...épek még a gyökerek talán...

2007.április 29. vasárnap

Reményik Sándor: Gyógyíts meg!  

Én Istenem, gyógyíts meg engemet! 

Nézd: elszárad a fám, A testem-lelkem fája...  

De épek még a gyökerek talán.  

A tompa, tunya tespedés alatt,  

Gyökereimben: érzem magamat,  

És ott zsong millió melódiám.  

Én Istenem, gyógyíts meg engemet! 

Hiszen - nem is éltem igazában.  

Csak úgy éltem, mint lepke a bábban,  

Csak úgy éltem, mint árnyék a fényben: 

Rólam gondolt roppant gondolatod  

Torz árnyéka- képpen. 

Egy kóbor szellő néha-néha  

Valami balzsam-illatot hozott. 

Akkor megéreztem: ez az élet,  

S megéreztem a Te közelléted, -  

S maradtam mégis torz és átkozott.  

Én Istenem, gyógyíts meg engemet.  

Én szeretni és adni akarok:  

Egy harmatcseppért is - tengereket.  

S most tengereket látok felém jönni, 

És nem maradt egy könnyem - megköszönni.