2013. augusztus 24., szombat

Augusztus






Tóth Árpád: Illatlavinák alatt



Augusztus. Alkonyat. Körül
Ájultan piheg a világ.
A hegyekről most omlanak
A nyári illatlavinák.


Jaj, mi is ez? Szívem alatt
Mint a turista-menhelyen
Szöges cipőjű vándorok:
Vágyak topognak hirtelen.

Kalandra kúsznának, pedig
A jaj, csak egyszer járható
Utat a büszke ormokon
Nekik befútta már a hó.


S mégis, ők mennek újra, ma
Felbomlik minden fegyelem;
Szívem, vén menhely, hasztalan
Zárná őket, nincs kegyelem.


Még egyszer édes, hajdani
Színekben felgyúl a világ,
S rám rogynak, s eltemetnek a
Halálos illatlavinák.


2013. augusztus 23., péntek

Egy kiló az hány deka ?



Az úgy volt, hogy nagy sietségben voltam, s bár meglehetősen ritkán teszem, de most mégiscsak vásároltam a L..l-ben 1 kg. darált sertéshúst.  Itthon a lasagne-töltelékhez gyorsan megpucoltam 4 fej hagymát, és (brrrr) zsírral (mondjuk 5 dk.) feltettem, párolni a húst. Kevergetés közben láttam én, hogy gyanúsan sok „levet” ereszt – de szép lassan elfőtte. Aztán amikor készen lett, akkor meg olyan érzésem volt, hogy a mennyiség a felére apadt. Mivel a macskák forrón nem eszik sem a kását, sem a disznóhúst, őket nem gyanúsíthattam.

A kíváncsiság  rávitt, hogy visszamerjem a kész húst a dobozba és rátegyem a mérlegre.

Íme az eredmény:

-



 1 kg darált hús +  4 nagy hagyma +  5 dk zsír =  85 deka kész-árú…



Micsoda jó üzlet ez…………az eladóknak !!!

2013. augusztus 22., csütörtök

Köves

Nemrég, amikor afféle köves/kavicsos témákról írtam, eszembe jutott, hogy vannak nekem több millió éves egyéb „dokumentumaim” is. (Úgy emlékeztem, írtam már ezekről, de sehol se találom. Néha van egy olyan fura érzésem, hogy egy-egy anyag eltűnik ? Persze lehet, hogy csak képzelődöm. No, mindegy....)

Itt van egy igen érdekes és a nem szakember részére is érthetően megfogalmazott cikk, melyben a közelemben vélő geológiai érdekességekről írnak:  http://www.origo.hu/tudomany/20120912-osmaradvanyok-magyarorszag-mecsek-villanyihegyseg.html

Nagy örömömre, igazolást találtam benne a saját kis elméletemre (t.i. hogy a homokbánya felé valamikor  kavicsokat görgető vízfolyás volt):
„Az erősen limonitos, sárgásbarna homokban helyenként durvább kavicsos betelepülések is előfordulnak. A kavicsok alakja folyó vízi szállításra utal.” Na ugye…. A kavicsokat múltkor megmutattam, most azokról nem csatolok képet.

Mutatok viszont más érdekességet. Lehet, hogy az én kor-meghatározásom nem minden esetben helyes, de attól még ezek a kövek több millió évesek, az biztos.  Földtörténeti leírás a Mecsekről itt: http://hu.wikipedia.org/wiki/Mecsek#Tri.C3.A1sz

Először itt egy érdekes kis film  Földünk átalakulásáról/változásáról -  ami engem porszem mivoltomra figyelmeztet (ismételten):




A Triász kor  249 millió évvel ezelőtt kezdődött és 199,6±0,6 millió éve ért véget   http://hu.wikipedia.org/wiki/Tri%C3%A1sz
A Föld így nézett ki:
  Ha nem tévedek, ezek a kövek tehát úgy 200 millió év körüliek. A Gyükésben találtam őket:
 

 




A Júra kor pedig 199,6±0,6 millió évvel ezelőtt kezdődött  és 145,5±0,4 millió éve ért véget http://hu.wikipedia.org/wiki/Jura_%28id%C5%91szak%29
A Föld így nézett ki: 
 
 


  Ezek a köveim(szeneim) pedig ebből a korból valók, ugyancsak gyükési gyűjtés:  

 



 Ezek meg vegyes képek, érdekes kövek innen-onnan:


 

Vásárban vett rák-lenyomat:



Belemnita rostrum - sajnos a lelőhelyére nem emlékszem...(talán Magyaregregy?)

"Amerre a szem ellát"  ...kövek, kövek....



Hát így ....így vagyok én a kövekkel. Nagyon szeretem őket....


2013. augusztus 21., szerda

Álmodni jó



1970-80 már történelmi időnek számít. Nem tudom emlékszik-e még valaki Donna Summer nevére, vagy a Baccara-ra… Nem baj, ha nem, beteszek ide két dalt – hátha másban is kellemes emlékeket ébreszt.






Miképp működhet az agyam ? Elfelejtem kikapcsolni a tévét, "belealszom" a műsorba. Félálomban hallok valamit, s a dallam 30 évvel ezelőttre visszarepít...
Azt álmodom, hogy fiatal vagyok. Soha meg nem élt dolgok történnek velem. Létre nem jött találkozások, sosemlátott szerelmek, valami izgalmas, bódító, varázslatos gyönyörűség. Fiatal vagyok…..és TUDOM is.
Mosolyogva ébredek. Nagyra értékelem és megbecsülöm ezeket a ritka, boldog perceket.
Nem először jut eszembe, hogy ha leírtam volna az álmaimat, micsoda különös regény lett volna belőle...


2013. augusztus 20., kedd

Légycsali



 



Ez kéremszépen egy ablaküvegre ragaszható pillangó (kb. 10 cm-es) – olyan, mint egy matrica. Barátnőm hozta Franciaországból. Azóta nem tévednek be hozzánk a legyek… Kerestem a neten, de ilyesmi erre mifelénk sehol sincs.

Ilyesmit miért csak a piszkoskapitalista nyugaton árulnak ??? Nem elég nekik, hogy málnapuding is csak ott kapható ???? :-)



2013. augusztus 19., hétfő

Meghalni egyszerűbb...



„…Ne ily halált adj, istenem, 
Ne ily halált adj énnekem!
Legyek fa, melyen villám fut keresztül,
Vagy melyet szélvész csavar ki tövestül;
Legyek kőszirt, mit a hegyről a völgybe
Eget-földet rázó mennydörgés dönt le...”

(Petőfi Sándor)






Átszervezés után - a magyar egészségügy valósága  


Tényleg a nemzet kenyeréhez való liszt-összekuncsorgás itt a legfontosabb tennivaló ?

2013. augusztus 18., vasárnap

1000 év öt percben

Kár, hogy túl gyors, kár, hogy összefolynak a betűk, kinagyítva különösen. De azért Bécs, Mohács, Szigetvár, Eger, Isonzó  .... ezeket bizony el lehet olvasni...
Elgondolkodtató, érdekes animáció.


2013. augusztus 17., szombat

Integető

 
Még valamikor a télen (Volt ilyen? Volt…) kora reggel, az egyik buszmegállóban láttam a túloldali megállónál egy nénit, kosárral karján, szemmel láthatóan a piacra készülve. Jött egy busz, ő kedvesen integetett, hogy nem, nem erre akar felszállni. A buszsofőr barátságosan visszaintette neki – ha csak 2 mozdulatot és fél percet is, de megspórolt neki. Azt hittem, a néni valami különlegesség. De úgy látszik, tévedtem.

Ugyanis ma – buszon ülve – látom, hogy a megállóban áll egy bácsika. Ahogy közeledünk hozzá, ő is int, hogy nem erre a buszra vár…. A sofőr megint barátságos mosollyal visszaint, s máris húzunk tovább.
Nem nagy dolog ez a mozdulat, de olyan jó volt látni az emberség aprócska megnyilvánulását.  Hogy még nem veszett ki teljesen az egymás iránti figyelmesség….
Legalábbis az öregekből nem….
 

2013. augusztus 16., péntek

Galamb





Nem szeretem őket. Pedig gyerekkoromban mennyi volt körülöttem és micsoda finom galamb-levest tudott Nagymamám főzni belőlük … De akkoriban a galambtartásnak régen  volt értelme: a szegény ember ritkán jutott húshoz, a galambnak túl sok ennivaló nem kellett,  és mégis pompás étel készült belőle.
De most ez a töménytelen mennyiségű városi galamb, a még töménytelenebb mennyiségű galambpiszokkal és az őket etető, „állatbarát” agyalágyult emberekkel, - idegesítő. 
Tegnap egy igen érdekes filmet láttam arról, hogy Németországban miképp kísérleteznek – sikerrel - a városi galambok létszámának visszaszorításával. Mérgezni, lődözni a városban ugye nem lehet. A sólymok sem jelentettek igazán jó megoldást, „nem bírták” tempóval az intenzíven szaporodó galambsereget. Antibébi tablettát sokezer madárnak adni nem lehet. Más megoldást kellett keresni.

És akkor valaki nagyon humánus és okos ötlettel állt elő.
Kétségtelen, némi pénzt kell a dologba invesztálni, de úgy tűnik nagyon is megéri… A galambok által  kedvelt helyeken (templom-padlás, magas ház lapos teteje, stb.) céltudatosan építettek afféle „tenyésztő-házikókat”. Szép szabályos, kényelmes  fészkekkel, mint amilyeneket a galambtenyésztők használnak, s ahová eleinte becsalogatták a galambokat valami maggal, aztán már rájöttek az állatok maguktól is, hogy itt pompás fészkelő-hely található, s onnan kezdve,  az előkészített fészkekbe kezdtek tojásokat rakni.

Nomármost ehhez kell a „munkaerő” – hogy naponta felmenjen ide valaki, kiszedegesse az „igazi” tojásokat és ugyanolyanak látszó, de fából készült tojást tegyen a fészkekbe. A madár nem  veszi észre a csalást, kisgalamb nem kel ki, egy ideig békesség van. Aztán persze  bizonyos idő elteltével rájön a galamb, hogy valami nem stimmel és újra tojik, de azt megint csak kiveszik a fészekből… Kétségtelen, hogy a „madaras-embernek” ebben a madárházban takarítani is kell naponta, nem is keveset, de a tapasztalat azt mutatja, hogy a fáradság és ez a nagyon humánus módszer hosszú távon nagyszerű megoldás, már nem is egy helyen alkalmazzák.

Nem tudom, Magyarországról nézte-e ezt valaki ??? Kétlem… Bár ha nézte volna, akkor sem hiszem, hogy nálunk a galamb (sz)piszok manapság a legnagyobb probléma….

2013. augusztus 15., csütörtök

Bosszankodom




Nem tudom, miért van, azt se, hogy  csak énrám jön a bóna, ha ilyesmit látok, vagy másnak is vannak hasonló  érzései, de ahogy öregszem, bizonyos jelentéktelen dolgok látása annyira fel tud dühíteni.
Amint ilyesmit látok a tévében, azonnal kézbekapom a távirányítót és hopp – máris más csatornát nézek – közben fortyogok még pár percig. 
Az egyik ilyen a  (jaj, nem is írom le, amit magamban ilyenkor mondani szoktam!) szóval a kis énekes-sztárfiúk fütyifogdosása. Az egyik elkezdte – a többi folyamatosan másolja. Állandóan az jut eszembe, hogy tán a pelenkájukat igazgatják ? Vagy félnek, hogy hirtelenjében egyik rajongójuk a színpadra ugrik és jól kiszámított keletiharcos mozdulattal megrúgja őket ? Röhejesnek, de undorítónak is tartom.

Legalább ennyire utálom, amikor  (nagyon ritkán nézem!) valamilyen főzős műsorban a riporternő odaáll tündi-bündizni a szakács mellé. Úgy, ahogy van. Hosszú ujjú blúzban/pulcsiban, és beletúr az ételbe. Mondjuk gombócot gömbölyget, vagy akármit. Mi történne - ha  már annyira segíteni akar, (habár szerintem a riporter a riportot csinálja, ne a gombócot)  - mi lenne, ha első mozdulatként feltűrné az inge ujját ? Ez egyébként olyannyira „divatos” lett, hogy láttam nem is egy olyan műsort, ahol anyuka és kislánya „dolgozik” a konyhában, hosszú ujjú ruhában. Hogy a fenébe nem zavarja őket ?? Képtelen vagyok megérteni…

Ugye milyen jó nekem, hogy „csak” ilyesmik bosszantanak tévézés közben ? ( Ez persze nem igaz. Csak „úgy” ideírtam a végére…)

(P.s.: úgy látszik a „bóna” szó nem túlzottan ismert a neten (vagy az is lehet, hogy már nem divatos kifejezés) – alig találtam meg a hivatalos jelentését. Annak, aki nem ismerné:
Bóna:  Népi eredetű szó, a roham, sokkos állapot, heves idegesség kifejezésére. pl. "rájött a bóna" annyit tesz: idegrohamot kapott)