2010. május 20., csütörtök

Életveszélyes felelőtlenség

Mottó: Ha nem akarsz vendéget, ne hívd meg !

A címet eredetileg a tulajdonosra/rendezőre vonatkoztatva gondoltam, de aztán rájöttem, akár saját magamra is érthetném…
Elmentem ugyanis a Csopor(t) Horda Anna utcai kiállító termébe, megnézni a meghirdetett képkiállítást. Régóta terveztem már ide egy látogatást, ugyanis közel 60 éve itt kezdtem, ebben az épületben az általános iskola első osztályát. (Később átraktak bennünket a Széchenyi térre, az u.n. Belvárosi Fiúiskolába, majd a Kulich Gyula – ma Papnövelde - utcában nyitott Belvárosi Lányiskolába.)
Boris Svaljek festőművész kiállítása van most itt, nyitva 9-16-ig. Lásd: http://www.ilovepecs.hu/esemenynaptar/esemeny/1944

Kicsit megilletődötten próbáltam kinyitni az ajtót, de zárva volt – csengettem hát. Ismét a jól ismert búgó hang, s máris nyithattam, beléphettem. Elindultam felfelé, először gondoltam, hogy megnézem az első emeleti részt, hiszen ott volt az osztályunk. Itt azonban most a titkárság van, valószínű zárt ajtóval, de ide nem próbáltam bejutni, tekintve, hogy tudtam, a kiállítás a II. emeleten van.
Aztán felmentem az első emeletre. Itt van a színészek sminkterme és egy kisebb belső színpad (csak valószínűsítem, itt ugyanis nem gyújtottam fel a lámpákat.) Kifotóztam az udvarra, még sosem láttam ezt a belső kis színpadot.
Mentem zavartalanul tovább, és a második emeleten megtaláltam a képeket. Felgyújtottam a villanyt (nagylány vagyok már, tudom, hogy a kapcsolóval kell) – lefotóztam mindent, leoltottam a lámpát (jólnevelt lány vagyok, mások villanyszámláját nem növelem oktalanul) majd tovább-fotózva, lesétáltam a földszintre, végül kényelmesen kisétáltam az a kapun. Utána jutott eszembe, a hecc kedvéért egyik kisebb festményt igazán a kabátom alá rejthettem volna, ámbár, ha a kezemben hozom le, azt se látta volna senki.
Lassan lépkedtem, még hosszú percekig arra gondoltam, ha most utánam futna és számon kérne valaki, hogy mit kerestem ott, elhoztam-e valamit – nem lennék meglepve. De senki se jött.
Mire a Széchenyi térre értem, az is eszembe jutott, hogy ha ma valami eltűnt volna onnan, akár én is gyanúba keveredhetnék. …
Emiatt aztán fogadalmat tettem, hogy hasonló kalandokba másutt/máskor nem bocsátkozom, inkább felvállalom a rendező/tulajdonos utálatát, amiért megzavartam a reggeli kávéját, mobilozását, netelését, és betolakodtam a kiállító termébe.
Bocsi Csopor(t) Horda – rohadtul szégyellem magam miattatok is….

Felfelé a lépcsőn...

Az udvari kis-színpad és a sminkszoba



A képek és egy kedves sarok, ahol akár meg is pihenhettem volna...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése