Menni kell(ene)

@x ajánlotta én elolvastam s tovább-ajánlom:

Menni kell

Azt mondják, ha az ember fáradt és töltekezésre vágyik, menjen el olyan helyre, ahol eddig még nem volt. Új helyek megismerése hihetetlen energiákkal tölt fel, amiből aztán lehet táplálkozni. De akkor, ha valaki az életébe fáradt bele, akkor hová menjen?

A munkanélküli, akit csak kudarcok érnek, a magányosságba bele-belehalók, akik keresnék társukat, de valamiért nem sikerül. Akik rossz házasságban élnek, de nincs módjukban változtatni. Akik már nem bírják cipelni a sors csapásait, amit valamiért rájuk mértek az égiek. A hajléktalanok, akik nem biztos, hogy tehetnek róla, hogy oda kerültek.

ŐK HOVÁ MEHETNEK?

Hová menjen töltekezni, aki egyedül neveli a gyermekét, minden segítség nélkül, és egyszer csak azt érzi, már nem bírja tovább. Furcsa, fájó érzések. Tapasztalatból ismerem őket.

Igen, erre az volna a válasz, a szeretet feltölt energiákkal.

De ezek olyan élethelyzetek, amiről egyértelmű, hogy nincs szeretet a közelben.

Nincs az a fajta szeretet, ami tényleg feltölt.

Az ember leleményes, keres magának valamit, amivel pótolhatja a hiányt.

Csakhogy az ölelés, a simogatás, a törődés nem pótolható semmivel.

A szeretet kell, létszükséglet, életszükséglet.

A szeretetnek is sokféle változata van, de most csak egy konkrét fajtájáról beszélek.

Olyanról, amiről emberek sokasága csak álmodozik.

Bátortalanok vagyunk, félünk a változástól, minden olyantól, ami kiszolgáltatottá tehet minket. De lelkünk fázik, melegségre vágyunk. Szeretetre, szerelemre, törődésre vágyunk, magunkban, csendben, mert nem mondjuk ki, még magunk előtt sem merjük vállalni...

Nehéz ezzel szembesülni, nehéz ezt tudatosítani, hogy változni, vállalni kell, változtatni, engedni...

Menni kell, mert elfáradtunk, de nincs hová. Életünk minden részét bejártuk, napról-napra járjuk, és hiába is sietnénk előre, nem lehet, mert ott most még nincs hová lépni...

Merre menjen az, aki az életéből szeretne elmenni, egy másik jobb, saját életbe?

Szerző: Czimrák Katalinhttp://sztarklikk.hu


 

Kenyérke

Nem tudom az idejét, mióta sütöm a kenyeremet. Húsz éve már biztos megvan.

Írtam is róla néhányszor. De most, az elmúlt napok kissé negatívra sikerült bejegyzései után próbálok valami kellemesebb témával előjönni....
Általában ugyanolyan anyagokból állítom össze, 2/3-ad búzaliszt 1/3 teljes kiőrlésű rozsliszt + magok minden mennyiségben és változatban. No meg az élesztő, a víz és  SÓ ! - ez utóbbit kifeledni megbocsáthatatlan bűn. Ehetetlen lesz a kenyér ( megtörtént már).

Ma gondoltam egyet, elhatároztam, sütök egy olyant, amiben nincs rozsliszt ill. magok - csak a tetejére szórtam egy keveset dekorációnak. És kicsit más formájúra és csináltam, mint ahogy szoktam. Hát olyan sikerem volt (saját magamnál) – hogy meglehet, most egy darabig ilyent fogok készíteni ! :- )

Megkelve, sütés előtt

Megsülve

Megkóstolva...mondhatom mennyei lett !!!!!

Az új hitlerek már köztünk vannak….

Bár inkább lennének az oroszok a spájzban….

(Vajon érti-e mindenki ezt a mondatot ?)

Két bekezdést idézek, különösebb kommentár nélkül:

http://abcug.hu/egyre-tobb-budapesten-az-antiszemita

„Az antiszemitizmus az általános idegenellenességgel párosul. Az adatokból az látszik, hogy a másság széles körben nem elfogadott Magyarországon: még a legszimpatikusabbnak ítélt csoportoktól is elzárkózna a társadalom egyharmada. A megkérdezettek nem tartják rokonszenvesnek az országban élő kisebbségeket. Ha így nézzük, akkor a zsidók még a második legelfogadottabb csoport a svábok után. A magyar társadalom még náluk is jobban utálja a kínaiakat, arabokat, feketéket, románokat és cigányokat. Egyértelműen a cigányság társadalmi megítélése a legrosszabb.

Szoros kapcsolat van ugyanakkor a pártpreferencia és a zsidóellenesség között. A jobbikos válaszadók abszolút többsége az erősen zsidóellenes, kétharmaduk pedig valamelyik antiszemita csoportba került: ez bizonyult az összes közül a legerősebb összefüggésnek. A fideszesek az átlagnál valamivel antiszemitábbak.” 

Kép: http://www.moviepilot.de/files/images/movie/file/10898524/er-ist-wieder-da-buchcover.jpg

Esetleg még ezt is elolvashatjátok: http://kanadaihirlap.com/2015/01/11/halat-adunk-hogy-erdely-romaniahoz-tartozik/

Hova-tovább ?

Attól, aki olvasta, elnézést….Attól, aki csak a rózsaszín szemüveget szereti – attól is. Attól aki „szellemileg-vak” – attól nem kérek elnézést, annak azt tanácsolom, olvassa el ezt a cikket háromszor.  

Én - miközben olvastam, egyre mélyebb bánatba süllyedtem.

Sajnálom, igazán sajnálom, hogy nem tudok nektek minden nap csodálatos szélfüveket felfedezni/mutatni. Szívem szakad az ilyesmik hallatán és hiába süt a nap, nem érzem, hogy melegítené a lelkemet ….  

http://www.vg.hu/gazdasag/most-gyorsult-csak-fel-a-magyarok-elvandorlasa-447684

 A kép innen hoztam, de a cikket is elolvashatjátok:  http://www.orientpress.hu/141686

Kérés felugró, kéretlen oldalak megjelenése ügyében

Kedves blogolvasóim, kérlek benneteket

1. írjátok meg, hogy a blogom olvasásakor, olvasásával egyidejűleg  megjelennek-e mindenféle reklámok, ill. új ablakok ? Én, ha a sajátomat olvasom, soha semmit nem látok. Ez most Tiffanylda blogjával kapcsolatban került napvilágra,  – de nekem eddig senki nem jelezte, hogy lenne ilyen probléma.

2. ha lenne itt valaki, aki ért az ilyesmihez, mondjátok/írjátok  már meg nekem, mit lehetne ez ellen tenni ? Én teljesen analfabéta vagyok az ilyesmihez, de mások oldalát nézve/olvasva hasonló esetekben igen dühös leszek mindig. Ezt szeretném nektek megspórolni !

Segítségeteket előre is 

http://niceegirlyy.kepeslap.com/images/14547/078.jpg

Második próbaút: két óra….

Igen, igen: képes voltam két órát sétálni !!! Jó, nem igazi „túra-tempóban” – de mégis két óra, az két óra – saját újdonsült, akarom mondani újraoperált lábaimon !

Igazán nem panaszkodhatom, szép húsvéti ajándékokat kaptam – többek között ezt is. Először felmentünk a Lapisig autóval – innen átsétáltunk a sóshegyi kedvenc kis kilátómhoz, majd szedtünk egy kis medvehagymát. Visszafelé jövet találtam valami csodálatos virágot – és este fél 10-ig azzal töltöttem az időmet, hogy próbáltam meghatározni micsoda, mert életemben ilyent még nem láttam. Sajnos nem mentem semmire, ezért segítséget kértem, és akadt is egy szakember, aki  megmondta mi ez.

Lapisról autóval átmentünk Orfűre. Itt letettük a kocsit, majd sétáltunk egy szép kört: a Mecsek házától  le a Vízfőig, majd át a malomhoz és vissza.

Az idő pompás volt, bár helyenként erős szél fújt, de sütött a nap. Érdekes volt látni, hogy a Mecsek déli és északi oldala között a virágokat illetően milyen különbség van. A délin már sehol se volt kankalin és májvirág, az északin meg még sok helyen virítottak. A déli tele volt  fehér és lila odvas keltikével, Orfű környékén ilyent szinte nem láttam. Ibolya viszont idén rengeteg van. A medvehagyma se egyformán nő, a Lapis környékén mindenütt zöldül, másutt meg csak ritkásan látni. 

Meglepődve tapasztaltam, hogy Orfűn a malom környéke teljesen fel van dúlva, ill. valamik épülnek. Én annyira szerettem ezt a vidéket, csendes, békés, kicsit régimódi volt, és IGAZI, eredeti vízimalom volt ! Most csinálnak oda valami szörnyszülöttet – akármi lesz, NINCS OTT JÓ HELYEN. Én nem értem, miért kell mindent elrontani, ami szép, jó, megszokott, normális ?? Annyi fontosabb dologra kellene a pénz, de inkább eszement helyeken kilátókat építenek meg mindenféle felesleges szörnyűséget. Kidekorálva faragott tulipánokkal, meg rovásírással. Rosszul vagyok ezektől  az álságos, jólétet hazudó dolgoktól.

Tudomásul kéne végre venni, hogy a rövid takaró alól - még ha selyemből készül is – kilátszik a…..valóság…..

Ettől függetlenül nagyon szép délután volt, itt is megköszönöm, hogy  meghívta(to)k erre a sétára !

(Csak zárójelben - nem dicsekvés és nem szomorkodás-képp: idén 50 éve, hogy először jártam Orfűn, s ezen az első napon azonnal a szívembe zártam. Ifjúságom soha nem múló, sőt mostanában egyre szebbé váló perceire jó volt visszagondolni. Nem lehet panaszra okom: tényleg nagyon sok szépet kaptam – igaz nem az emberekről, hanem a természettől. Nem tudok elég hálás lenni ezért az ajándékért, mert tudom, nem mindenkinek adatik meg.)

 
 És akkor következzenek a doku-fotók :-) 

Medvehagyma mindenütt, amerre a szem ellát

Erdei szellőrózsa + ibolyák

Elvirágzóban az illatos hunyor és kankalin teljes pompában Orfűn

Májvirág és odvas keltike + erdei szellőrózsa

Egy érdekesség: erdei szélfű. (Még sosemm láttam ilyent, köszönöm az ehhez kapott segítséget bienga-nak.)

Az első célállomás: sóshegyi kilátó

A sóshegyi kilátóból látszik  a János kilátó a Tubesen + a katonai antennák

Makár hegy, pellérdi halastavak ugyancsak a sóshegyi kilátóból

A Lapison a sombokor, a szellőrózsák és a kereszt is azonos sárga volt....

Ez már az orfűi hegy látképe a Mecsek házától

Hajdani vízműház a Vízfő forrásnál

A Vizfő barlangjának felújított bejárata az elkerített szifonnal

A Mecsek háza....és

....falán  Vass Béla emléktáblája

Egy óriási vihar-csavarta fa maradék tuskója a Vízfő mellett

 

A fűzfa alatt van a Barlangkutatók forrása

Az aranyos kis orfűi vízimalom

A vízimalom belső, udvari része

Ez mi lesz..... ?

...és ez ?????

Bocz Gyulára emlékezve...

Nincs semmiféle évfordulója. Viszont jó ideje készültem, hogy felkeressem hosszúhetényi házát, ahol tavaly egy emléktáblát avattak tiszteletére. A napokban végre meg is tettem ezt az utat.  Szobrainak egy részét Pécsről, ill. Villányból ismerem.

„Bocz Gyula (Pécs, 1937. március 1. – Pécs, 2003. július 12.) Munkácsy Mihály-díjas Baranya megyei magyar szobrászművész.  Autodidakta módszerrel tanulta ki a művészetet, kezdetben gyári munkásként dolgozott. Lantos Ferenc oktatta a pécsi Doktor Sándor Művelődési Központ képzőművészeti szakkörében. Az 1960-as évek elejétől organikus-nonfiguratív szobrokat alkotott, illetve elsősorban kő, ritkábban fém kisplasztikákat. Szürrealisztikus nonfiguratív alkotásai a Szürenon művészcsoportosuláshoz kapcsolták őt. Először 1963-ban állította ki a műveit. 1968 és 1975 közt a villányi szobrász alkotótelepen dolgozott, ekkor készültek nagyméretű plasztikái. Az 1980-as évek közepétől festett, szögekkel kivert faszobrokat is alkotott 1981-től Hosszúhetényben, nagyapja házában telepedett le és itt alkotott.” http://hu.wikipedia.org/wiki/Bocz_Gyula

„A Pécsett, Villányban és Hosszúhetényben szétszórt hamvait hegyekből föltámadó szél sodorja magával, eső mossa be a földbe, hó takarja el az arcát. Elvegyül a földdel, amihez oly erősen kötődött, amiben gyökeredzett, amiből vétetett; s elvegyül az éggel. Egy a természettel, mint ahogy egy volt vele világéletében.”  http://hetedhethatar.hu/hethatar/?p=8562

Ezzel a pár sorral is szeretnék emlékezni rá.
A domborművet Marsai Ágnes keramikus készítette.

Dombormű a hosszúhetényi ház falán

A hosszúhetényi ház

Hosszúhetény: Az ezeréves Hetény vezér

Hosszúhetény: Plasztika 2

Orfű: Jégvirág

Csányoszró: Petőfi brigád emlékműve

Pécs: Csillagok

Pécs: Gyászoló (Kolta Ferenc síremléke)

Az atommag elektronjai (Pécsi Bányászati múzeum)

Villány: Élet

Villány: Plasztika 1

Villány: Hurok

Hazafelé jövet megálltam a hetényi úton, egyrészt mert észrevettem, hogy ismét végig-ültették az út mindkét oldalát cseresznye-fácskákkal.(Régen itt egy szép fasor volt, mely kiöregedett, amit először ültettek kifagyott - most újra próbálkoznak.) Minden kis fára névtábla van tűzve - gondolom, aki a "pártfogolója" a csemetének. Kívánom nekik, hogy fel tudják nevelni a kis fákat - szép volt a régi, legyen szép egyszer majd az új is.

Háttérben a Hármas hegy és a Zengő

A másik kép - talán nem mond sokat senkinek se - nekem mégis megbizsergeti a szívemet. Ez egy hajdani malom a Hirdi vízfolyáson. Hivatalos papírjaimból tudom, hogy az én sváb ükapám Hirdre jött molnárnak vagy 200 éve... Egyszer próbáltam érdeklődni utána, de a ház mai tulajdonosai semmit sem tudnak az elődökről. Azóta én mindig azzal a gondolattal megyek el a ház előtt, hogy talán itt volt az ükapám malma... És csak azért nem vagyok 100 %-ig biztos, mert kinyomoztam ezen a lapon: http://www.macse.hu/miller/molnarok.php   hogy Hirden több molnár is dolgozott. 

A Hirdi vízfolyás völgye egy hajdani malommal, háttérben a Hármas hegy

 

Nekem ezt hozta a nyuszi

Ha valami kedves filmet, gond és búelűzőt szeretnétek látni, nézzétek meg, ha valamelyik tv-adó felkínálja műsorában.

A sztori itt olvasható: http://hu.wikipedia.org/wiki/Merida,_a_b%C3%A1tor

Ez egy kicsinyke részlet a filmből:

Valami szép

A tegnapi nyomasztó témával nem akarom elrontani a készülődő ünnepet. Ezért megmutatom először a kincseimet:
Emlékeztek a picuri satnya kis csírákra pár hete ? Ilyen szépséges palánták fejlődtek belőlük. Gondolom még két hetet várok és már ki is fogom ültetni őket. Találtam egyébként egy jó "paradicsomos" cikket is, akit esetleg érdekel, elolvashatja itt:

http://cuccos.com/hobby/index.php?op=dyncont&contid=57

  

Ráadás 1.  Tavaszi virágcsokor az  asztalomon:

Ráadás 2.  Ma délelőtti munkám eredménye:

Nem tudtam....

Elképesztő, rémületes, döbbenetes....nincsenek jobb szavaim. Egy blog-olvasómtól kaptam egy linket, melyből a videót bemásoltam ide. Én nem tudom ellenőrizni, mennyiben valósak ezek a számok, de ha igen, akkor tökéletesen igazak az alábbi sorok:

„Az egyre szaporodó rákos betegek állapotukat nem csak a dohányzásnak, alkoholfogyasztásnak, napon való tartózkodásnak, vagy épp a nem elég gondosan megválogatott tápláléknak köszönhetik.

A dohányzást betiltják, a dohányosokat közellenséggé nevezik ki, akiket utálni sikk, hiszen pusztítják mások egészségét, és a Föld klímáját. Tűzgyújtási tilalmat rendelnek el – mert másképp a szemétszállításból sem jönnek a milliók, de velünk elhitetik, hogy céljuk: Ne szennyezzük a Földet tovább.

Azt mondják, túlszaporodott az ember, s tönkreteszi a Földet, de közben a bolygót és a rajta élő embert is egészen más mérgezi, a teljesen felesleges kísérletek sorozata, amit a gyilkoláson, népirtáson kívül másra soha nem fognak használni.”

(http://tudnodkell.info/a-rak-okozo-amirol-soha-nem-beszel-a-media)

Őszintén meg kell mondjam, NEM tudtam hogy ilyen mérhetetlenül sok atomrobbantási kísérlet volt, és ezek után cseppet sem csodálkozom, hogy olyan az emberiség, az emberek egészsége, amilyen. Lenne baj, halál-ok épp elég ezek nélkül is, hiszen mindig voltak járványok, vagy akár egyéb tragédiák: földrengések, tűzhányó kitörések, szökőárak és egyebek. De  ez nekünk nem volt elég, „csináltunk” ehhez még + valamit, ami elől most aztán már tényleg senki nem tud sehová menekülni - hát ez kérem, tragédia. Nem először mondom, gondolom, érzem: NEM érdemeljük meg ezt a csodás Földet, melyen lakni adatott nekünk és jobb lenne, ha mielőbb  kipusztulnánk egészen.

Kezdjék az algák a dolgot elölről, vagy ha a Jóisten avatkozott be, hát gyúrjon normális agyat az új Ádám-Évába.