Szabó T. Anna: Az ünnep azé, aki várja
Aki magot szór ablakába
és gyertya vár az asztalán.
A várók nem várnak hiába.
Egy angyal kopogott talán?
Szárnysuhogás az ablakon túl –
vigyázz! Kinézni nem szabad!
Künn az angyalhad térül-fordul,
egy pillanatra látszanak.
A karácsonyfát hozzák – hallod?
– egy koppanás, és leteszik.
Fényben úszik az üvegajtód,
s megint suhogás. Mi ez itt?
Zöld angyaltoll: egy kis fenyőág,
karácsonyszagú és meleg.
“Gyújtsd meg a legutolsó gyertyát!”
Ez az angyali üzenet.
És be is mehetsz – vár az ünnep,
és minden zárt ajtót kitár.
A fa alatt angyalok ülnek –
az ünnep azé, aki vár.
Talán csak
azért másoltam ezt most be ide, mert a vers olvasása közben eszembe jutott egy
nagyon nagyon régi karácsony. Igen, abból az időből, amikor az angyalkákban
még hinni tudtam… ami bizony nem tegnap volt.
Különös, hogy
az ember 70 év távolából is képes felidézni/megőrizni bizonyos érzéseket/pillanatokat.
Karácsony
napjának délutánján - mint egyébként minden nap - ebéd után le kellett picit
feküdnünk, pihenni. De én valahogy felébredtem, mert a másik szobában, ahol a
karácsonyfánk szokott állni, valami motoszkálást hallottam… Azon az ajtón (se)
volt kulcs a zárban, csak megmondták, hogy oda most nem szabad bemenni.
Valahogy
még most is fel tudom idézni azt a furcsa érzést, ami a kíváncsiság, az engedelmesség,
a várakozás izgalmának keverése volt – és nem mentem be a meglepetések
szobájába. Mert a jó kisgyerek kap csak ajándékot…
És amikor „csengettyűztek”
az angyalok, akkor olyan jó volt belépni abba a szobába, ahol fenyő-illat volt
és csillagszóró dobálta a csillagokat és égtek az(igazi) gyertyák.
Nem, nem
emlékszem, mi volt az „ajándék” … És ebből
arra következtetek, hogy sokszor nem is az ajándék az igazán fontos a
karácsonyban…hanem az „egyéb körülmények”.
A fenyő és
gyertyaillat, az együtt-éneklés, a csomagolópapírok zörgése…
Nem tudom,
érzi-e ezt manapság még valaki.
Már betettem e fenti anyagot, amikor találtam egy, még az ünnephez kapcsolódó jó kis cikket. Esetleg, ha van kedved, olvasd el ezt is:
https://wmn.hu/wmn-unnp/51988-te-melyik-is-vagy---kinos-karacsonyi-beszelgeteseink
(2) Történetem egyszerű,- az elmúlt napokban én (is) felemlegettem, hogyan lehetett a mi időnkben ?- ( gyermekkor) - hogy' minket nem kellett elvinni sehová sem otthonról, és közben (valamilyen módon) csak-csak elkészült a karácsonyfa. Na, nem akarnám jobban bonyolítani. * Pl. én 3 generációs családban nőttem fel,-ill. a nagy közhely : más idők voltak azok. Most pl. a 3 unoka ebéd után már nem alszik ( a legkisebb,óvodás sem)- max. egy-egy napi nagyobb kiruccanás előtt,- hazafelé az autóban. ( ... de ott is kb. hazaérkezés előtt 5-10 percnyire alszanak el... amiből csak újabb bonyodalmak keletkeznek.)
VálaszTörlés* Javítás : azt akartam írni, hogy egy-egy kiruccanás után,- hazafelé.
TörlésIgen, minden, a karácsony körüli dolgok is jelentősen megváltoztak. Lehet, a mai gyerekek meg majd erre fognak szívesen visszaemlékezni.
TörlésEbéd után jött a Jézuska hozzánk is, és másnap a nővéremékhez is, nekünk is le kellett feküdni pihenni amíg a felnőttek ügyködtek, hogy minden a helyére kerüljön.
VálaszTörlésÉn viszonylag fiatalon megtudtam, hogy ez "nem úgy van ahogy..." Kis falusi iskolába jártam elsőtől harmadik osztályig, első, második és harmadik osztályok összevonva, ahol (talán harmadikos lehettem) a tanító néni egy alkalommal lerántotta a leplet a Mikulás és a Jézuska érkezése és ajándékozása körüli dologról.
Ezúton is áldott, békés, boldog szeretetben gazdag ünnepet kívánok Mindenkinek!
*Bocsánatot kérek a kommentem törléséért, elgépeltem egy betűt.
Én nem bánom, hogy elég megmaradtam abban a hitben, hogy az angyalkák hozzák a karácsonyfát és az ajándékokat. Szívesebben hinném el ma is - de hát....
TörlésA törlés nem gond, mert a törlést is tudom törölni :-)