Zengővárkony 3. A Tájház

Valójában a Tojásmúzeum udvarában álló, régi építésű, tipikus, tornácos falusi ház a „Tájház”. Természetesen a belső szépségek annyira elvarázsoltak, meg a múzeumvezetővel olyan mélységekig menően elbeszélgettünk, mintha 50 éve ismernénk egymást, s eközben  magáról a tornácos házról meg elfelejtettem képet készíteni. Belül azonban valóban meghatóan szépséges anyag vár bemutatkozásra.  Egy hajdanvolt szoba ősrégi berendezései, nagyon jó állapotban. A fotók sajnos szokás szerintiek  :- (    

Az ember csak áll és csendben elnézi a 100 évnél idősebb bútorokat, nemes egyszerűségüket, mégis faragásában-festésében a szépre törekvést. Két szövőszék is van. Mindegyiken rajt a tulajdonos neve. A magasra vetett ágyról is leolvasható, kik háltak 1903-ban benne.

A kiállításon szép háziszőttes terítők is vásárolhatók és vannak fazekas alkotások is – majdnem vettem egy méztartó köcsögöcskét – de aztán lebeszéltem magam, hát egy már van, kettő meg minek ? Pedig nagyon aranyos, marokba-illő volt….

Az ágyon is, egy másik széken is – mintha viselője épp most tette volna le – ott pihent puhán egy-egy berliner…

Mai napig sajnálom, hogy (a hülye jó szívemmel) elajándékoztam az enyémet, ami pedig olyan különös módon jutott hozzám. (A szomszédban meghalt egy sváb néni, a gyerekei mindent, de a szó szoros értelmében mindenét egy hatalmas konténerbe bedobáltak és üresen eladták a házat. Szívet szomorító volt látni…Még ma is arra gondolok, lehet, hogy egy megfelelő tulajdonos/vásárló akár még többet is adott volna, ha a bent-lévőkkel együtt kapja meg a házat. Én akkor még dolgoztam, későn értem haza.  Addigra a cigányok elvitték azt, ami vasból meg fából volt. De egy  hordott/használt berlinerkendő úgy látszik, senkinek se kellet. Azt hazahoztam, a belekapaszkodott fűszálakat, faágacskákat kioperáltam belőle, egy helyen megstoppoltam, kimostam – és volt egy IGAZI berlinerem. Aztán egyszer nagyon kérte valaki – hát odaadtam. Sajnálom  ma már….)

Szóval a tájházat is megnézésre ajánlom !