Lehet,
hogy van, aki örül ennek a cikknek elolvasása után. Jaj de jó, a robotok
megkönnyítik (majd) az emberek életét. Ám bennem ott toporog a kérdés: és mit
fogunk mi, emberek csinálni, ha mindent a robotok végeznek el helyettünk ?
Teljesen egyértelmű, hogy a mai munkanélküliségnek részben a modernizálódás is
oka. Ha ez az irányzat tovább fejlődik, el nem tudom képzelni, mit fog az ember
csinálni ? Azon munkálkodik, hogy miképp lehet elmenekülni a megsemmisülő
Földről ? No de ehhez, ennek a témának a kidolgozásához nem munkás-ember-milliók
kellenek. Avagy él vidáman – de vajon miből, ha nincs munkája ? További
gyerekeket csinál, mint az arabok és négerek, akik – munka/életcél/és minden
egyéb hiányában ezt az egyet tudják csak csinálni már most is ? (Bocs, ne
nevezzen senki rasszistának, mert nem vagyok az, csak feltettem egy kérdést…)
Mint
általában mindent, ezt a dolgot is lehet kétféleképp nézni. Lehet, hogy jó az
elrobotosodás – lehet, hogy nem. De:
„A
mesterséges intelligencia létrehozása az emberiség legnagyobb dobása lesz, és
talán az utolsó is…”
Eképp
figyelmeztetett kedvenc tudósom Hawking is.
Ha
érdekel a téma, elolvasásra ajánlom az alábbi cikket:
Hiszed-e, vagy se, jó lesz-e, vagy se, tetszik-e, vagy
se – de erre mifelénk minden mandulafa kivirágzott. Öröm volt végigmenni a
Mecsek-oldalban – és nagyon, nagyonremélem, nem lesz ennek a korai szépségnek böjtje.
Igen nagy kár lenne...
Janus
Pannonius:Egy dunántúli mandulafáról
Herkules
ilyet a Hesperidák kertjébe’ se látott,
Hősi
Ulysses sem Alkinoos szigetén.
Még
boldog szigetek bő rétjein is csoda lenne,
Nemhogy
a pannon-föld északi hűs rögein.
S íme,
virágzik a mandulafácska merészen a télben,
Ám
csodaszép rügyeit zuzmara fogja be majd!
Mandulafám,
kicsi Phyllis, nincs még fecske e tájon,
Vagy
hát oly nehezen vártad az ifju Tavaszt?
A Magaslati úton fotóztam ma délután, s bár nem sütött
a nap, de azért talán látszanak kedves, virágdíszbe öltözött mandulafáim:
Valaha Frühweisz volt ennek a domboldalnak a neve, mert itt nyílottak az első mandulafák a városban. Nézzétek meg, mi lett mára belőle :-( Lefogadom, nincs az egész oldalban egyetlen mandulafa sem. (Az út két oldalán lévő fákon nem virág, hanem tavalyi hárs-termés van még.)
A Pálosok temploma mögötti dombon is csak néhány fa virágzik
Kilátás a városra egy kis résen - sajnos "belóg" a képbe a ronda toronyház....
Mert van ilyen is. Nem olvastam, nem hallottam róla, így hát lemaradtam egy 2015 novemberi kiállításról. Azonban most felfedeztem a neten s mivel kedves városom, még kedvesebb régi képeinek alkotójáról van szó, megpróbálok utólag mesélni kicsit róla – jobb későn, mint soha.
Van egy olyan érzésem, hogy olvasóim közül ez a hír nem mindenkit érdekel, vagy izgat annyira, mint engem. Pár napja, amikor hallottam a tévében, szinte tényleg „tátva maradt” a szám…
Nagyon sok, a világmindenséggel foglalkozó tudományos filmet nézek, valójában, ha rákattanok egy csatornára s ott ilyen téma megy, azonnal ott maradok. És azért 60 csatornából igencsak gyakran találok olyant, ami ezzel foglalkozik.
Nem akarok belemélyedni a témába és untatni benneteket. Akit mégiscsak érdekelne a téma, itt van egy nagyon jó videó, ami még a nem-szakemberek számára is érthetően magyarázza meg a dolgot. (Bár a neten, látom, több változat is fent van.)
Ezen kívül – csak érdekességként – ide csatolok egy fotót az „időkép”-ből, nézzétek meg a magyar Eötvös Gravity Research Group csapat kor-összetételét ! 9 emberből 6 fiatal, 2 középkorú, 1 idősebb !Csodálatos ! Nem ?! Én büszke vagyok rájuk !
És úgy „mellesleg” ezt az egészet Einstein 100 éve (!!) már megírta, vagy ki/fel/megtalálta.
Most már csak azt kellene megtudni, mi van a fekete lyuk „másik oldalán” !
Ha van
itt most régi olvasóm, talán emlékszik rá, hogy a 70.születésnapomra milyen
hihetetlenül meglepő és megható ajándék érkezett(váratlanul, napra pontosan, postán, Olasz Ferenctől,
az épp akkor megjelent csodálatos „Passió” című fotó-albuma).
A
napokban kaptam egy igen kedves meghívást, melyben Budapestre invitálnak, Olasz
Ferenc életmű kiállításának megnyitójára. (A Magyar Művészeti Akadémiatagja, életéről itt olvashatsz: https://hu.wikipedia.org/wiki/Olasz_Ferenc
)
Az
alábbiakban közreadom a meghívót, hátha van itt valaki, aki Budapesten él és el
tudna menni erre, a - minden valószínűség szerint – szép és érdekes, értékes
kiállításra. Sajnos a megnyitó a kora-esti órákban van, ezért én arra elmenni nem
tudok, de a kiállítást, mely áprilisig lesz nyitva, mindenképp meg fogom nézni én
is.
Miképp a vasúthoz, a mecseki bányászkodáshoz is erős, családi okokból épült/fonódott szálak kötnek. Annyira bennem élnek a gyerekkori, komlói képek, érzések ! Valahogy ijesztőnek tűntek nekem régen a bányászok (bocsánatot kérek tőlük az évtizedekkel ezelőtti, visszaidézett gondolatért), szóval ilyennek gondoltam az ördögöket. Lentről, a mélyből jönnek, koromfeketék, csak a szemük világít, kis lámpásaikkal, mint titokzatos lények, szálltak ki a kasból, fejükön mókás kobakokkal….
De láttam őket május elsejei felvonuláson, gyönyörű bányász egyenruhájukban is, és ezt se értse most félre senki – azokban a május elsejékben erő volt, ott volt az összetartozás érzése. És engem most, visszatekintve, túlzottan nem érdekel, hogy akkor Rákosi Mátyást, vagy másvalakit éltető táblákat és vörös zászlókat vittek. A bányászok talán a legerősebb, legnagyobb, leginkább összetartó munkás-egység voltak.
Itt a Mecsek alján volt hagyományuk, múltjuk, amit ápoltak, tiszteltek. Bányásznak menni nem volt szégyen, sőt. Komlón előbb volt lakásuk, mintha Pécsett tanítónak állnak, vagy irodistának, ők vették az első hűtőszekrényeket és automata mosógépeket, tévéket. Volt pénz – volt miből…
Igen, ezért a jólétért naponta kockára tették az életüket. S volt, aki reggel elbúcsúzott sichtre indulva a családjától és soha többé nem tért haza….
Nem akarom én most a mecseki bányászkodás hosszú múltját ismertetni és úgy gondolom, kár lenne feszegetni kezdenem azt is, hogy miért alakultak így a dolgok, ahogy. Bezártak a bányák, szó szerint földönfutóvá lettek a bányászok(A volt –komlói- bányászok közül talán még mindig vannak Spanyolországban.) Szétesett valami csodás egység, aminek legalább az emlékét kellett volna megőriznünk. De nem.
Ez itt Magyarország. A pirosfehérzöldszittyamagyarság az nagyon fontos – de az, hogy – miképp pl. a németek – legalább néhány bányaüzemet ipari műemlékként megőrizzünk, arra nem volt sem erő, sem akarat. Ha azt mondom, ebek harmincadjára ment minden, akkor keveset mondok.
Várom a legújabb fejleményt, oda miféle pokolgépet fognak telepíteni, hiszen nagyobb, mint a most megsemmisített újhegyi „erőmű”. Nem kis feladat lesz a földdel egyelővé tétele.
Persze, ha van akarat, (és megfelelő kapcsolat) minden sikerülhet. Pár napja földdel vált egyenlővé egy olyan épületegyüttes, melynek egy része egy évvel ezelőtt még műemléki védelem alatt állt. Aztán sitty-sutty, egyszer csak már a nem volt műemlék, és pár napja szépen felrobbantották. Így kell ezt kérem csinálni.
Akit érdekelne a most föld színéről eltüntetett épületegyüttes múltja, itt olvashat róla.
Nem tudom és nem értem, hogy miért ilyen ez a nép, hogy miért nem értékeli, őrzi jobbanközel-múltját és miért sírja vissza Mátyás király, vagy Zrínyi Miklós, vagy bárki „magyarhős”uralmának idejét. Nekünk az sose jó, ami a miénk volt pár éve, amit saját kezünkkel építettünk, mert most épp más muzsika szól a rádióból, mással etetik az agyunkat. Rettenetesen szeretjük elfelejteni, s ami még nagyobb szégyen, letagadni azt, ami volt, amik voltunk tegnap. Lovasnemzet, turulmadár, rovásírás…az igen. Attól rögtön dobogni kezd a jó magyar szíve. Mocskoskomunistabányászok életének emlékétől meg hát ugye… szóval attól nem annyira. Vagy csak keveseké.
Azt viszont nem értem, hogy pár száz, vagy ezer km-re odább, Németországban, miért gondolkodnak másképp az emberek ? Miért képesek megőrizni értékeiket ? És itt nem csak a Ruhr-vidék bányászkodással kapcsolatos létesítményeikre gondolok… (Látta, tudja valaki olvasóim közül, mik létesültek ott a felhagyott bányaépületek helyén ? Érdemes rákeresni….Pl: http://epiteszforum.hu/a-fenntarthato-epiteszet-avagy-a-ruhr-videk-ujjaszuletese de másutt is vannak anyagok.)
Annyit elismerek, hogy itt-ott vannak mecseki „bányász emlékhelyek” – de az „egészhez” viszonyítva ezek csak szegényes morzsák. EGY KŐ ÁLL EGY BÁNYA HELYÉN ????? EZ EMLÉKMŰ ??? vagy egy alaktalan márványszobor, ami a szén- és uránbányászok emlékét akarja idézni ???
A mecseki bányák voltak a „mélyművelésű bányák” (Zobák–bánya volt a legmélyebb). A mecseki szenet kokszolták - vitték Dunaújvárosba. Az újhegyi erőmű mellett volt a Szénelőkészítő (mosó) – azt is lerobbantották régebben. Itt a szénporból csinálták a slammot. (=iszapszenet) De említhetem Szászvárt / Nagymányokot itt a szénporból csinálták a brikettet (tojásszén). Bezártak a vasasi bányák, és utoljára a gyükési külfejtés halálgödrébe halt a mecseki szénbányászat.
Hogy ezek most már idejétmúlt dolgok ? Megnézném, mit csinálnánk, ha a „hatalmasok” elzárnák a gázvezetékeket…..
Azok a néha-néha hallható egércincogások: hogy vájárképzés indul, hogy lehet kapni vasasi szenet, hogy megnyit újra a hidasi bánya – hát ezek elvesznek a (z)űrben…
Persze az után is lehet nézegetni a neten, hogy milyen előzményei voltak ennek a pécsi épület-robbantásnak. Lehet mindenféle indokokat kitalálni, hogy ez miért következett be. Egyet nem lehet: azt mondani, hogy „mi” azt AKARTUK, hogy megmaradjon. Mert nem akartuk. És most már hiába is akarná bárki.
Bocsánat, hogy elkanyarodtam az eredeti témától, az újhegyi erőmű felrobbantásától, s hogy ilyen hosszan siránkoztam. De ha valami – hát a mecseki bányászkodás NYOM NÉLKÜLI megszüntetése, szinte földről eltörlése nekem nagyon fáj.
Itt hallható a több pécsi templom harangtornyából is megszólaló bányászhimnusz, mint a mecseki bányászkodás gyász-zenéje:
