2013. december 21., szombat

Lantos tanár úr



Rendhagyó emlékezés egy tanáromra…. Egy tanáromra, akit történetesen Lantos Ferencnek hívnak. Aki híres festőművész lett. Akinek a netes életrajzában ugyan nem olvasható, de nekem azért elhihetitek, hogy legalább egy (ha nem két évig) tanított az u.n. Belvárosi Leányiskolában a Kulich Gyula (ma:Papnövelde) utcában. (Többek között engem is.)




Személyes emlékeket mesélnék el, mert mosolygó szívvel emlékezem vissza rá és rajzóráira. 
Nem nyolcadikban tanított, mert nincs rajta a ballagós tanári tablóképen. Tehát ez csak 6-7.osztályben lehetett, vagyis 1957-58 táján – ekkor már megszerezte a rajztanári diplomát. A csatolt videóban 9,22 percnél látható az a jóképű fiatalember, aki már akkor megdobogtatta a kislányok szívét. Eszetlenkedtünk és rendetlenkedtünk, s egy alkalommal M.Magdit – aki egy soványka, de égetően eleven kis cserfes lány volt, hatalmas, lófarokba kötött égő vörös hajjal - megfegyelmezés céljából, a lófarkánál fogva felemelt, mondván, ha rosszalkodsz, így állítalak a sarokba ! :-) És mi csak nevettünk és tovább rosszalkodtunk...

Persze ennél sokkal komolyabb és fontosabb dolgok is történtek. Abban az időben valami hihetetlen csoda volt, hogy rajzórán (uramatyám tanítási idő alatt!!!) kimentünk az iskolából. Szép, napsütéses délelőtt átsétáltunk a Sétatérre. Leültetett minket rajzfüzettel, ceruzával a Martyn-ház előtti kerítésre, kb. ott, ahol most a Gabriel Faure emlékére állított szobor áll – és a teret kellett rajzolnunk. Kezét messze maga elé nyújtva magyarázta a tájképrajzolás mesterfogásait, felhívta a figyelmünket, milyen különös, ahogy átszűrődik a fény a sűrű gesztenyelombok között. Segített és javított, magyarázott és olyasmiket mondott, hogy nem fontos egyenként lerajzolni a faleveleket. Ezek szerint – maradandó emléket hagyott (talán nem csak) bennem ezzel a különös rajzórával – ha még ennyi idő után is visszaemlékszem rá.
Egy biztos, kedveltük őt is, a rajzórákat is, mert valami  egészen más hangulat, szellem uralkodott az ő óráin, mint pl. az orosz- vagy a történelem tanárnőkén. Nem sokan tudhattak akkor a tehetségéről, mi gyerekek (de tán mások se) nem ismertük az  akkor már elkészült alkotásait.
Ebbe az iskolába jártam: 

Itt, ezen a párkányon ültünk azon a bizonyos emlékezetes rajzórán:

Későbbi életemben is volt néhány találkozásom vele, családtagjaival – ezek azonban nem lényegesek annyira, mint ezek az iskolai élmények. Megvallom, jó érzést volt ma a Vasváry házban nyílt életmű kiállítás képei között végigsétálni – még akkor is, ha a stílus, melynek nagy mestere, nem igazán az én kedvencem, mert egész idő alatt a vele kapcsolatos régi emlékeimre gondoltam.

Fotózni a kiállításon csak pénzért lehetett volna, ezért, akik kíváncsi a kiállított képekre, itt nézheti meg, mert én erre bizony nem áldoztam : http://www.pecskep.hu/logic/pages/showdoc.php?id=1419  (Csak igazán halkan jegyzem meg: hát ha fent van a neten, akárki, akárhol, akármikor  ingyen láthatja, akkor nekem most miért kellett volna fizetnem ???)

Itt pedig megmutatok valamit, amiről tán már kevesen tudnak:
Valamikor kezdeti korszakában ennek az alább látható épületnek a párkányára készített Lantos Ferenc szépséges zománcfrízt, tűzpiros tulipánokat. Ott, ahol most a dögunalmas piros csík meg a cégnév látható csak. Sehol, de sehol nem találok már a régi állapotról képet, csak az emlékezetemben él. Őszintén szólva szeretném tudni, hogy ki, mikor, miért semmisítette meg (gyanítom büntetlenül) ?  Vagy ha az "idők vasfoga" esetleg megrágta volna az alkotást, vajon miért nem volt fontos megőrzése, esetleg felújítása senkinek ? (Alább a térkép, hol áll az épület.)




Lantos Ferenc tűzzománc-fríz nagyobb térképen való megjelenítése



Nos, nekem ezek jutottak ma eszembe a kiállítás megtekintése során. Szép emlékek. Örülök, hogy az enyémek.

3 megjegyzés:

  1. Én is szívesen emlékezem rá, mert engem is tanított (próbálkozott vele)- igaz, a Székely B.u.-i ált. iskolában. Most nem kínlódnék az évszám kitalálásával, úgy emlékszem V.-es lehettem.

    VálaszTörlés
  2. Mindik tudtam, hogy bármilyen távoli és véletlen egy találkozás, biztosan van egy közös szál. Mint most is. A Művészeti Gimiben művészettörténetet tanított a mi (zenész) osztályunkban Lantos tanárúr. Ravel Bolerojáról beszélgettünk. Mindenki áradozott, a szokásos, tanult szöveget mondtuk. Egyetlen fiú osztálytársunk mondta el igen röveden a véleményét : "unalmas". Azonnal kapott egy 5-t. Tényleg egyéniség volt. Tanárúr is, és valóban nagyon sármos volt.

    VálaszTörlés
  3. @x, Gopal: örülök, hogy ti is szeretettel emlékeztek vissza rá !

    VálaszTörlés