Nyelvészkedő szösszenet

Írtam tegnap a barátnőmék kerti pavilonjáról, hogy nem tudom, mi a helyes elnevezése. Köszönet „gyéjé”-nek, hogy eszembe juttatta a  „szaletli” kifejezést, mert ennek kapcsán elkalandoztam kicsit  a magyar nyelv értelmező szótárában. Találtam pl. ezt is:   

http://www.c3.hu/~magyarnyelv/99-3/skripecz.html 

Érdemes volt elolvasni, számomra ismeretlen nyelvészeti dolgok is vannak benne.

Hajdanában-danában nekünk lugasunk volt – aminek nem volt teteje, s valójában ügyesen körbe-futtatott szőlővesszők alkották a „falakat”. Emlékeim szerint, öregapám valamire használta a szaletli szót – de sajna nem tudom visszaidézni, mire mondta.

Viszont mindig mosolyt csal a képemre a „kukszni” szó,  ami nálunk a ház hátsó falához toldott, deszkákból összetákolt, fedett kis fészert jelentette…Itt volt a kutyaól, jól védve esőtől, hótól, széltől, és határozotton emlékszem, a szőlőkötöző rafia és a sarló is ide volt felakasztva.  (Bár tudom, erről egyszer már volt szó, és @x kiderítette, hogy ezt helyesen kukszli-nak kellette volna mondani…= Kisméretű, zárható, általában rumlis tárolóhelyiséget jelent a népnyelvben. )

….Hogy miféle emlékek bukkannak fel néha egy szó kapcsán az ember emlékezetéből….hihetetlen.