Ha ezt a tájat látom, maradéktalanul boldog vagyok :
Ha viszont ez jut eszembe, akkor szomorú napom van:
SZABÓ LŐRINC: MAGÁNY
Mint héj az almát, borít a magány,
körülkerített és szólt: Ennyi vagy!
Hordom az élet bőrét, burkomat,
s látom, mindenki páncélt hord magán.
A mindenségből furcsa kivonat:
millió véletlenből összegyűltem,
de a születéssel elkülönültem
s most magány vagyok s új magányra mag.
Gyümölcs vagyok, magamban, idegenben.
Úgy vénülök, mintha kis életemben
át kéne élnem az egész világot.
Nap, föld, eső voltam, most alma, várok:
várom, hogy a halál kezébe vesz
s lehámozza rólam az életet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése