Cirnyónál
olvastam egy szívmelengető történetet:
Tényleg
örül az ember, ha – ritkán – ilyesféle jót/szépet lát.
De a
sorokat olvasva, nekem azonnal egy nagyon régi gyerekkori, huncut történet
jutott eszembe, amire lehet, majd azt mondja valaki, minek az ilyesmit
leírni … De tegye fel a kezét az, aki
gyerekkorában hasonló rosszaságokat nem csinált. Persze én is elhallgathatnám…
Szóval az
úgy volt, hogy a boltban vásárolt valami papírzacskóját, - ami nem volt túlzottan
még összegyűrve – megszereztük és egy kis száraz kutyakakait tettünk bele, majd
felül szépen behajtottuk a zacskót és elhelyeztük a járdán, mintha valakinek a
kosarából esett volna ki…
És
elbújtunk a kert bokrai mögé. És vártunk. Természetesen egy idő után jött is
valaki – szerencsére nem ismerős, hanem valaki, számunka ismeretlen néni - aki felvette
a zacskót és továbblépegetve, ki is
bontotta – majd nagy ívben elhajította. Nem hallottunk mi káromkodást, vagy
bármi mást – de lehet, hogy csak azért, mert majd kipukkadtunk a visszafojtott nevetéstől.
Ennek
kapcsán el is gondolkodtam – hogy miféle rosszaságokat csináltunk kisgyerek
korunkban ? És ha hihető, ha nem, csak két eset jut eszembe. Az egyik, amikor a
szomszéd elhanyagolt, fölső kertjéből
barackot loptunk. (Szűk völgyben állt a házunk és a ház mögötti kertek is
meredekek voltak – ezért sok helyen nem is művelték) De nem hinném, hogy hiányzott az valakinek,
mert a szomszéd se nagyon járt fel a hegyre.
Annyi
eszünk meg volt, hogy a szüleinknek nem árultuk el ezt a csínytevést, mert
gyanítom, kaptunk volna érte szidást rendesen.…
A másikról
úgy emlékszem, valahol régebben már írtam: a letört sárgaringló fa ágáról, amin
rendszeresen hintáztunk, s amikor a kar-vastagságú ág letört alattunk, azt
megpróbáltuk a nagy kertben „elrejteni”, s a törés helyt, hogy ne legyen olyan
feltűnő, sárral bemázoltuk. Hát nem dicsértek meg bennünket ezért a tettünkért,
az már igaz…(Az alábbi képen emellett a ringlófa mellett áll a nagymamám.)
 |
| Itt látszik, hogy milyen meredek hegyoldal tartozott a házhoz.... |
21 éves
koromig éltem ebben a házban. És életem legnagyobb ajándékának tartom. Azóta is
oda vágyom vissza, abba a régibe, nem abba, ami ma a helyén áll. Gyönyörű,
gondtalan és élmény-dús gyerekkorom volt e ház és a ház kertje miatt. Nem nagyon
voltak játékaink – a háború utáni időben nem az volt a legfontosabb. De mi
annyi mindent ki tudtunk találni - köszönhetően a fantáziánknak - hogy az
hihetetlen. Fára mászni, kertészkedni, virágokat, bogarakat, madarakat közelről
megfigyelni, mindenre volt itt lehetőség.
És bár volt
a gyerekkoromnak szomorú oldala is, ezért a kertért mindörökre hálás vagyok a
Sorsnak.
Lehet, fiúknak "másabb" élményeik vannak ? Az én élményeimből ( a teljesség igénye nélkül) - bár nem emlékszem hol csinálhattam és mikor - egy pénztárcát raktunk ki (üresen) -és azt lestük ki találja meg,- (2) Fát és szenet (?) hordott be hozzánk egy "alkalmi vállalkozó" (?) az utcáról, az ablakból (emeletről) 20 filléreseket (?) dobtunk le,- amit ő (kissé csodálkozva) mindig felszedett és elrakott. (Távollétében dobtuk le, de a 2.vagy 3. esetben már kissé ő is meg volt "lepődve." (3) Kb. 10 literes bádog fazekakban (?) kukoricavirág (?) volt kihelyezve, 2 oldalon (lépcsők mellett) - melyek fülére madzagot kötöttem, amibe beleakadt (este,sötétben) leánytestvérem "udvarlója"... ( a további történésekre már nem emlékszem, bár akkor kellően "humorosnak" éreztem. (4) V.J.Sztálin halálára igen jól emlékszem... aznap délelőtt egy felmosófán lévő ronggyal "rohangásztam," (és még más rongyok (?) is voltak rajtam ? -és ordibáltam,hogy meghalt Sztálin... )- miközben nagyszüleim egyik rokona (nő) is nálunk vendégeskedett,- mindettől úgy megijedt, hogy kellően megviselte - idegileg. Való igaz, "fantáziája" minden kor gyermekének volt,- (szerencsére a maiaknak is ! ) Összegzés : szép volt,jó volt, tán igaz sem volt... :-)
VálaszTörlés:-) Hogy miket nem írsz !!! A pénztárcás dolgot valamiképp én a tarrimrébe(??) teszem... Kukoricavirág és udvarló orra-esés? atyámfia, miket nem írsz - semmi, semmi emlék - kár... A Sztálin halálának megünneplésére sem emlékszem, pedig ez nagy kár, mert most is könnyesre nevettem magam :-) :-)
TörlésNekem is vannak hasonló eszköztelen ill. igazi játéktalan emlékeim, ahol viszont a fantáziánk dolgozott. Milyen szép is volt. Otthon a kertben és nagyszüleimnél falun. Igazi romantikus környezet, nem csodálom, ha szép emlék. Mi lett a házzal, elbontották? Értem, tehát ez már az átalakított, új ház. Ezt mikor csinálták? Hány család élt benne eredetileg?
VálaszTörlésNégy generáció élt benne - dédmamám, nagyszüleim, szüleim és mi, gyerekek. L alakú volt a ház, a régi fotón csak az É-D-i oldal látszik, hátul volt egy K-Ny-i szárny is. A régi házat eladtuk és az új tulajdonos teljesen átalakította, még egyszer akkorára, mint amekkora eredetileg volt.
TörlésÉn nagyon örülök a szerencsémnek és rendkívüli módon értékesnek tartom az ott leélt éveimet.
Iskolából hazafelé mindig a gyümölcsös kertek alatt vitt az utunk és a cseresznye, szőlő, szilva mind szerepeltek az "étlapjainkon". Egyszer vett észre bennünket egy tulaj, olyan gyorsan semelyik tornaórán sem futottunk... :-D
VálaszTörlésAztán bevezették a telefonfülkéket a falu 2-3 pontjára. A legjobb szórakozás volt a telefonkönyvből felhívni a "Kiss lakást"... mert ezen bejelentkezés után adott volt a válaszunk: "Akkor cserélje nagyobbra..." pukkadozva tettük le a telefont. :-D
Jó, ha ilyen kedves emlékekből táplálkozhatunk később felnőttként, mint a ti kertetek és az ottani felfedező játékok!
Ha ilyesmi kerül szóba - bármikor, bárkivel - mindig az jut eszembe, mennyire sajnálom a városi, lakótelepi gyerekeket, akiknek efféle élmények nem adattak. Igaz, tán ma már a falusi gyerek is a mobilját simogatja ahelyett, hogy fára mászna...
TörlésBimden bizonnyal igazad van.
TörlésMa délben az egyik helyi pékségben ettem egy szendvicset és ittam egy forró teát. Vártam egy fontos hívást és rá-rápillantottam a mobilomra. Körülnéztem, 11 fő ült a helységben velem együtt, abból 7 a mobilját bámulta (én is), egy házaspár épp telefonált. Ilyen az élet 2017-ben. Mobil nélkül már nincs is élet, mobil hát.
Én szomorúnak érzem - de könnyen lehet, hogy velem (korombeliekkel) együtt, az efféle nosztalgikus érzések is eltűnnek majd.
TörlésDe bizony!!!, a lakótelepi gyerekeknek is voltak ám élményeik, nem is egy és bizony elég hajmeresztő is volt sokszor amit csináltam.
TörlésKöszönöm, hogy megosztottad a gyerekkori élményeidet, a kutyakakis papirzacskó fenomenális:-D
Nem voltak kisgyerek koromban lakótelepek, és így aztán sem akkor, sem később nem nagyon voltak lakótelepi gyerek-ismerőseim - de elhiszem neked, hogy rosszalkodtatok ti is, mert a gyerek akkor "jó" - ha rosszalkodik :-)
TörlésTudod, 60 év távolából visszanézni sokmindenre jó - néha még olyasmire is, ami akkor talán nem is nagyon tetszett.És jó beszélni/írni is róla, hiszen szinte újra átéli az ember azokat az időket.
A lakótelepek újnak bizonyultak, a 70-es években épültek, közelben több iskola is volt, kit hová vettek fel. Később így kovácsolódott össze sok sok társaság és igen, rosszalkodtunk is , a sok sport- beli, könyvtári, tábori stb élmény mellett ilyenekkel is gazdagodtunk. A gyerekkoromban a vidéket a nagyszüleim hatalmas kertes háza jelentette újpesten, ahol sok időt töltöttem és a szűkebb család is számos taggal bővelkedett. Ízek, illatok, bizonyos mozzanatok történések amikre visszaemlékszem bizony könnyeket csalnak szemembe.
TörlésSzép volt, jó volt a gyerekkor....
Akinek volt lehetősége a természethez, az egyszerű élethez közel kerülni, annak szerencséje volt. A panel-gyerekek, akik csak a városi játszótereket ismerték, szegényebb gyerekorra emlékezhetnek vissza - mert ilyenek is voltak - sajnos.
TörlésIgen-igen: mi lanyok csakugy vasottak voltunk csinytevesek teren mint fiutarsaink.:) Mi peldaul baratnommel kis titkos naplonkban vezettuk mikor milyen gyumolcs melyik szomszednal erik.Naperlelte mosolygo sargabarck, ropogos cseresznye, korai zamatos szolo. Nem szep dolog tudtuk,de olyan izgalmas volt es oly jo izuk volt. :))
VálaszTörlésA nagymamam kertje nekunk is hasonloan sok elmenyt adott,mint amirol irsz. Az unokatesokkal mennyi mindent kitalaltunk draga jatekok nelkul is ,hogy szorakoztassuk magunkat. Halas vagyok en is azokert az emlekekert. <3
Nekem nem voltak barátnőim, mindig a tesóm haverjaival rosszalkodtunk, sose éreztem magam afféle nőies lénynek - a mai napig szívesebben hordok nadrágot, mint szoknyát.
TörlésJó, na az egyetlen csodaszép és már bemutatott "estélyi" hosszú ruhám ...na, az azért szép volt. :-)
De nagy kár lett volna, ha az életemnek az a része kimarad.
Úgy,ahogy mondod:rég volt,szép volt.Nem csak a csínytevések miatt,hanem én kimondottan a házra is értem.Mert a mostani meg sem közelíti a régi hangulatát.Sokkal szebb a régi ház,ablakaival,a fákkal előtte,barátságosabb,mint a Kádár-korszak hármasablakai a mostanin.
VálaszTörlésLélekajtós
És még ha azt az állapotát is be tudtam volna mutatni, amilyen volt akkor, amikor én ott éltem - de sajnos arról az időszakról nincs fotóm. A házat teljes egészében - mint most az enyémet - vadszőlő futotta be, a tuja, ami a képen tán 2 m-es, már égig ért, szóval ezerszer "vadregényesebb" volt 20 évvel azután, mint mikor ez a kép készült.
Törlés