 |
| http://akcsanoli.blogspot.com/2010/06/mint-eldobott-ko.html |
Pilinszky János: Egy szenvedély margójára
A tengerpartot járó kisgyerek
mindíg talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.
Az elveszíthetetlent markolássza!
Egész szive a tenyerében lüktet,
oly egyetlen egy kezében a kő,
és vele ő is olyan egyedűl lett.
Nem szabadúl már soha többé tőle.
A víznek fordul, s messze elhajítja.
Hangot sem ad a néma szakitás,
egy egész tenger zúgja mégis vissza.
("Hangot sem ad a néma szakítás"....talán találok most végre új gazdát a köveimnek. Úgy szeretném... )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése