Kékesd

Arról (is) észrevehető az öregedés, ha az ember felfedezi, hogy „történelemmé” vált személyeket ismert.

A hét végén – többek között – Kékesdre is elsodort kalandozó szellemem. Máriakéméndről hazafelé jövet kerestem fel ezt a kedves kicsi falut. Már legutóbb, mikor erre jártam, akkor is megfordult a fejemben, hogy Erzsébetnél le kéne kanyarodni – és nem bántam meg, hogy most erre az útra tértem rá.

A falu neve valójában még gyerekkoromból maradt meg a fejemben. Nagyapám jóbarátja, szegről-végről rokon, volt itt igazgató-tanító.  (Később a lánya lett a keresztmamám.)

Nem tudnék egyetlen konkrét eseményt se felsorolni, de arra határozottan emlékszem, hogy valamiképp mindig szeretettel volt ennek a falunak a  neve kiejtve nálunk – ami persze nyilván az itt lakó jóbarátokkal (is) összefügghetett. De talán voltak egyéb kedves, szép emlékeik is, mert találtam egy picike fényképet, amin Anyu valamilyen népviseletbe beöltözve áll lányok körében – csak sajnos azt nem tudom már megkérdezni, hogy  itt készült-e a kép ?

A település honlapján olvashatók ezek a sorok: http://kekesd.ekisterseg.hu/telepules/tortenet

„….Az itteni népesség elmagyarosodása a századfordulón rohamos léptékkel hódított tért. Ennek az első szellemi atyja Merkle Adolf tanító, aki 1908-ban halt meg, emlékét még ma is őrzik e községben. Őt az 1910-es években Böringer Izidor követte. A nehéz körülmények ellenére maradandó nyomot hagyott a falu szellemi életében. Utánuk következett a falu legemlékezetesebb tanítója Merkle Adolf fia, Merkle József, akinek a kulturális fellendülés köszönhető. Fellendült a népművelés, színjátszás és a híres énekkar - mely 1932-41 között működött - amely országos versenyeken és megyei rendezvényeken nagy sikert aratott….”.

(Merkle József volt nagyapám barátja.)

Itt megmutatok egy, a település honlapjáról letöltött nagyon régi fotót, melyen a tanító úr is látszik a pappal az első sor közepén, illetve egy másik  képet, amit  sajnos csak most találtam és a helyszínen nem tudtam pontosan ebből a szögből képet készíteni. Volt viszont két másik fotóm kb. erről a helyről, amit 'morrmota' összeeszkábált nekem. Ebből látszik, hogy az eltelt évtizedekben  megváltozott a szentháromság szobor, és az iskolaépületet teljesen benőtték a bokrok, fák, vadszőlő.

Bájos dombok között kanyarogva végül is beértem Kékesdre, s kissé elbizonytalanodtam a falu közepén lévő útelágazóban, melyik utat is kell választanom ?  Láttam egy Szentháromság szobrot, gondoltam ezt legalább lefotózom, megállok a mellette lévő hatalmas hársfa árnyékában, előveszem a térképet s megnézem, merre kell továbbmennem. 

A sors, vagy a véletlen engem már többször hozzásegített fantasztikus élményekhez, hát most is ez történt. Ahogy kerestem a legjobb szöget ahonnan a szobor lefényképezhető, a fák takarásából előbukkant valami harangtorony-féleség, majd egy klinkertéglás új, nagy épület, amiről két lépés után azonnal kitaláltam, hogy ez csakis templom lehet.

Talán szégyellnem kéne, de hát én se értesülhetek Baranya megye minden kulturális csodájáról, újdonságáról – mert mint kiderült, azért ennek a 

templomnak „híre” volt és van.

                                                                                                                            

Felmásztam a dombra, második nagy szerencse, hogy teljesen véletlenül épp akkor értem, oda, amikor a vasárnapi misének vége volt. A templom egyébként zárva van. A harmadik szerencse  az volt, hogy olyan kedves falubéli hölgyekkel találkoztam, akik nem csak a templomról meséltek, de lehetőséget adtak arra is, hogy a templom alatti helyiségbe beengedve engem, megnézhessem Holtság Károly üvegművész Tiffany-s kiállítását. A templomról itt olvashatsz részletesen:  http://www.kekesditemplom.hu/index.html

Meglehetősen nehéz lenne (nekem) építészetileg írni egy ilyen alkotásról, ezért csak azt tudom mondani, hogy modern, de mégis gyönyörű. A teljes egészében vörös klinkertéglából épített templom bennem valami olyan fura érzetet keltett, mintha Noé bárkája állna vörösre festve a kis domb tetején, mely hamarosan kifut a kikötőből, dagadó vitorlákkal.

(Rendkívül sajnálatos, hogy honlapjuk 2008 óta nem frissül - vagy legalábbis én nem látom….Pedig állítólag többször volt/van itt értékes kulturális program is. )

Itt van Pécsvárad közelében, Pécsről busszal is ki lehet menni – ha valakinek kedve támadna megnézni, csak bátorítani tudom.

A templom berendezése modern és egyszerű, talán egyetlen kritikám a golgota képeire vonatkozik, ugyanis vörösbarna agyag színükkel teljesen beolvadnak a téglákba, szinte észre sem lehet venni őket. Szépséges színes üvegablakán („természetesen”) épp besütött a délutáni nap, és úgy egyáltalán, az idő nem volt túl szerencsés a fotózáshoz. (A gépem és a magam „tehetségéről” szó, se essen…) Azért a  kiállításról is próbáltam pár fotót készíteni.

Hát a képek olyanok, amilyenek… az én emlékezetemben ez a délután fényképek nélkül is csodaszép marad.

(Halk megjegyzés és senki se vegye kritikának, inkább aggódásnak. Az üvegkiállítás helyiségben egyes tárgyak farönkökre vannak elhelyezve. A rönkökből kibújt valamiféle cincér – mutatom a képen. Rengeteg van belőle...Nagyon remélem, időben sikerül kiirtani és nem támadja meg a templom-belsőt egy emelettel feljebb….)