A pálosok temploma 75 éves

Nem akarok az alább ajánlott oldalakról szöveget kimásolni, inkább azt indokolnám meg, miért is foglalkozom én ma a témával.

http://www.palosrend.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=184:a-palos-templom-felszentelesenek-75-evforduloja&catid=41:pecs&Itemid=91

http://www.palosrend.hu/images/stories/2012/kiemeltesemenyek/pecs2012.jpg

(Képek részben innen, részben régi neten talált fotók.)

Mutatok néhány  képet. Aki ismerős a környéken, most összecsaphatja a kezét – jé, hát ilyen volt ?! Sehol egy úri-villa, sehol egy hársfasor… Csak a nagy pusztaság a domboldalban. (Habár a "fecskefészek" már felépült!!! - Szóljon, aki nem tudja, miről beszélek...) 

Ha egész pontosan ilyen képet nem is, de olyant én is őrzök, hogy a Magaslati úton viszonylag  „kicsik” voltak a hársfák, amikor legkorábban erre vissza tudok emlékezni, és arra is nagyon világosan emlékszem, hogy a déli oldalon a Székely Bertalan út és a Tettye között nem, vagy csak elvétve volt egy két ház. Pl. ki hinné, hogy a (volt Visy László, ma) Mikszáth Kálmán út és a Magaslati út kereszteződésében hatalmas rét, ill. elhagyott gyümölcsöskert volt ? (Egyébként  V.L. (1854-1935)  Pécs város főispánja  - is – volt. Nagyon ajánlom ennek a cikknek az elolvasását: http://www.baranyanet.hu/magazin/2004_2/leveltar/levelk.htm Aztán egyszer valami miatt „kiment a divatból” és attól kezdve Mikszáth nevét viseli az út – legalábbis azt hiszem, mert lehet, hogy még visszaváltoztatják….)

 A Visy L.út-Magaslati út sarkon 1950-ben készült kép

A dny-i sarkon állt egy roskatag öreg (tán hajdan) présház, mindenféle futóbokorral benőve, s engem itt egyszer felöklelt egy kecske – amit sosem fogok elfelejteni, s  mivel minden nap ezen az úton  jártam le a (Kulich Gyula=) Papnövelde úti Belvárosi Lányiskolába, eléggé félve mentem erre sokáig. Természetesen akkoriban gyalog jártunk…...

Arra is igen jól emlékszem, hogy egyik legkomolyabb gyerekkori sérülésem is ehhez az utcához kötődik. Eredetileg ugyan a Tettyén estem el, s ütöttem le a térdemet, de aztán másodszor valami versenyfutás ürügyén a Visy László út vége felé egy csatornaakna fedélben megbotolva estem újra hasra, vagyis a sebes térdemre. A mai napig látszik ennek a sérülésnek a nyoma.

Na, szóval elkanyarodtam a Magaslati úttól, meg a Pálosoktól – de hát ezen a környéken zajlott az életem, igen sok szép, kedves és különös emlék fűz engem ehhez a vidékhez.

(A félelmetes, katonák-őrizte Forbáth ház, majd az első pofon, amit egy fiúnak adtam, a Kaposvári utca sarkán, 9 évesen, vagy az a különös hír, hogy Kodály Zoltán vett itt házat…sorolhatnám….)

A Pálosok pedig a „ mi templomunk” volt. Minden áldott vasárnap a 9 órás misére ment az egész család. Valójában nem mondhatom, hogy szép ez a templom. Annyira dísztelen, annyira egyszerű, annyira modern, hogy itt igazán lehet az imára koncentrálni, hiszen „néznivaló” nem nagyon akad. A (bejárattól tekintve) a  jobboldali padsor negyedik sorában a jobbszélén ültünk mindig – vélhetően mindenkinek volt valamiféle „szokott” helye….Sokszor felmentünk mi gyerekek a kórusra, ahol a Schmidt bácsi ( pár házzal alattunk  lakott – ismertük jól)  orgonált. Volt valami különös abban, hogy onnan fentről látni lehetett az egész templomot. Nem tudom miért, de valamiért  izgalmas volt, ha oda felmehettünk…

Sajnálom, hogy  olyan képet nem tudok most mutatni, melyen a templom jobb oldalán lévő kicsi fülkében lévő csensztohovai csodatévő Szűz Mária képe van. Emlékszem, milyen elképedve hallgattam anyám meséjét a kép történetéről. ( http://hu.wikipedia.org/wiki/Cz%C4%99stochowai_Fekete_Madonna  )  Azt is tudom, hogy az elsők között mi is elhelyeztünk itt egy hála-adó emléktáblát, édesapánk hadifogságból való szerencsés hazatérése miatt.

Ez a templom  most ünnepli megépítésének 75. évfordulóját. Ezért és a szép emlékeimért került ma be a blogba.

                                                   ******************************

A Szűz-Máriás képre keresve találtam ezt a linket, hátha van valaki, aki szívesen olvassa:

http://antiblog.blogol.hu/?tag_id=6284