Séta a hóban

Nem értem én ezt, a média tele van a „rettenetes” idővel. „Tombol a tél” „ítéletidő” meg hasonló mondatok hangzanak el a rádióban. Piros riasztást rendeltek el, stb…Na de mikor legyen hó, ha nem februárban ? Szerintem nincs semmi baj, csak mindent eltúloznak. Hadd ne soroljam a további példákat…mert lenne mit…. Mindegy. A lényeg, hogy csodálatos, tényleg pompás az idő, sehol semmi szélvihar, tegnap délelőtt max. mínusz 1 fok lehetett, közben hatalmas pelyhekben hullott a hó. Gyönyörű volt ! Épp ezért, tervemtől eltérően mégis csak elmentem sétálni – az olvasás délutánra maradt.
(A „Pekingi ősz” egy katasztrófa – elkezdtem, de NEM fogom elolvasni…A másik Vian könyvet viszont délután kivégeztem.)
Nem bántam meg a döntésemet, a közelünkben, egy régi utcát végig-fényképeztem, épp úgy, mint pár nappal ezelőtt egy másik részt. Tekintve, hogy ez a környék valószínű nem sokáig marad már ilyen szegényes-primitív, megörökítettem a jövőnek. Hátha egyszer épp úgy rá fog csodálkozni valaki, ahogy én tettem nem is oly régen, néhány 30-40 évvel ezelőtt készült fotó esetében. Már alig-alig tudtam felidézni azokat a helyszíneket, pedig hát felnőtt koromban jártam arra, nem mondhatom, hogy a gyerekkorommal együtt elfeledtem.
Ma sajnáltam először igazán, hogy Lilivel együtt a bátorságomat is eltemettem. NEM merek egyedül felmenni a Mecsekre ! Fájlalom is, meg szégyellem is, de ez van…Így télen meg különösen nem merek nekiindulni, most még pluszban az eleséstől is félek, s mit csinálok, ha se közel, se távol nincs senki, aki segítsen ? Így hát marad a város, ahol (talán?) előbb jön segítség, ha szükségessé válik.
Íme néhány kép a tegnapi sétából: