Elöljáróban:
először csak kettő cserkész-szoborfotóm volt, majd megtaláltam hozzá a
harmadikat. Már kész volt az anyag, amikor megérkezett – egészen váratlanul – a
negyedik képe is. „Ő” már nem áll hősiesen, és annyira, de annyira hűen tükrözi
az életet, még szobor voltában is: voltunk fiatalok, erősek, aztán csendben, észrevétlen tönkrementünk,
majd elfeküdtünk, s lassan a moha és a fű lepi be testünket….
(Nem
szerkesztettem át a képeket. Meghagytam az első variáció szerint, mert így
tükrözi a valóságot.)
Egyszer
volt, hol nem volt….talán így kellene kezdenem a mai mesét, mert amit leírni
szeretnék, inkább már a mese határát súrolja, olyan kevés tényszerű adatot
fogok tudni majd felmutatni.
Megírom,
közreadom mégis, mert „nyomozásaim”
közepette kiderült, hogy nem én vagyok Pécsett az egyetlen ember, akinek
mond valamit ez a két szó: „Cserkész szobrok”
Messzire
kell visszamennem. Egészen kicsi gyerek voltam, amikor először láttam két
cserkész szobrot az egyik, utcánk-beli kertes nagy villa udvarában. Mint rendes, kíváncsi kisgyerek, érdeklődtem
kilétük után, s a következő mesét mondta nagymamám, vagy nagyapám – sajnos, nem
tudom, ki volt az első mesélő, hiszen a történetet többször is hallottam.
"Volt
egyszer régen egy cserkész-tábor valahol, talán a Balaton partján, ahol a
táborozás során az egyik fiú, aki nem tudott jól úszni, fuldokolni kezdett.
Mire segítségére sietve egy másik cserkész társa is vízbe ugrott. Kihúzni
azonban nem tudta, így hát mindketten a vízbe fúltak. Az ő emléküket őrzi ez a
két cserkész szobor…."
Jó, ezzel
a történettel éltem kb.65 évet. Elköltöztünk persze abból az utcából régen, ám
ha arra jártam, mindig kerestem szememmel a szobrokat – de nagyon régóta sehol
se látszottak. Igaz, új gazda került a házba, hatalmasra nőttek a bokrok is.
Talán valahová beljebb vitték – gondoltam/reméltem.
Aztán
2007-ben, a Lilivel sétálva, a város másik végében, egy
családi ház kertjében egyszer csak mit látok ? Hát az egyik cserkész szobor áll
ott ! Kicsit körbe-leskelődve, hamarosan a párját is felfedeztem. Másnap már
fényképezővel mentetem, s bebocsátást kértem – elmesélve a szobrok általam
ismert történetét. Engedélyt kaptam a lefényképezésükre. Megtudtam, hogy
jelenlegi tulajdonosuk a szobrokat a vásárban vette, de ő sem tudott semmit a
szobrok történetéről.
Nagyon
örültetem, hogy gyerekkorom egy picike darabját – az amúgy egyre kevesebb közül
- újra megtaláltam.
Egy ideig
szándékomban is állt írni róluk – de (mai napig nem tudom az okát, ám talán
„felsőbb utasításra”) végülis nem számoltam be sem a szobrokról, se az általam
ismert történetükről.
Úgy egy
hónapja tízmilliomodszorra sétáltam
végig a Gyükésbe vezető utcán. Teljesen gondolatok nélkül, csak időnként
feltekintve, hiszen szinte minden kavicsát, kerítésdrótját ismerem ennek az útnak,
Lilivel olyan sokszor jártunk erre.
És akkor
megint csak csoda történt – mint vasat a
mágnes – úgy húzta a tekintetemet egyszer csak egy ház kertje, pontosabban, a
kertben álló szobor. Lehet, hogy fel is sikkantottam - senki nem járt arra, akár
meg is tehettem, de nem emlékszem…. Azt viszont tudom, hogy a döbbenettől földbe gyökerezett a lábam. Ugyanis
mit láttam ? Egy cserkész szobor állt a kert közepén !! Soha, SOHA nem láttam
itt ezt a szobrot…
Azonnal
elindult a hangya a fejemben, hogy került ez ide ? és hol a párja ? Nem én lennék, ha
nem kezdtem volna azonnal lázas kutakodásba. Már másnap elmentem arra régi
címre, ahol 9 éve a két szobrot felfedeztem. Bár a bokrok rendesen megnőttek
ennyi idő alatt, de azért csak csak meg tudtam állapítani, hogy ott megvan még
mindkét szobor. Na jó, de akkor mi ez, ki ez a harmadik ? Honnan került ide ???
Egy ilyen
sztorit csak nem hagyok elszaladni az orrom előtt, anélkül, hogy ki ne nyomoznám
a teljes történést !
Becsengettem
az újonnan felfedezett szobor "házába" – ám senki nem volt otthon. De volt névtábla. Hazajöttem,
első dolgom volt rákeresni a névre. És ugye….hát igen, ilyen a net, megtaláltam
a tulajdonost, telefonnal, E-mail címmel, stb…
Azonnal
írtam is, elmondva, ki, mi vagyok, s mi után érdeklődöm.
Rövidesen
személyesen is megismerkedtem a ház lakóival, a 3. cserkész szobor tulajdonosaival.
És hogy mik derültek ki beszélgetésünk során, azt végig le se írom, mert abból
3 kötetes regény lenne. Két régi pécsi ha találkozik….
A
cserkész szoborra vonatkozó infókat viszont akkor ezennel megosztom:
Tehát: eredetileg
négy (!) szobor készült, két cserkész és két levente alak. Egy olyan család
készíttette, akiknek mind a négy fia elesett a háborúban. Eredetileg az ő
kertjükben álltak a szobrok – de amilyen zord és zavaros az élet és a világ,
a négy testvér-szobor három felé szakadt. Hogyan, miképp, - talán senki sem tudja a pontos mesét...
Bár már igen szép korúak, de hárman még egész jó állapotban vannak. Kedves vendéglátómtól tudtam meg, hogy a negyedik annyira tönkrement, hogy már felállítani sem lehet, egy családi ház kertjében egy bokor alatt „alszik” csendesen, talán mindörökre.
Nos, ha nem is egészen részletes és pontos története ez a szobroknak, de mégis valamennyi a meséjükből. És ha máshol sehol, hát itt, a net mesebirodalmában újra egymás mellé kerültek a testvérek....
Bár már igen szép korúak, de hárman még egész jó állapotban vannak. Kedves vendéglátómtól tudtam meg, hogy a negyedik annyira tönkrement, hogy már felállítani sem lehet, egy családi ház kertjében egy bokor alatt „alszik” csendesen, talán mindörökre.
Nos, ha nem is egészen részletes és pontos története ez a szobroknak, de mégis valamennyi a meséjükből. És ha máshol sehol, hát itt, a net mesebirodalmában újra egymás mellé kerültek a testvérek....
Nem
akartam a negyedik rom-szobor tulajdonosát is zaklatni egy fotózás kedvért, mert
én így is elégedett voltam a történettel. De lám, tényleg vannak csodák, mert egy napon mégiscsak megkaptam annak a szerencsétlen negyediknek a fotóját is !
Megtaláltam
a négy testvér-szobrot, ám azt sosem fogom tudni kitalálni, miért hányta-vetette őket
ennyire szanaszét a sors – de bizonyára így volt ez megírva a „nagy könyvben”.
Én csak annyit tettem most, hogy létüket ebben a virtuális formában próbálom megőrizni, ha nem is az örökkévalóságig, de még talán egy darabig….
Én csak annyit tettem most, hogy létüket ebben a virtuális formában próbálom megőrizni, ha nem is az örökkévalóságig, de még talán egy darabig….
***************
Csak egy
utólagos megjegyzés: nagyszüleim cserkész vízi-mentős sztorija is igaz, de a
szobrok nem emiatt készültek. Akit érdekel, itt olvashat róla:
„…A
szombathelyi Fiúkereskedelmi Isk. 49. sz. Berzsenyi cserkészcsapat cserkészei
1936 nyarán a Rába-parton, Németszecsőd határában táboroztak. A meleg nyári
napon a cserkészek a folyóban fürödtek, parancsnokuk, Radics Dénes a parton
őrködött felettük. A 17 éves Gárdos Lászlót elkapta a Rába sodrása. Radics
Dénes a vízbe vetette magát, és mindketten a hullámok közt lelték halálukat.
Németszecsődön a régi temetőben temették el….”
* * * * * * * * * * *
Érdekes
és értékes fotókat kaptam @ x-ről. A cserkészekből hármat szobor alakban, a negyediket
domborműként lehet a fotón látni. Mindezek egy Éltető nevű család Székely Bertalan
úti házának kertjében voltak régen. Nos, ennyivel tudtam kiegészíteni a
cserkészek történetét. Milyen nagyszerű lenne, ha valami véletlen folytán az
esetleg még élő rokonok rábukkannának ezekre a képekre, s megírnák azt, ami
előlünk/előlem még mindig rejtve maradt: a cserkészek igazi történetét.
 |
| Ne tévesszen meg senkit a cserkészkalap. nem a szobor része, csak valószínű rátették a fotózáshoz |
 |
| A negyedik cserkész (jellemzője: nincs sapkája) eredetileg még csak dombormű formában látszik a ház falán |
