Szeretnék-e Obama lenni ?

Nem, nem, semmiképp !!

Választási győzelem ide, vagy oda. Nézem az ünneplő, zászlót-lengető, ünneplő tömeget, és ott áll egy vékony kis gyufaszál emberke, ráadásul néger, ráadásul másodszor ebben a pozícióban. Ebben az országban. És ebben a világban.

Jó lehet-e hatalmasnak lenni/tudni magát  az embernek ? Én ekkora hatalomra nem vágyom, sőt, őszintén szólva nagyon félnék tőle, el sem tudom képzelni az egyszerű, földhözragadt kis agyammal. Sosem érdekelt a politika. Sosem akartam uralkodni. Legnagyobb „hatalmam” a kutyáim fölött volt, és néha azt is szégyelltem. Azt hiszem efféle pozícióra születni kell, sőt egy életen át trenírozni. A lelkiismeretet pedig – mint kifejezést – elfelejteni, mert ha az van – akkor annak „furdalásába”  az elnök előbb-utóbb belehal(na). Nem akarnám és nem bírnám a felelősséget, amit egy ilyen méretű állam elnökének viselnie KELL.

Ergo: igaz, hogy nem fáklyásmenet  az életem, de minden lehetőséget beszámítva, én igenis egy elégedett és boldog ember vagyok.

Milyen jó, hogy vannak néha helyzetek, amikor elgondolkodhat az ember ilyesmiken...

Kép: http://www.rtlklub.hu/hirek/thaz/cikk/227985