Pár napja – ritka véletlen – a piacon három volt
kolléganővel is összefutottam. Nem járok
nyugdíjas találkozókra, nem járok vissza a hivatalomba – habár sokszor elmegyek
előtte, és mindig jó szívvel emlékszem az ott eltöltött évekre/napokra. De úgy
általában, azt hiszem (hittem) lezártam a nyugdíjba-menetellel az életem egy
szakaszát. Nem kis dolog volt, 40 év egy helyen. Szerettem ott. Szerettem a
munkámat, a kollégáimat. A mai napig vannak jó néhányan, akikkel összejárok,
vagy ha már személyesen nem is, de a neten keresztül tartunk kapcsolatot.
És akkor egy ilyen véletlen találkozás, képes
az ember agyát szabályosan
felrobbantani.
Ugyanis ma reggel zokogva ébredtem, könnyáztatta párnán… nem
emlékszem rá, volt-e, s ha igen, mikor ehhez hasonló ébredésem….és ugye,
(szokás szerint) – pompásan visszaemlékszem az egész álomra, ami ennyire
felzaklatott….
Hosszú betegség után mentem vissza dolgozni. És amikor
beléptem a „házba” – az már nem olyan volt, mint amire emlékszem, mint
amilyenben dolgoztam. Hatalmas, egy légterű irodahelyiség volt, fakkokban ültek
az emberek, eszméletlen hangzavar volt, és én szörnyen meglepve, tehetetlenül álltam, nem tudván, hogy akkor
nekem most hol is a helyem ?
Nyugdíjba-menésem előtt jó 10 évig egy hatalmas könyvtár/tárgyaló
teremben teljesen egyedül dolgoztam. (Ez nem az álom, ez a tény.) Ehhez képest,
most ez a sok ember, szó szerint megijesztett. Tanácstalanul tébláboltam, nem
találtam senki ismerőst. Egyszer aztán felbukkant előttem Eszterke, a
titkárságról, és ő irányított egy „iroda-lyukba”, ami ezen túl a munkahelyem
lesz. Minden nagyon hangos, káoszos volt,
szörnyen zavart a sok
gesztikuláló, kiabáló ember és főleg a közelségük. Kinyitottam a cseppnyi íróasztalom fiókjait és
nem találtam a nyilvántartó kartonjaimat. ( Mielőtt számítógépre vittük az
anyagot, az a munka, amit én végeztem, úgynevezett peremlyuk-kártyás lapokon
volt – azokat kerestem, eredménytelenül…) Szabályos pánikban voltam, hogy
minden fel van fordulva körülöttem és a munkámat nem fogom tudni megcsinálni. Kihúzogattam
a fiókokat, se toll, se radír, csak a régi (valóban még meg is van, közel 50
éves!) versatil-om gurigázott ide-oda benne. (Mellesleg nem tudom, mi mostanság a neve: talán cserélhető-betétes ceruza ? vagy
mi a frász?)
Elindultam Zsuzsa barátnőm keresésére, meg is találtam, de
valami eszméletlen körülmények között. Egy kicsike, sötét szobában, valami irdatlan papírhalom tetején
ült, előtte/alatta embertömeg és ő mintha vezényelt volna, hadonászott a
ceruzájával… Szólni nem is tudtam hozzá, de enélkül is érthetett, mert csak
felhúzta a vállát, széttárva karjait, mintha azt akarta volna mondani: „Hát ez
van!” Rettenetes volt, hogy még ő is természetesnek tartja ezt a szörnyűséget….
És akkor azt gondoltam, én ezt nem csinálom. Szeretek
dolgozni, szerettem itt lenni, de ezt nem vállalom. Egy sötét és mocskos lépcsőházban elindultam
lefelé, s amikor kiértem az utcára, rettentően sírtam…..Erre ébredtem….
Miért ? Miért ? Miért
álmodok én ilyen szörnyen életszerűeket ?????
Reggel elég sok időt veszítettem a kis boltban a kenyérre várva,majd a megérkezése után kiderült, hogy pont a "magamnak" felíratottat nem hozták meg. Lényegtelen. Hazaértem,- de addigra nem nem volt sem net,sem telefon. (07.05.óra)- hagytam az egészet a francba, amúgy is "vastagok" a mai újságok. Most meg csak azért jöttem ide, hogy megnézzem helyreállt-e a dolog. - ha telefonon keresne bárki is.
VálaszTörlésHa nem is egészen a témához :
Szájfény
Csak megjegyzem , ma (együtt) van a TV magazin és a Hétvége is. (nol.hu)
Vannak ilyen álmaim nekem is! Szörnyű!!! Ráadásul olyan lassan múlik el az érzés... Kell egy nap is sokszor!
VálaszTörlésA ceruzát mi töltőceruzának, rosszabb nevén penkalának hívtuk annak idején... Nem emlékeztek ilyenre?:)
A férjem szokott mosolyogni rajtam, mikor ezeket használom és már mondja is a többit..., skutella, dorkó, stb...
(szombat)
VálaszTörlésUtókornak :
remélem a tegnapi (08/19) nagy meleget ( kb. +32~33C°) IS, majd az azt követő - 18.40.órai - nagy szélvihart és esőt (+lehűlés) ki-ki szerencsésen túlélte.
(Pécsi adatok)
Lassan indulok az "elgurult" cserepeket összeszedni. ill. "kárfelmérést" tartok !
Más : "jó" volt a Penkala felemlegetése... (Googleben néztem utána)- tegnap nem írtam, elképzelhető, hogy @Aranyosf.- Rotring-ról "álmodott ?"
na, igen- megint felületes voltam ?-az olvasáskor ? (viszont elmentem megkeresni az itthoni) KOH-I-NOOR Versatil (!)
VálaszTörlésfémtestű töltőceruzát !
(van 2 db. is)
2,5 mm. vastag irónbéllel.
és természetesen a végén lecsavarható hegyezővel ! :-)
Megvan! Rotring.
VálaszTörlésMost már tudom miről van szó.
De régen ejtettem ki ezt a szót...
Döbbenetesen reális álom, bármikor bármelyikünkkel megtörténhet és meg is történik. Ez van ma...
VálaszTörlésTiffanylda: először nekem is a penkala jutott eszembe, de elbizonytalanodtam, s utána néztem a gugliban, hogy van-e penkala, vagy versatil-e a jó név... Hát a képek között pont olyant találtam, mint az enyém, Versatil névvel - de gyanús nekem, mert mintha a penkala szót is használtuk volna...
VálaszTörlésAzért érdekes, hogy igazán jó, ma használatos nevet egyikőtök sem tudott mondani.
Lehet, hogy egyszerűen csak ceruzának hívják a gyerekek és nem azt a régimódi, fából készült ceruzát értik alatta, amit valójában annak hívnak, hanem ezt az újat.