Vagy
figyelmetlen voltam eddig, vagy csak
mostanában kezd divatba jönni, mióta elegáns, új buszok járnak a városban.
Felszálláskor köszönnek az emberek, mi több, a buszsofőrök jelentős része vissza
is köszön. Van ugyan, aki meredten néz kifelé a szélvédőüvegen, de a többség
mégiscsak figyeli a felszálló utasokat és – kipróbáltam én is – tényleg visszaköszön.
Hogy ez a
divat az új buszokkal együtt érkezett-e nem tudom. Majd megírjátok, ha csak én
voltam eddig figyelmetlen és ez már száz éve így van/volt…. Tény, hogy régebben
alig jártam busszal, mostanában meg szinte mindenhová azzal megyek. Meglehetősen
jó lett a városi közlekedés Pécsett, talán a hétvégi napokon gyenge kissé, de
akkor gyanítom valóban nem is utaznak annyian, mint hétköznap. És meglehetősen drága a benzin..... Ezen felül, időm, mint a tenger, általában már nem sietek sehová.
Próbáltam
keresni valami ide „passzoló” buszos verset, ezt találtam, s bár eszerint a buszsofőrők mind
mogorvák, de talán Varró Dani nem jó buszokon utazott, mikor ezt a verset írta.
A szöveghez képet keresve meg csak egy üldögélő nénikét találtam…holott nem ez
a jellemző. Ugyanis a nénikék többnyire álldogálnak, mert a fiatalok üldögélnek…
Varró Dániel: Buszon
A buszvezetők mind
mogorvák
Odacsukják az utasok orrát,
Ahogy az orrok ellilulnak,
A buszvezetők felvidulnak.
Rázós buszon az ellenőr
Sohase tudni merre dől,
Zsebében toll, karján szalag,
Jobban teszi, ki elszalad!
A nénik mindig hátra
szállnak
Ott üldögélnek, álldogálnak,
Nehéz a szatyruk, nem beszélnek,
Csak álldogálnak, üldögélnek.