Poe vers

Kerestem egy verset. Néha nem könnyű - de azért a "kedvencek" be vannak jelölve (lásd fotó...) Megtaláltam amit kerestem az igencsak viharvertté olvasott kedvenc kötetemben, aztán a könyv - szokás szerint - élte a maga életét, kinyílt egy helyen. 
Semmi, de semmi szándékosság nem volt bennem, mert még csak nem is a P betű környékén kerestem. Ráadásul ezt a verset - bár ismertem - túl sokszor nem olvastam. Mégis, ha már ennyire "előre tolakodott",  akkor jöjjön Poe. Különben is : ezer éve nem írtam be ide verset. Szégyen...

Edgar Allan Poe:

 A győztes féreg

Imitt egy gála éj

a vég-évek magányaiban!

Angyalnép, könnyben ázva, mély

fátyol közt, szárnyasan

szinházban ül, drámát akar,

reményt és rémeket,

mig szférák zengnek, büszke kar,

szeszélyes éneket.

Ezer isten-formáju báb

súg-búg a szinpadon,

s ling-leng idébb-odább,

jő, s puszta bábként megy vakon,

amint formátlan odafönt

nagy erők mozgatják a színt;

kesely-szárnyuk csapkodva önt

láthatatlan kínt!

Óh bolond dráma! nem feled

örökre aki lát!

Hogy űzi folyton a tömeg,

s nem éri, fantomát,

és körben űzi, s visszatér,

nem éri sohase;

bűn, őrület és szenvedély:

ebből áll a mese!

De ím, egy csúszó rémalak,

mint vérpiros gomoly,

előgyürűz a szinfalak

magányaiból.

Jön! - jön! - és a bábok soka

a Csúszók étke lesz.

Sír a szeráf: férgek foga

emberek vérével veres.

A lámpa - a lámpa mind kihal!

S lehull a remegő

formákra, zúgva, mint vihar,

a függöny, a szemfedő.

Az angyalnép sápadva föláll

s szól, míg fátylával időz:

"Ez az »Ember« című dráma volt,

s a Győztes Féreg a hős."