Olvad...

Mindenféle borulás és eső-jóslás ellenére csodaszép, már-már márciusi napsütéses nap volt tegnap. A háztetőnkről – szerencsére kora reggel – lecsúszott a hó – lehetett megint lapátolni… De jó volt délután sétálni a langyos napsütésben, és nézni, hogy a pár napja még oly csodás fehér világ lassan-lassan eltűnik.


Szabó Lőrinc: Hólé

Kanyarog ide, kanyarog oda,
fut és ácsorog, de nem tétova,
mert akármerre csipog, csörgedez,
mindig okos és következetes,
hiszen nem jobbra, ahogy balra se,
hanem szivének vonzalma fele
igyekszik, ahova jutnia kell:
Dunába, földbe... (Vagy az égbe fel!)...
Ezért olyan jókedvű, amikor
buvik maszatos kupacok alól,
vagy ha még a fehér dombok alatt
csipkéz ujjnyi barlangfúratokat,
vagy ha pici kék tócsákban megáll,
s gyűszűnkint issza a langy február...
Most megint indúl... Locspocs rajzait
mintázza és továbbcsörgedezik:
holnap már tán nem is lesz más nyoma,
csak egy életút térképvázlata.

Ilyen volt tegnap a szomszéd ház teteje

Én ugyan nem tartom sokra az efféle ünnepeket (pl. a Valentin napot se…)
de mivel ma van az a bizonyos „Torkos csütörtök” – szerepeljenek itt @x ide passzoló fotói is : - )
........Mi kell a torkoskodáshoz, mi lesz belőle és mi kell utána.......