Fekszem a fűben...

2007.május 1. kedd

Akkor is és csak azért is: szépek voltak azok a régi május elsejék !

Tegnap a Gyükésben a fűben heverészve jutottak eszembe emlékek erről a napról. És az is, tán nem csak a május elsejék voltak szépek, hanem az "Ifjúság".

Rögtön "beugrott" egy kedvenc versem is:

Szabó Lőrinc: Fűben

Fekszem hanyatt;

fejem alatt

megszólal a

vén föld szava:

No, ugye, kár volt?

Nézem a felhőt

és lent az erdőt,

a néma tábort;

aztán lehúnyom

a szemem,

süllyedni kezd

a föld velem

s nyíló husa

halálpuha

kéjében oly

ismerősen elomlok,

ahogy az én

alvó husomban

alusznak a csontok.

Amúgy a rét állapota kétségbeejtő: száradnak a sekély-gyökerűek, a francia perje - ami egyébként szerencsés időben akár méteresnél nagyobbra is nőhet - alig 25-30 cm. Virág alig van, ami mégis, satnya. Annak, aki figyel a környezetére és ismeri, szerintem lassan kezd hideg futkosni a hátán, ha elgondolkodik az esetleges "lehetőségeken"...
Pár napja olvastam:

A globális felmelegedés okozta szárazság veszélye Olaszországban már nemcsak fenyegetés. Itália legnagyobb folyója, a Pó a kiszáradás szélére jutott. A forrónak jósolt idei nyáron az olaszoknak takarékoskodniuk kell majd a vízzel, és gyakori áramszünetre számíthatnak.

Hány km-re is van tőlünk a Pó ?

A Duna ilyen: