2012. május 17., csütörtök

Zsolnay családtörténeti kiállítás


Pár napja töröm a fejemet, mit is kellene/lehetne nekem írni még a Zsolnay családtörténeti kiállításhoz azon kívül, hogy figyelmetekbe ajánlom….
Nem….Nem csak ajánlom. Nagyon kérlek benneteket nézzétek meg előtte (ha még nem láttátok) ezt a közel egy órás filmet:




Igen tanulságos, elgondolkodtató – és gyakorlatilag szinte mindent meg lehet tudni belőle, hogy is kezdődött és sajnálatos/szégyenletes módon hogy is végződött a Zsolnay  család és a gyár története.
A kiállításon talán a legmeghatóbb az volt, hogy állandóan arra kellett gondolnom: ezen falak között, ezeken a lépcsőkön jártak ezek a csodálatos, tehetséges, fantasztikus emberek. Itt éltek, néztek ki az ablakon, álmodtak, féltek, reméltek, terveztek, alkottak…

Számomra talán a legérdekesebb rész az a tárló volt, ahol Zsolnay Miklós keleti országokban tett látogatásairól hazahozott mintás cserépdarabok láthatók. Innen, ezekből is merítette szín és formavilágát, ami aztán megjelent később a gyárban készült porcelántárgyakon.

Nagyon hangulatosnak találom az emeleti kis presszót, van egy sarokszobája – jó lenne tudni, ki ülhetett ott, kinézve, elmerengve a színes mázas-cserepes tetőkre, vagy a tarka-barka gyárkémények felé… A gyárban sehol máshol, de itt kézzel fogható volt számomra a régmúlt. Rendkívüli módon sajnálatos, hogy az történt, ami…..nem részletezem, hiszen én aztán semmin se tudok változtatni, visszamenőleg meg különösen nem..

Csak aztán hazafelé jövet elgondolkodtam, miért ilyen az ember ? Miért kódolódott belé a rontás vad ösztöne, akkor is, ha nem éppen arról van szó, hogy éhet/szomját oltsa ? Miért kellett emberek szorgos kezemunkáját, álmait, törekvő elképzeléseit, alkotásait a szó szoros értelmében sárba taposni, lerombolni, megsemmisíteni – és lehetőleg még írmagját is kiirtani ? Nem, nem mondom, hogy ilyen a „magyar” – habár igencsak erős hajlamunk van nekünk tönkretenni a múltunkat, jelenünket és jövőnket. Volt könyvégetés, és haláltábor, és volt régebben máglya és vízbefojtás…
Elromlott valami már a legelején. Kedves Jóisten hová néztél akkor, amikor ilyen hibás szériát engedtél ki a kezed közül ????

Mindenkinek ajánlom, látogasson el ebbe a múzeumrészbe (is) – tényleg megéri, ha másért nem, a hangulatáért, azért, hogy kicsit közelebb érezhesse magát az ember a gyár és a család történetéhez.

Legelőször a megjavított, felújított kedvencem, a kék váza:

 

Részletek a házról:








A kiállításon készült képek: 






Fusztáti kerámia töredékek

Fusztát 641 és 1075 között Egyiptom fővárosa és az iszlám világ legfontosabb kerámiagyártó központja volt. Az itt működő műhelyek őrizték a  lüszteres kerámia gyártásának titkát, melyet akkoriban rajtuk kívül senki sem ismert. A XII.szd-tól Kairó lett a főváros és Fusztát  amolyan lerakóhellyé vált.  A XIX. században meginduló ásatások során nem csak a helybéli fazekasság emlékei kerültek elő  páratlan gazdagságban,  hanem az Egyiptomba importált hatalmas mennyiségű kínai, iráni, spanyol  és itáliai edények töredékei is.
Zsolnay Miklós kairói tartózkodása alatt ezekből vásárolt. Feltehetően a magyar származású építész  Herz Miksa* útmutatásai alapján, aki Kairóban élt és  az egyiptomi Vakf múzeum megalapítója volt.

 
Végezetül egy találós kérdés pécsieknek. Tudjátok-e, hol van ennek a szobornak a mása ?



Mivel garantálom, senki se tudja rá a választ, hát megmondom a megfejtést: 

8 megjegyzés:

  1. Általában "nem szeretem" az olyan kérdéseket, hogy "senki sem tudja!" (nem magam miatt írom !) - csak más oldalakon is gyakran "kicsúszik" ilyesmi... mások szájából is. (neveket nem írnék, honlapokat sem - stb.) Pl. azokra egyszerűen nem válaszolok. (Igaz, legtöbbször a facebbok oldalakon van ilyesmi - lényegtelen.) remélem az blogod olvasói között vannak, akik a Pécs Története vagy a Pécs Képalbum "olvasói"- (facebook) Természetesen a mai "beszámoló" is szép, tartalmas és ne soroljam ! Szerencsés vagy, (?)hogy nem kapsz olyan "hozzászólást," (mint én)hogy "könnyen vagyok..." mert mint nyugdíjas ráérek "kutakodni" a neten... ( esetedben azt, hogy "ráérsz elmenni ilyen helyekre")
    A kék vázához : van az az eozin.blog.hu (?) vagy mi,- ott elég sok minden olvasható a kék vázák-ról (nagy vázák) - bár bizonyára ismered azt az oldalt is.
    Lehet, pontatlan az ismeretem, de pl. Zelesny Károly igen sok fotót csinált a Zsolnayakról ( ill. a gyárról) tán' megérdemelne valamilyen kis táblát ott ? - de ez már egy más történet.
    Lehet, ezt sem tudom jól, de mintha a tv.műsor címe az lett volna, hogy a Zsolnai csatos könyv ? - (?)

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm a tartalmas beszámolót és a részletes fotó illusztrációt.
    További szél mentes napot kívánok.

    VálaszTörlés
  3. Gyönyörű! Minek nekem Barcelona!?...
    Majd este meg is hallgatom...

    VálaszTörlés
  4. Most már egyre inkább le kell mennem Pécsre:-) Jövő héten én is egy hasonló méretű vázát mutatok majd Budapestről. Hiába a Zsolnayt nem lehet megunni.

    VálaszTörlés
  5. Még egyszer végig néztem. Azért mégis csak boldogság, amiért ilyen gyönyörű a hagyatékoknak méltó helyet építettek. Így valóban XX.sz század eleji hangulattal találkozhat a látogató. Jó, hogy tellett az Önkormányzatnak a megvalósításra. Pécs méltán büszke lehet a felbecsülhetetlen értékre. Az angyalos kandalló páratlan szépség.

    VálaszTörlés
  6. Nagyon irigyelek, hogy ezeket a szépségeket bármikor megnézheted.

    VálaszTörlés
  7. Kyba: a "helyet" (épületet) nem most építették - ez volt eredetileg a Zsolnayak lakóháza, majd később irodák és különféle műhelyek működtek bennük. Most kávéház, étterem és a kiállítás kapott helyet a régi falak között.

    VálaszTörlés
  8. másrészt az önkormányzatnak nem volt rá pénze, túlnyomórészt eu-s forrásból lett, mint a Kodály, stb,,,, z.

    VálaszTörlés