2013. február 22., péntek

Ő is…és ő is… és ő is…



Sorozatban olvasom, hogy X abbahagyja,  Y unja, a blogolást, Z pedig elbúcsúzik, mert végleg befejezi. Na persze néhanapján közéjük tartozom, mert egy párszor kerültem már a szakadék szélére én is – igaz, még nem ugrottam le …..
Magamból kiindulva, többnyire nem azért akarom abbahagyni, mert nincs mondanivalóm. Történés mindig van, de az „ember” (=jelen esetben blogíró) azt szeretné, ha már leírta a gondolatát, akkor valamiféle visszhang – még ha halk és kevéske is, de érkezzen az általa pusztába kiáltott szavakra. És ezzel, pont ezzel „veri kenterbe” a blogvilágot ez az undormány facebook (nehezemre esett leírni tisztességesen a nevét, mert magamban mocskosabb szóval emlegetem, sőt ki is mondom….) Persze, nem egészen értem, miképp működik ez, hogy ott mindenkinek van kedve „pofázni”, a blogokba meg senkinek sincs kedve kommentet írni… 

Kétségtelen, az ember nem azt igényli, hogy naponta, vagy minden bejegyzéséhez százával jöjjenek a  O.K. jelek. Azt se, hogy egyes bejegyzéséhez kapcsolódóan hosszadalmas levelezésbe bocsátkozzon vele valaki – ámbár vannak kivételek, akikkel egy ilyesféle levélváltásból különös blogbarátságok, avagy kellemetlen és terhes blog-ismeretségek is létrejönnek. És az is igaz, hogy  az „Igazad van” vagy a „Nem értek veled egyet” – az nem sokat érő komment, akkor ezért valóban nem érdemes akár csak egy billentyűt is leütni.
Talán az a baj, hogy „sok a vadász kevés a fóka” ?  Ez is lehet….

Én sokszor vagyok úgy is, hogy megírok egy anyagot, de aztán annyira indulatosnak és talán elfogultnak is érzem, hogy végül a kukába kerül az egész…De valljuk be, az is dögunalom, ha valaki mindig csak a világ szépségeiről (mert vannak ilyenek), meg az is borzasztó, ha mindig csak a rossz dolgokról (mert ugye ilyen is van) ír. Bizony nehéz az elfogadható, de még érdeklődésre számot tartó középút megtalálása.

Úgy gondolom, mások is ezzel küzdenek. Őszintén irigylem azokat, akik profi módon élnek és írnak, akiknek lehetőségül van a nap 24 órájában 124 órányi minőségileg kifogástalan, érdekes, értékes, nagyszerű anyagot összehozni. Mert van ilyen. Bár gyanítom, nem egyedül csinálják, hanem vannak segítőik, de ez végül is a minőség szempontjából annyira nem lényeges. Hiszen csak azt adják közre, ami tökéletes, ugyanakkor érdekes, újszerű is. Én erre sajnos sosem leszek képes.
Így hát marad az, hogy írogatom a saját kis életkém történéseit, a saját együgyű gondolataimat a velem megtörtént dolgokról. Aztán ha van visszhangja, jó, örülök, ha meg nincs, azt is elfogadom.
Bocs, ha most befejezésül Cicerot idézek, de valahogy ide passzolónak érzem: 
„A legnagyobb és legbiztosabb gazdagság az, ha elégedettek vagyunk azzal, amink van.”

8 megjegyzés:

  1. Ezt az utóbbi időben én is tapasztaltam a blogokon elfáradtak talán? Az utóbbi időben úgy tapasztalom hogy aki még 2 évvel ezelőtt blogokat nézegetett kommentelt az most a más közösségi oldalakon aktívkodik. Nekem az a véleményem bár sokan nem szeretik hogy még voltak ezek a blogdíjak azok is jobban összehozták az embereket.Csodálkozom saját magamon mert még az elején nagyon örültem a díjaknak és ahogy a többiek véleményt mondtak és elzárkóztak a díjaktól engem is közben "megfertőztek" és rájöttem hogy valóban többet ér a komment a szó mint a díj! Az utolsó mondatod az idézet nagyon találó! Szeretem a blogomat hiányozna ha nem lenne!:-)

    VálaszTörlés
  2. Szerintem a blog és a FB között a különbség ugyanaz, mint egy kávézó meghitt zuga és a kínai piac között: az utóbbi "ócó, nem dága". Az előzőnél előfordul, hogy néha egyedül üldögél az ember, de azért számunkra a választás nem kétséges.

    VálaszTörlés
  3. Nos, pl. miniszterelnökünket idézném,- ( pár perce fejezte be évértékelő beszédét) vajon néztétek-e ? - valami olyasmit mondott hogy (pontatlan idézet) " csináltuk a dolgokat,csak nem elég jól!"...vagy valami ilyesmi. Így aztán ki-ki - próbálja meg a blogját "jobban csinálni !" :-) Vélekedésem : (feltételezés) pl. a facebook témákat "se perc alatt"-meg lehet osztani,- (blogok esetében meg mindenféle "nehézségek" vannak - regisztrálás... meg ne soroljam a többit. Elég gyorsan meg lehet azt is tudni,nézni, hogy milyen "beállítottságú" az aki hozzászól. De majd az idő bebizonyítja,hogy melyik "módszer"- mennyi ideig fog "kitartani!"

    VálaszTörlés
  4. Éva: érdekes, de engem ezek a blogversenyek csak felidegesítettek. Volt, hogy engem is jelölni akartak, de "kikértem magamnak". Mostanában pedig halálra bosszant a diszkriminálás, szavazni ugyanis csak a facen keresztül lehet. Mocskok. Ill. nem érdekel. Juszt is írom az enyémet, és a legnagyobb tragédiája életemnek az legyen, hogy kevesen olvassák...

    Gopál: Nagyon jó a hasonlatod !!! És igenis vállalom, hogy én akkor már inkább a kávézóban való magányos ücsörgés mellettmaradok.

    @x: hát ha vikorka valamit nem jól csinált, az az ő baja - én nem fogom/akarom/tudom a blogomat másképp csinálni, és nem kell olvasni se, meg kommentelni se.
    Tovább megyek: ha nem tudnád, itt NEM KELL regisztrálni, anélkül is lehet gond nélkül bárkinek bármit kommentelni. Az más kérdés, hogy én engedélyezem-e a megjelenést?

    Egyben igazad van. Az idő - ami ugye nem létezik - az a legnagyobb úr....és tényleg sok mindenre képes.


    VálaszTörlés
  5. Csak folytasd a bloggirást, függetlenül attól, hogy hányan olvassák vagy kommentelik. Ez a te lelkednek jót tesz, mert a gondolataidat és érzelmeidet leirod´. Ez olyan mint egy szelep és Cicerónak nagyon igaza van ! Különben én nagyon sok szépet néztem meg az interneten a te ajánlásodra és ezért hálás vagyok neked.

    VálaszTörlés
  6. Azt én is tapasztaltam a saját blogomon, hogy a kommentek száma csökkent a három éves működésem alatt. A napi olvasottságom soha nem csökkent 40 látogató alá. Ez azért bizakodásra ad okot, mert ha komment nélkül, de mégis csak olvasnak. Volt olyan is, amikor rengeteg moderálni való kommentet kaptam én is. Az jobban elvette a kedvemet, mintha nem írtak volna hozzászólást. Gopál hasonlata nagyon találó, és nagyon igaz.

    VálaszTörlés
  7. szerintem egyszerű ez , mint a faék: a blogoknak különböző okai, funkciói, ha úgy tetszik szándékai vannak, amik persze nem vegytiszták, keverednek egymással.
    Vannak beszélgetősek, informatívak, dokumentalisták, szakmaiak,esszések stb. És körülbelül a velük való viszonyok is ennek megfelelőek.
    Ha valaki internetes újságírásnak gondolja, akkor annak pl. nem blogban, hanem honlapban kell gondolkodni, és bizony ott felmerül, hogy szerkesztőség is kell.
    A vélemény blogok meg persze véleményeket váltanak ki, amik persze magukon hordozzák a net és az emberiség gyermekbetegségeit.
    A gondot szerintem az okozza, amikor kverednek ezek az elemek, így a reakciók is ilyen szórást és sokszor fáziskésést mutatnak.

    Z.

    VálaszTörlés
  8. en amolyan divathullamkent latom a tendenciat. Amikor jott az iwiw,mindenki ejjel-nappal ott lebzselt,es fu-fa-viragot bejelolgetett,hogy minel nagyobb szamu ismerossel rendelkezzen.Aztan a blogolas valt divatossa.Majd amikor a facebook is elerte Magyarorszagot,akkor mindenki arra valtott at.Nem mindenki,de sokaaaan.
    Lehet,hogy nem jol latom,mert en csak kivulallokent szemlelodom,az iwiwre is akkor regisztraltam,amikor mar a kutya sem jart arra,blogom nincs,de lelkes blogolvaso vagyok,es ezt a facebook sem tudta elvenni tolem,mert ott meg fonn sem vagyok.
    Szerencsere maradtak meg blogirok is,igy van mit olvasgatnom! :)

    VálaszTörlés