2018. június 5., kedd

Mi fér el 30 m2-en ?


Sokkal több, mint amit itt most bemutatok…

Nekem a kertemben csak évelő, vagy igénytelen egynyári virágaim vannak. És bár évek óta vetegetem őket, mégis van, aminek nem tudom biztosan a nevét. Így hát bocsánat, ha valamit rosszul „határoztam meg”…Mindegy, mert nem a neve a lényeg.
Ma s/nem akarok mást, csak a kis kedvenceimet megmutatni. Mindegyiknek örülök, nem értünk még a variációk végére, egyelőre ezek nyílnak:

Begónia - a barna levelű, rózsaszín virágú a kedvencem

Törpe írisz

Nebáncsvirág (?)

A gyönyörű zefírvirág
Pistike


Liliom, a hálátlan. Egy virág = egy nap....




Ez pedig egy sorozat: méhecske repül, közeledik, leszáll. Olyan aranyos...
 
És akinek van kertje, annak nem kell magyaráznom, milyen az, amikor kora reggel – akár még hálóingben – kilép az ember lánya  az ajtón és ott pompázik előtte ez a sok kedves kis virág. Beleszippant a levegőbe, érzi a szomszéd hárs illatát (melyet sajnos nem tudok csatolni), felnéz a felhőtlen kék égre... és max. arra van ereje, hogy hálát adjon mindezekért....
Csak jól indulhat így egy nap ! Ugye ?

2018. június 4., hétfő

Csillagos egem


Sose voltam annyira jó csillagismerő, hogy mindegyik csillagkép történetét kívülről tudjam. De mindig elolvastam ezeket a meséket, közben a „tudományos” részletekre is figyelve.
(Néha arra gondolok, ha leírom, tán jobban megőrződnek a dolgok a fejemben (?).

Ma este – azon kívül, hogy ájulásig szívogattam a hárs-illatot - gyönyörködtem a vörös-arany pöttyként pompázó  Jupiterben, a naprendszer legnagyobb bolygójában. Milyen kár, hogy azt a titokzatos felhőgomolyagját innen nem látni ! Senki sem tudja, mi van viharos felhők alatt. Olvastam, hogy 67 holdja van – melyekből persze én semennyit se láttam… Csak ő fénylett, szikrázott ott a déli égbolton.

Aztán beszaladtam, kikeresni, hogy megnézzem, pontosan mely csillagképek vannak most fölöttem, majd „kivágtam” a csillagtérképből https://www.heavens-above.com/SkyChart.aspx?lat=0&lng=0&loc=Unspecified&alt=0&tz=UCT egy kisebb részletet:  


Persze a Göncöl leírását már nem keresem, de a pont fölöttem terpeszkedő Ökörhajcsár ismertetőjét megnéztem.
Van egy csodás, fényes csillaga, arra voltam kíváncsi. Nos, ez az Arcturus. És (többek között) ezt olvastam róla:
„... a Földtől 37 fényév távolságra van. Vörös óriás, az égbolt negyedik legfényesebb csillaga, tömege nagyjából megegyezik a Napéval, átmérője 27-szerese a napátmérőnek. Ez a vörös óriás olyan képet mutat, mint a Napunk 5 milliárd év múlva.”

Nem tehetek róla, az ilyen mondatok engem mindig megdöbbentenek és elgondolkodtatnak. Nem tudom ugyan felmérni az említett időtávokat, de azt megértem, hogy egyszer a mi csodás Napunkkal is ez fog történni.
S hol leszünk mi már akkor….
Lesz e valahol valaki, aki úgy néz a haldokló Napra, mint én most az Arcturusra ?
Annyira szeretném tudni, hogy van-e valahol a mi naprendszerünkben a miénkhez hasonló élet ? Léteznek-e hozzánk hasonló lények ?
Annyiszor néztem már a csillagos eget – de sosem jött válasz.
Sovány vigasz, hogy a csillagászoknak se üzent még soha, senki, sehonnan.
 

Cirip


Valamikor régen, ha nyáreste kiültem az udvarba, halk tücsökzene kísérte a gondolataimat. 
Nagyon szerettem nézegetni a csillagokat és az ilyen nyáresteken valami leírhatatlan békesség költözött a szívembe. Mióta repülőgépes szúnyogirtás van – eltűntek a tücskök. Nyilván nem csak a szúnyogok pusztultak el a vegyszertől.

Valamikor régen, nyáron két hetet sátor-táboroztam egy réten – halk tücsökzene kísérte a gondolataimat. 
Sok sok éve már, hogy nem járok erre a rétre... és jó pár éve este nem merek/szeretek járkálni - az utcán se, nem ám hogy egy réten...

Ez, ennyi marad nekem:





Remélem, azért vannak még, akiknek ez a zene elérhető, hallható természetes valójában. Jó nekik…
Csak nehogy egyszer  az egész világnak ne maradjon más, csak ilyen  jutubos tücsökzene…



(Eszembe jut, vajon én mennyit lélegzem be évi 4-5 alkalommal ebből a méregből ? Mennyi idő kell ahhoz, hogy én is abbahagyjam a "ciripelést" ?)   

2018. június 3., vasárnap

Ha esik, akkor jól esik.....de nem esik túlzottan jól.


Tudom, hogy az elmúlt napokba  sokfelé volt vihar, nagy károkkal, stb., mi legalább a jeget megúsztuk (eddig). De egy nap (május 24) bár jég nem esett, de itt fölöttünk akkora felhőszakadás volt, hogy már megint (mint minden nagy eső alkalmával) jócskán mosta a házam falát. Vagy 10 cm, magasan fent folyt az áradás, végig a ház mellett.

Nem bosszantom, idegesítem már magamat a témával, mert valószínű, hogy a ház addig, míg élek, nem fog összedőlni, de hogy nem is használ neki, az biztos. Évekkel ezelőtt két ízben is kértem az illetékeseket, hogy valami megoldást találjanak, ill. a régi  állapotokat állítsák vissza, (egy utcával feljebb, valaki protekciós betemettette az esővíz elvezető lefolyót, s azóta a víz zöme erre, én előttem folyik le)  – de még csak választ sem kaptam.

Ezt se másért írtam meg, „csak” dokumentálni az elmúlt napok eseményeit….

Az alábbiak az ablakomból fotózott képek: 

2010.06.18

2016.06.30

2018.05.24

Ez pedig egy  - szerintem - érdekes térkép,  az igencsak megváltozó klimatikus viszonyainkról: 

 
a  https://www.idokep.hu    oldaláról hoztam
 Elgondolkodtató, ugye ?
 

2018. június 1., péntek

Video

Most érkezett:



A torta


Az elmúlt napok  sokféle eseményéről a beszámolót, avagy a jegyzeteket, egy születésnapi tortával kell kezdeném:
 

"Bizonyos rokonaim" születésnapjára sokszor készítek "tora-meglepetést" - mert tudom, hogy mindig sikere van. Most először próbáltam mascarponés tejszínes gyümölcstorát csinálni – ha nem is művészi szépségű, de igen finom lett, azt hiszem az ünnepelt örült neki (ámbár konkrétan nem mondta), de a hatalmas, 12 tojásból készült torta az utolsó falatig elfogyott.
Receptet nem írok, a neten sokféle van – ezt a fotót csak „emlékbe” teszem el (tán elsősorban) magamnak, hogy egy 37. születésnapra még tudtam ilyen készíteni. 

(Megjegyzés zárójelben: elgondolkodtam, hogy nekem - kifejezetten nekem, az én kedvemért  - készített-e valaha, bármikor is, bárki ilyesféle "meglepetést".  Vagy régen ez nem is volt divat ? Azt tudom, hogy a nagymamám a kérésemre sütött mazsolás kuglófot - de tortára nem emlékszem. És olyan kár, hogy már senki sincs, aki ellentmondani tudna...)