Olvasom: http://hg.hu/cikk/epiteszet/14416-nagyvarosi-kiskertkorkep (és a cikk végén még több hasonló ajánlás)
Mostanság nagy örömömmel látom/olvasom, hogy kezdenek az
emberek egy ici-picit „másképp” gondolkodni. A másképp úgy értendő, hogy ha van
egy csöppnyi lehetőségük, legalább megpróbálkoznak valamiféle ehető növény
termesztésével.
Az érdekesség (vagy tán nem is) az, hogy városlakók a
kísérletezők. Sajnos épp elég elhanyagolt, műveletlen portát látok világvégi
falvak között bolyongva – csak reménykedni lehet, hogy ezekbe is előbb-utóbb
visszatér az élet, vagy a földművelő-kedv.
Én már évek óta csinálom, a tényleg parányi kertemben, (többször
írtam is róla) az egy személyes háztartásomhoz többféle dolgot meg tudok
termelni, ami egyrészt garantáltan vegyszermentes, másrészt itt van a kezem
közelében, akkor szedem le, amikor akarom,
frissen kerül az asztalomra és
ráadásul megadja azt a fajta siker-élményt, ami annyira kell az embernek.
Családom több tagja is hasonlóképp tesz, kisebb, nagyobb
kertecskéje majdnem mindegyiknek van. A mérete miatt igazán nem sok időt
igényel a rendben-tartása és ha elég ügyes az ember, mindig van benne valami
újdonság.Sajnálom, hogy nekem nincs egy picit nagyobb helyem, mert
egészen biztos próbálkoznék más növényekkel is, mint amik most vannak. De a virágaimat
is szeretem, még ha azokat nem is lehet megenni. Olyan jó kiülni egy napsütéses
délutánon, vagy csak kikukkantani minden reggel: látni, hogy újabb virág nyílt
ki megint !
Azért elgondolkodtató, hogy az embert miért csak a kényszer
viszi rá az efféle munkálkodásra ? Valahol olvastam, hogy háborús időkben a
parkokban is neveltek zöldségnövényeket a nagyvárosokban. Most olvasom,
fűszernövényeket ültettek a Széchenyi
téren. (Jó, mondjuk itt biztos nem azért, hogy azt valaki is megegye…csak úgy
„divatból” tették….de még annak se rossz.)
Néha már az az érzésem, kellenek a „krízisek”, hogy
magunkhoz térjünk, s újra kicsit realistábbak, emberibbek próbáljunk lenni.
Hogy ráébredjünk, igazság vagyon abban a mondásban, „Ki a kicsit nem becsüli,
az a nagyot nem érdemli.”
Kisbatiz-nál találtam egy nagyszerű videót, érdemes megnézni:
Amíg egy tenyérnyi földed van az a földöntúli boldogság!!! Addig igaz, hogy földhöz kötöttek vagyunk!!!
VálaszTörlésA birtoklási vágyunk, az újraéledés szembesülésével, a munkánk eredményével, a hasznosítással és a virágok gyönyörködésével mind-mind ősrégi belénk kódolt ösztöneinknek hódolhatunk. Bizony a te kerted is erről tanúskodik! A petrezselyem és a muskátli, a hasznos a széppel. ( Egyébként állítólag a citrom illatú muskátli levelét is lehet fogyasztani:-)))
Kiskertekről
VálaszTörlés(Már nem emlékszem, hogy ebben említődik-e,hogy máshol is van Bp.-en )- ill. más tv.műsorokban is említődött.
Viszont,ha Bp.-en is ennyire esik az eső, mint Pécsett, lesznek is bajban vele ? Felénk, kb. 09-kor, 11 órakor, majd 13 és 14 órakor volt kiadós eső ! Sajnos minden létező edényünk tele esővízzel ! Ez már csak így szokott lenni ?- értsd ez az eléggé szélsőséges mennyiség. (... sajnos, nem csak az időjárásban ! ) Hogy valami jót is írjak ?... tetszett,hogy mennyi kisgyereket is láthatunk a szülővel. Ill. az is igaz, hogy "széles tömegeknél" (nem csak városban)- "elfelejtődött" az ilyen tevékenység is. Hallom, Londonban ill. Párizsban is (?) elég régóta csinálják,- még támogatásban is részesülnek. (stb.)
Kiskertek Budapest közepén
VálaszTörlésMáskor is szívemből szólsz, de ezt most mind én is írhattam volna, minden örömöm a sok kis virágom, az eprem, borsóm és a hagymám - sajnos idén nem nagyon sikerül más, de az biztos, hogy a hazai, friss, "saját" ízen és a vegyszermentességen túl valóban a spórolás is motivál...
VálaszTörlésKöszönöm ezt a mai posztot is,
a ritkán hozzászóló kétgyerekes ;)
Szia kedves "Kétgyerekes" ! Örülök, ha "beletalálok" az olvasók gondolataiba :-), ha sikerül egyforma húron rezegni másokkal.
VálaszTörlésCsak műveld a kicsi kertedet, akármilyenek az eredmények, a te kezed által élnek, és a legcsúfabb paradicsom is finomabb, mint a meseszép 'bóti'. Ha már másban nem is nagyon, ezen a téren az embernek jut némi kis sikerélmény.