Kimásoltam –
a reklámokat kihagyva - ezt a cikket, innen:
Mai dátummal lenulláztuk a bolygót
(Bihari
Dániel újságíró. 2018. 08. 01.)
Évről évre
korábbra tolódik a dátum, amikor az emberiség feléli a Föld adott évre
rendelkezésre álló erőforrásait. Nagy bajban vagyunk, elmagyarázzuk, miért ?
A Global
Footprint Network adatai szerint idén augusztus 1-jén lépjük át azt a dátumot,
amikor az emberiség fogyasztása túllépi azt a szintet, amit a Föld egy év alatt
képes újratermelni, illetve elnyelni. Tavaly ez a nap egy nappal később,
augusztus 2-án jött el, 1970-ben viszont még csak december 23-án értük el a
túlfogyasztás határát – közölte a WWF Magyarország.
Az idei az
eddigi legkorábbi dátum, mindössze hét
hónap alatt elhasználtuk a Föld egy évre elegendő erőforrásait. Kevés ez az
egy bolygó.
A
Túlfogyasztás Világnapja azt a hatalmas nyomást jelképezi, amelyet az
emberiség, illetve az emberi tevékenység a Föld ökoszisztémájára gyakorol. A jelenlegi fogyasztást tekintve az
emberiség úgy él, mintha 1,7 Föld állna rendelkezésünkre.
A
fogyasztás mértékét tekintve ez egy globális átlag, ami országonként más és más
képet mutat. Ha a világ teljes lakossága úgy élne, mint a kanadaiak, akkor már
március 18-án eljönne a Túlfogyasztás Világnapja, Németország esetén ez a nap
május 2-án jönne el, Kínában pedig június 15-én. Tavaly Luxemburg volt a
rekorder, idén azonban Katar megelőzte: ha az egész emberiség olyan életmódot
folytatna, mint a katariak, akkor már február 9-én elérnénk a Túlfogyasztás
Világnapját.
Magyarországon
is jóval túllépjük az ideális fogyasztási szintet, hiszen ha az egész világ úgy
élne, mint hazánkban, akkor közel kettő (1,92) Földre lenne szükségünk, és már
június 20-án eljönne a Túlfogyasztás Világnapja.
Hogy is van
ez?
Adja magát
a kérdés, ha augusztus 1-jén feléltünk mindent, mi lesz év végéig és hogyan
kezdünk tiszta lappal minden év elején? A 24.hu-nak korábban Antal Alexa, a WWF
Magyarország kommunikációs vezetője magyarázta el a helyzetet.
Adott egy
képzeletbeli család, akinek van egy komolyabb összeg a bankszámláján, egyetlen
jövedelme pedig ennek az éves kamata. Ha ennél többet költenek, azt csak úgy
tehetik meg, ha megdézsmálják a számlán lévő pénzt. Könnyű belátni, a betét
egyszer elfogy, többé kamatra nem számíthatnak, a család számára itt a történet
vége.
Nem nehéz
behelyettesíteni a számlán lévő pénzt a természet erőforrásaira, a kamatot az
éven belül megújuló erőforrásokra, a családot pedig az emberiségre.
És mit
takarnak a természet erőforrásai? Ezt az úgynevezett ökológiai lábnyom adja
meg: egzakt módszer annak meghatározására, hogy egy társadalomnak adott
fejlettségi szinten mekkora területre van szüksége. Tartalmazza:
- a
fosszilis energiahordozók elégetéséből származó CO2 elnyeléséhez szükséges erdő
és tenger területét;
- a
tenyészett állatok számára szükséges legelők területét;
- az
elfogyasztott, feldolgozott halak számára szükséges vízfelületet;
- a
megművelt termőföldek területét;
- az éves
faigényt biztosító erdő területét;
- az emberi
infrastruktúrához szükséges beépített területet
Egyszer
csak nincs tovább…
E hat
tényezőből kiszámolhatjuk az egyes emberek, cégek, városok, régiók, országok,
kontinensek és az egész emberiség ökológiai lábnyomát. Ön is kiszámolhatja a
sajátját például itt.
Az
ökológiai lábnyom mértékegysége a globális hektár, a jelenlegi népesség mellett
egy ember számára 1,8 globális hektár áll rendelkezésre.
Csakhogy a
földlakók fejenként és átlagban 3,06 hektárt használnak,ezért írtuk az elején,
hogy az emberiségnek 1,7 Földre lenne szüksége.
De ha csak
egy bolygónk van, hogyan használhatunk 1,7-et? Úgy, hogy túlhalásszuk a
tengereket, kivágjuk az erdőket termőterületekért, és a sort folytathatnánk. A
bankbetétes példa alapján: évi költésünk 1,7 egységet tesz ki, ebből 1 egységet
a kamat fedez, 0,7-et pedig a törzstőkéből veszünk ki.
Ha a
túlfogyasztás elér egy bizonyos szintet, a Föld ökológiai rendszere összeomlik,
és akkor tényleg eljön az a pont, ahonnan nincs tovább.
Ugyancsak elolvasásra ajánlom:
(kép innen)
