 |
| Kép: https://rejtelyekszigete.com |
Na, most
van az, hogy teljesen „elvesztettem a fonalat”…
Őszintén
szólva ezeket a linkeket valószínű csak inkább magamnak másoltam be ide.
Elolvastam én mindegyiket – de nem mondanám, hogy megvidámodtam az újonnan
beszerzett információkról.
El is
gondolkodtam, kell-e, érdemes-e állandóan valamit kutatgatni a neten ? Csak az
a baj, hogy elolvasok egy cikket,
melyben találok utalást egy másikra, ahol nem értek egy szót és azt meg akarom
keresni….
És akkor
már elvesztem. Benn vagyok a mókuskerékben…
Ez történt
most is.
És végülis
nem tudtam meg, amire kíváncsi voltam: nevezetesen, hogy mekkora túlélési
esélye van az emberiségnek, ha így él tovább, ahogy élünk….
De azt is
bevallom, bizonyos szövegrészek nekem úgy tűnt nem magyarul vannak írva, vagy
legalábbis nem azon a nyelven, amit én értek …
De ! De! De
!
Nézem a
tévében a huszonéveseket,
ilyen-olyan földönkívülinek tűnő gépek társaságában, és ők tudnak azokkal
kommunikálni, azok segítik a munkájukat, együtt tudnak dolgozni, új és mindig újabb
dolgokat kitalálni. És ők egészen biztos minden szót értenek a fenti cikkekben.
Ergo: Én
vagyok az, aki már nem erre a világra való.
Nem tehetek
róla, „annyira” nem vagyok feldobva ettől az érzéstől.
Ráadásul nap mint
nap felteszem magamnak a kérdést: biztos, hogy nincsenek körülöttünk „máshonnan”
ide érkezettek ? Hát miképp lehet, hogy egy huszonéves olyasmikről beszél nekem, amiből csak az "a"-t meg az "és"-t értem ?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése