RG 28

Ez a két betű és szám mond-e kép és leírás nélkül bárkinek is valamit ?

Mert ugye, ha a képet mutatom, akkor azért azt hiszem többen a homlokukra csapnak és azt mondják, hát persze ! A régi NDK-s robotgép ! 
1985-ben vettem – jövőre jubileumot ünneplünk !

Igen, igen, nálam ő még rendesen dolgozik, kever, dagaszt, reszel, aprít, mindent csinál, amit az adapterei lehetővé tesznek. (Csak példaképp: ezzel csinálok prézlit is, sose boltit veszek.)

Nem bányásztam ki mindent a szekrényből, inkább mutatok a saját képem mellé pár neten találtat, bár ezeken nem látható minden egyes tartozéka (pl. keverő edények, turmixoló és egyebek) – de nem is lényeges.

Van ugyan nekem egy újabb is – (ajándékba kaptam) – de annak pl. nincs olyan reszelője se, mint amivel a saját képemen látható vájdlingnyi zöldséget le lehetne reszelni.

 

  

Ugyanis ezen dolgoztunk ma egész délután – elkészítettem télre a házi vegetámat.

(Recept a „Horváth Iloná”-ban benne van, „vegyes zöldség sóban” címszó alatt. Ifjabbaknak: a „Horváth Ilona” az szerintem a legjobb magyar szakácskönyv, így is emlegeti mindenki …)

Ha esetleg még nem  csináltál ilyent, nagyon ajánlom, praktikus – bár most a nyári melegben kell vele dolgozni. Mire minden zöldséget megveszel, hazacipelsz, megpucolsz és ledarálsz az nem kis munka. Csak sózni kell – nem kell dunsztolgatni, és egy évig garantáltan eláll – levesek ízesítésére kitűnő. (Lehet, hogy tovább is elállna – de nálam erre még nem volt példa – mert előbb elfogyott. Érdekes módon a fiatalok se idegenkednek tőle…)

Képek:

http://fotos.mediafreedom.at/techniken/maschinen/l/ebay-versteigerung-eib.jpg

http://retronom.hu/files/images/111nvdj_0.preview.jpg

Nyárvég

Ma, meg holnap éjjel ki fogok állni az udvar egy rejtett zugába, ahová nem világít be az utcai lámpa és lesni fogom az eget. Volt már máskor is szerencsém a Perseidák útját, vakító zuhanását meglesni – talán most is sikerül.

Több csillagleső nyári éj jut ilyenkor eszembe, orfűi táborok varázslata, később komolykodó csillagász-les, majd amikor a gyerekekkel ültünk kint az udvaron – számukra szokatlanul késő éjjeli óráig - s beszélgettünk a csillagokról. Sose erőltettem,  hogy az iránt érdeklődjenek, ami engem is érdekel, egyszerűen csak meséltem róla.

Aztán egyszer, egy másik estén – miközben egy nagyszabású tűzijáték-parádéra vártunk, még kint a gyükési kertemben, s ott hevertünk plédeken kutyáinkkal együtt, bámultuk az eget, megszólal az egyik:

- Az ott az „Északi korona”…. (Tényleg az volt, ott volt….)

Most is elérzékenyülök, annyira meghatott engem ekkor annak a kis süldő fiúnak ez az egy mondata – mert ez volt a bizonyíték számomra, hogy igenis érdemes a gyerekeknek mesélni komolyabb dolgokról is és nem csak a vasorrú bábáról.

Ilyenkor jól látszik a „Nagy nyári háromszög” (Hattyú-Sas-Lant csillagkép együttese) és kora hajnalban pont fölöttünk van a Cassiopeia.

Az én tudatomban aug. 20-án van vége a nyárnak. Már korábban esteledik, kicsit később virrad, és talán ezt érzik azok a fecskék is, akikről pár napja írtam. Lehet még meleg, de az éjszakák már kellemesek.

Augusztus a befőzési hajrá vége: ma tököt gyalulok, holnap lecsót teszek el, holnapután jön a paradicsom befőzés. Aztán már csak a szilva, meg esetleg a birs van hátra – és kezdhetjük kienni a tartalékokat – mondjuk a csoda-finom eperlekvárral indítva a sort…

Mázlista aki kifog egy ilyen éjjelt ! (Nézzétek a jobb sarokban alul az órát!)

Egy ősz hajú asszony üzente a Nők Lapjának

„…Az ősz hajat a mai társadalom nem támogatja, az aktív életmóddal nem összeegyeztethető….az ősz hajat a tudatalattinkban az erdő szélén élő öregasszonnyal kapcsoljuk össze….” írja a Nők lapja 2014. július 23-i számában, ami véletlenül a kezembe került.

Imádom az efféle diszkriminatív sorokat.

Felkaptam rá a fejem rendesen és mondhatom a kezem is „bemozdult”, a szám pedig csak annyit kezdett mondani „Anyád….”

Kedves újságírónő/pisológusnő majd akkor regélj legközelebb ilyesmikről, ha  valóban meg is érted a dolgot és  ha megélted már a szituációt ! Persze lehet, hogy te majd erdő szélén élő öregasszonynak fogod magad érezni - én egyelőre még kicsit jobbnak ítélem a helyzetemet - habár (figyelve országunk állapotát) lehet, hogy hamarosan tényleg oda jutok.

Addig persze nyugodtan csak fesd a  hajadat. 

Ő pedig ugye, egy erdő szélén élő aggastyán, ill. remete. 

 Továbbá üzenem:

„…Akármilyen ruhát felvehetsz
De tiszta szívvel piszkos nem lehetsz, igen
Hajad lehet hosszú
És ha kopasz, az se baj
Az ész a fontos, az ész a fontos, az ész a fontos
Nem a haj.”

Esetleg érdemes elolvasni: http://tienshoni.hu/hirek/421-az-sz-haj-oesszefuegg-a-rak-elleni-vedelemmel.html Kép is innen.

Fecskék és gondolatok

Itt rostokol még a nyár – izzasztóak a délutánok, a balatoni képemen is látszik, fürdenek, hajóznak a nyaralók még javában. De hajnalban és estefelé mintha igenis mutatkoznának előjelek, hogy nemsokára vége ennek a szaharai melegnek. Jövő héten már jönnek a Perseidák....

 

Tegnap este és ma kora reggel is láttam fecskéket, izgatottan csivitelve a villanydrótokon. (Tudom, nem a legjobb kép, de hát én a gépemmel erre vagyok képes…)

Készülődnek ? Kicsit tán korai – vagy idén  korábban jön majd az ősz ?

Ha itthon látom őket – mindig a kairói utam jut eszembe, (http://aranyosfodorka.blogspot.hu/2013/02/1989-aprilis-egyiptom-ii.html) ott a messzi Afrikában meg haza-gondoltam, hallva csicsergésüket, elnézve cikázó röptüket.

Itt is írtam a fecskékről: http://aranyosfodorka.blogspot.hu/2008/10/madaras.html   és most olyan szomorú szívvel olvastam végig ezt a szövegemet – mert bizony a régi szép, boldog idők jutottak eszembe…

Hétfőn, aug. 11-én lesz 5 éve, hogy Lili már nincs velem….

Kérem, segítsetek !

Ezt írja egyik kedves blogolvasóm:  „Újabban, ha kinyitom a blogodat, németül egy nagyon hosszú reklámszöveg hallatszik a háttérben. Hogyan lehet ezt leállítani mert nagyon zavaró ?”

Fogalmam nincs róla, mi lehet ennek az oka. Én nem hallok semmit. Kérnék minden ide tévedő olvasót, jelezze, hogy vele is hasonló történik-e ?

Mert ha igen, akkor valami baj van az én gépemmel, vagy a blogommal – ámbár se nem tudom az okát, se nem tudom, miképp lehet majd ezt  megszüntetni.

Sajnos – bizonyára ti is észreveszitek – nap mint nap történik valami újítás az Interneten. Nálam a legkülönfélébb változások jönnek elő – holott én semmihez se nyúlok hozzá – hiszen nem is tudok, nem értek hozzá. Hogy ez nemzetközi, vagy hazai belepiszkálás – még csak ezt se tudom megállapítani, de elkeserítőnek tartom. Nekem igen fontos a net , a blogom – de bizony el tudom képzelni, hogy „valakik” ha akarják egyetlen mozdulattal kínná tehetik, gyötrelemmé és utálattá változtatják ezt a kevéske kis örömömet. Ezzel aztán lehetetlenné téve egyben azt is, hogy legalább ilyen formában mondjam a véleményemet.

Kérem, segítsetek, ha tudtok !

(Kép: http://www.sloganslingers.com)

Roy Orbison

Ma egy kis kellemes zenét küldök. Talán másban is ébreszt szép emlékeket. Mert bennem igen ! Ha "megvidámítani" akarom egy gyengébb minőségű napomat, akkor valamilyen régi jó zenével mindig sikerül :-)

http://hu.wikipedia.org/wiki/Roy_Orbison 
(És nem szabad elfeledkezni a másik nagy számáról: a Pretty Woman-ról se !!!)

Szép új világ…

Elolvasásra ajánlom:

http://smart.blog.hu/2014/06/04/egy_anyag_ami_megvaltoztat_mindent

Mára elég is lesz ennyi – van min elgondolkodni. És akkor mi minden lehet még, amiről nem is tudunk, amit titkolnak előlünk.

Talán jobb is….

(Kép az ajánlott cikkből)

Rammasun

Van nekem valami bajom ?

Nincs !

  

http://www.boston.com/bigpicture/2014/07/typhoon_rammasun.html

Székelyszabar - Nagynyárád

Kellemesnek ígérkezett a vasárnap reggel - felhős volt az ég és viszonylag hűvös a levegő. Gondoltam egyet, kocsiba pattantam, hogy „kipipálhassam” a – tudomásom szerinti – utolsó, (Baranya megyei) még felderítetlen kálváriát Székelyszabaron, és ha már arra járok, be akartam nézni Nagynyárádra is, ahol tegnap és ma tartják a Kékfestő fesztivált – itt se jártam még soha.

Ahogy távolodtam Pécstől, közeledtem a felhőkhöz, de – gondoltam – elég jó felkészültem: esernyő, melegebb kabát, pótcipő – csak átvészelem valahogy, ha esni kezdene. Nos, szerencsém volt, egész utamon nem ért utol nagy eső, a szemerkélés is csak akkor, amikor épp autóban ültem. Ahogy kiszálltam, varázsütésre elállt…

Székelyszabarban tudtam, hogy nem egy szép kálvária vár rám – láttam pár fotót az elhanyagolt, tönkrement stációkról – s bizony nem történt a régebben készült képek és a mai állapot közti időben semmiféle csoda.  Ezt a kálváriát azóta, hogy a németeket kizavarták az országból, senki sem használja/ta. A kápolna ugyan megvan – érdekes módon egészen  jó állapotban – éppen arra gondoltam, hogy talán nagypénteken mégis csak van, aki felzarándokol ide – de a stációk omladoznak, természetesen képek sincsenek, a kereszt pedig darabokra esett már rég.

Kálvária-járásom során első eset volt, hogy kicsit féltem, mert közvetlenül az akácos sűrűje mögött egy ház kapujában igencsak haragos kutyák ugattak – gondoltam, ha itt a kerítésen valahol van egy lyuk, akkor ezek most megesznek engem,… de nem volt lyuk. Szerencsémre. Rájuk se nézve szép csendesen fel, majd leporoszkáltam fényképezgetve de némán. Gondoltam ha nem provokálom őket tán mégiscsak megtűrnek – s lőn …Megúsztam.

Ahogy lefelé jöttem, különös, szokatlan madárhangokra figyeltem fel – s ahogy kerestem szememmel a tettest, egyszer csak egy villanydróton megláttam egy gyurgyalagot ! Tudom hogy az én fényképem egy nagy nulla, és szinte semmi se látszik ebből a csodálatos kis madárból – de én mégis olyan boldog voltam ma este itthon, amikor azért a fényképen valami kis tarka madárformájú izét tudtam elővarázsolni. Az én  képem mellé teszek egy másikat is (a netről), hogy aki nem ismerné, az is lássa, milyen csodálatos is ez a kicsi madár.

Székelyszabarból egyenesen Nagynyárádra mentem – bár volt egy olyan gondolatom, hogy ott vagyok Mohácstól pár percre, benézhetnék oda is, de aztán csak maradtam az eredeti tervnél. Még mindig borús volt az ég, messziről láttam a Szársomlyót, ott biztos, hogy nagy eső volt, szinte eltűnt a szürke lecsorduló felhőben a hegy. Reméltem, talán én megúszom, ha sietek…

Nagynyárádot valamikor régebben „szúrtam ki” mint felkeresendő helyszínt, mert olvastam, hogy ott minden évben megrendezik a kékfestő fesztivált – nos, ez épp erre a hétvégére esett, tehát volt okom oda menni.( http://hu.wikipedia.org/wiki/Nagyny%C3%A1r%C3%A1d )

Habár nem nagyon szeretem én azokat a helyeket ahol sok ember van – idegesítenek. De hát a kékfestő műhelyre kíváncsi voltam, és valójában arra is, milyen is ez a „fesztivál”.

Elértem a falut és betértem a faluba – de sehol egy táblát, sőt, sehol egy embert nem láttam…Mit keres ilyenkor az eltévedt vándor ? Hát a kocsmát. Nos, azt megtaláltam. Ott meg is mondták, merre menjek – de már itt morcos lettem kicsit – mert ha valaki egy „híres fesztivált” rendez és oda vendégeket hív és vár, olyanokat is, akik még sosem jártak ott – akkor nem az lenne a természetes, hogy minden utcasarkon táblákat helyez el, amivel segíti az idegent a helyszínre találásban ??? No, mindegy, elirányítottak, s így aztán már oda is találtam.

A hatalmas hársakkal szegélyezett Kossuth utca közepén letettem a kocsit, s mivel láttam, hogy az utca végében vannak emberek – kényelmesen sétálva elindultam oda. Tudtam, hogy a program hivatalosan csak délután kezdődik, de azért kíváncsi voltam, mit is lehet látni, hogy is néz ki ez az egész, majd a „tömeget hozzágondolom” – elven.

Nos a templom előtti árnyas téren és a mellette lévő utcában, mely a kékfestő műhelyéhez vezet, álltak a sátrak. Mivel még „nyitás előtt” voltunk – a „kaja-soron” láttam, ahogy készítik a délutáni éhes vendégeknek a nyársat, csirkecombokat, szalonnát sütésre, kondért is láttam – tán gulyásnak, pakolászó kistermelőt saját mézzel, lekvárral. Aztán a kékfestő felé indulva, volt kékfestős népviseletes  baba-árus, egy hatalmas sátor – gondolom eső esetére – ahol valószínű este, vagy délután jobbnál jobb sváb zenekarok játszanak. A templom előtt most  csak egy szederkényi fúvósokat szállító teherautó állt, de ők már fújták-húzták a nótát. Kár, hogy valaki, aki még tegnapról nem józanodott ki, úgy produkálta magát, hogy csuklásba fulladóan próbált jódlizva kurjongatni – s ezzel elrontotta az egész hangulatát. Az étel-készítőktől próbáltam megtudakolni, hogy pontosan mikor is kezdődik az „evészet” ill. hogy tudják-e merre van a tájház, de hát a három megszólított közül egyik sem volt nagynyárádi, sőt az egyik még magyarul se tudott, „horvatszka” – mondta, vagyis hát onnan jött - gondolom én. Mindegy, végülis a tájházat nem találtam meg, volt viszont az úton egy hadtörténeti múzeum – de (miért is ne ?) az csak délután 2—6 között volt nyitva….

A kékfestő műhely érdekes volt, habár igazából nem foglakozott ott velem senki. Volt ott egy csoport, annak meséltek – belehallgattam,  aztán mentem is tovább. Valójában én „készültem” – akit érdekel a történet, itt elolvashatja: http://emmesmuhely.blogspot.hu/2012/01/sardi-janos-kekfesto-mester.html

Benéztem még a templomba, de épp akkor gyülekeztek az ünnepi misére, nem nagyon akartam ott zavarogni, fotózgatni.

Gondoltam, valamit mégiscsak kellene vennem -  nem, nem kékfestős anyagot – habár valamikor ezer éve volt énnékem kékfestő keményített szoknyám, alsószoknyás, csipkésujjú hófehér blúzzal – de hol van az már… szóval valami kis nyalánkságot akartam, s gondoltam egy zacskó pattogatott kukoricától csak nem lesz nagy lelkiismeret furdalásom. A kukoricásnál hatalmas betűkkel ki volt írva, hogy hány féle különlegesség kapható - ám az árcédula  bizony csak bolhányi betűkkel volt kitéve – szemüveg nélkül nem is láttam. Nagy bátran kértem egy zacskó „sima” kukoricát. Kimérte a hölgy – valószínű még a tegnapi maradékot, mert az üvegszekrény aljában árválkodott egy kisebb kupac – és átnyújtva nekem mondja: 360.- Ft. Csak ránéztem,  elmosolyodtam – s mondtam: hogy kedves, akkor tartsa meg magának ezt a zacskónyit emlékül, mert én  ennyit nem fizetek érte. Nem érdekel, hogy mit gondolt. (=hülye vénasszony – nyilván) De hát a világ pofátlansága, 3-4 dk pattogtatott kukoricáért ennyi pénzt kérni, még akkor is, ha az árus kocsija mellett ott egy kékfestő műhely….

Ezek után maradt az az öröm (ingyen), hogy végigsétáltam ezen az utcán és házakat fényképeztem. Szépeket, láthatóan gazdag portákat – de azért ráakartam olyanra is, ami bizony arról árulkodik, a gazdának nincs pénze a felújításra, avagy tán nincs is a háznak gazdája. Egy érdekességet figyeltem meg fényképezés közben: máshol ilyent még sosem láttam. Némelyik háznál a belső udvarok sarkai különös módon vannak kiképezve, nem derékszögben csatlakoznak a falak, hanem valahogy megtörik ezt a sarkot és az eddig látottakhoz képest egész furcsa módon néznek ki. Nem tudom ezt megmagyarázni, nézzétek meg a képeket ! (majd odaírom melyiket…) Az autómhoz menet még sikerült „lekapnom” három helybéli viseletes menyecskét – jó volt látni őket – mert senki máson nem volt ezen a délelőttön népviselet.

Majdnem dél  volt, amikorra végeztem a sétával – az eső még mindig nem esett – és gondoltam, ideje lassan indulnom, hogy épp ebédre hazaérjek. Így is tettem. Bóly felé kanyarodva - jó fél óra alatt itthon voltam.

A pici bosszúságoktól eltekintve igazán  kellemes délelőttöm volt.

Régi sírkövek a templom mögött

A kálvária

Látod a kutyákat ?

Ezt a képet a katángok miatt választottam...

http://www.gymsmo.hu/_adatok/gyurgyalag-22803.jpg   

 

A Jenyei patak völgye "összecsalva" (Összeillesztettem 2 fotót)

A Jenyei patak völgye "csalás" nélkül

A Jenyei patak partjának virágai

Ezek se a falu szélen hívogatták a vendéget, hanem a templom mellett álltak...

Népviselet "élőben" és babákon

 A kékfestő műhelyében:

 

A zenekar, meg a kirakodók, árú nélkül egyelőre

Itt lesz a kajálda

"Hangverseny-sátor"

  

Ez és az alatta lévő...

...az a ház, a különös sarok-kiképzéssel, amiről írtam.

Kiegészítés, utólag: Múltmentő-től  (http://multmento.blog.hu) kaptam a megfejtést a házakra, közreadom, hátha nem mindenki olvassa a kommenteket, és ez egy érdekes információ:

"A német telepes házakra jellemző, hogy a gazdasági állattartó részt fedett gangon is el lehetett érni. Az állat volt az egyik legfőbb kincs, így éjjel, esőben is könnyű volt megközelíteni. A két világháború között volt jellemző, hogy nem keskeny hosszú nadrágszíj parcellák voltak, hanem szélesebbek. Az istállók ekkor a lakóépületre merőlegesen épültek, mint ezeken a képeken is. A fedett sarok-gangon éjszaka, rossz időben például át lehetett menni a vajúdó tehénhez. Ha egy háznál bevált ez a "furcsa" sarokmegoldás, alkalmazták mások is."

Ezek a csúnyácska házak....

 

Ezek pedig a szépek:

Viszlát/Auf Wiedersehen  Nagynyárád !

Láttad már ?

Ha igen, kétszer is meg lehet nézni !