Orchideák

Ma a 3SAT-on egy csodaszép úti/természet/filmet láttam Dominikáról. Ebben hallottam, hogy a világon 25 ezer féle orchidea van. Megdöbbentő szám, legalábbis számomra. Biztos nem találtam volna el a számot, ha megkérdezi tőlem valaki.... Ám ugyanebben a csodaszép filmben láttam azt is, hogy a "modern" ember ill. technika miképp tesz tönkre maga körül mindent. Itt csak egy példát említek: a banánfürtöket - megvédendő a rovarok károsításától, még a fákon - hatalmas nylonzsákokba csomagolják. Amikor leszüretelik, a zsákot levágják a fürtökről és otthagyják. Az egész ültetvény tele van kék, sosem-elrothadó nylonzacskókkal. 
Szomorú látvány...

...és fejezzük is be azzal.

2007.március 19. hétfő

Váci Mihály: Végül 

Végül nem bán már az ember semmit, 

semmit, csak szeressék! 

Jaj! úgy vágyik valakire, 

hogy eltűri azt is már, 

hogy ne szeressék! 

Úgy menekül, kapaszkodik! 

Csak az kell, hogy legalább a szíve tessék! 

Fél egyedül. Csak karolják! - 

s már eltűri, hogy a szíve ne is tessék. 

Megszelídül a magánytól, 

s csak annyi kell végül már, 

hogy meg ne vessék. 

Egyedül az éjszakákat?! - 

Ó, nem, inkább eltűri, hogy meg is vessék. 

Egyedül megérni itten betegséget, 

csapásokat, ezüstös karácsonyestét? 

Egyedül felérni ésszel a múlást, 

azt, ami van, és azt, mi lesz még?! 

Jaj, nem! Végül nem bán már az ember 

semmit, semmit, - azt se, hogy szeressék. 

Ó végül már azért sír csak, 

hogy valakit szeressen még, 

szeressen még. Legyen aki megengedje: - 

rágondolva tölthessen el egy-egy estét.

.... folytassuk egy másikkal..

2007.március 19. hétfő

Rónay György: Amikor a fákat kivágták  

Aznap a madarak késő estig zokogtak, 

a stiglic jajgatott, rémülten verte szárnyát, 

s harkálylelke sokáig kísértett még a lombnak, 

amikor a fákat kivágták. 

Hány évtizedbe telt, míg ilyen nagyra nőttek, 

míg fölénk boltozódott terebélyes lombjuk áldón! 

S pár óra lám elég volt, hogy elpusztítsa őket: 

kivágták valamennyit egyetlen délutánon. 

A tiprott harcmezőn zöld vértócsák a lombok, 

s holt gigászok fölött emlékük gyásza reszket. 

Jajszó nélkül állták a fejsze-sorsot, 

és mind egy szálig odavesztek. 

Gyérülnek erdeink, fogyatkoznak a fák. 

Lesi a fejsze már a jegenye sudarát. 

Hány tölggyel leszek árvább, 

hány lombbal még kopárabb, 

míg egy szép napon engem is kivágnak. 

Tüzelhet már a nap, nem véd meg tőle árnyék. 

Lomb többé nem fedez, csak a hiánya fáj még. 

De néha valami zsongást hallani éjjel: 

a holt fasor beszél egy álombéli széllel. 

Mint koporsón a rög, úgy csattannak a fejszék. 

Döbbenten nézem a gesztenyék pusztulását. 

Félig-meddig az én életemet temették, 

amikor a fasort kivágták. 

Más blogjából ollózva

2007.március 18.vasárnap

Ide illesztek egy nekem nagyon tetsző szöveget, és néhány címet, amit érdemes megnézni:
Mit ír Popper Péter az olvasásról ?

"....- Hogyan lehet művelt az ember ?

- Úgy, hogy olvas.

- S aztán ?

- Elgondolkodik azon, amit olvasott.

- És aztán ?

- Megint olvas.

- És ?

- Megint gondolkozik.

- És ?

- És nincs tovább! Csak jönnek végtelen sorban a "megintek". Ha szerencséje van, az így tart mindhalálig. "

Más : tételezzük fel, egy jól olvasó ember 40 éven át hetenként egy könyvet olvas el. Ez évente 52 könyv,- 10 év alatt 520 - negyven év elteltével 2080. (Szakmai és szépirodalmi összesen) - Ennyit. Ha felületes ( az olvasó) - a sűrűn telenyomott oldalakat, ahol kevés az új bekezdés csak átlapozza ( = "csak tudni akarom, mi lesz a vége") - élete során kezébe vehet 3 - 4.000 könyvet!

A világon évente (!) több mint egymillió különböző könyv jeleneik meg! - (Popper Péter)

Hát..... csak igyekezz ! - (szoktam bíztatni magamat...)

Olvasásra ajánlom:

http://nyafogo.buzz.hu/archives/2007/03/09/Internet_es_tarsadalohttp://nol.hu/cikk/439220/

Itt pedig akár napokig el lehet szörfölgetni:

http://hu.wikipedia.org/wiki/Kezd%C5%91lap

Újra kitört a Stromboli /márc.13-án/

2007.március 17.szombat

A Stromboli Földünk egyik működő rétegvulkánja. Ez azt jelenti, hogy kúpjában a vulkáni törmelék- és lávarétegek váltják egymást. Csúcsa 924 méterre emelkedik a tenger színe fölé, de a tengerfenéktől számítva a vulkán magassága a 3000 métert is eléri. Talán a távolból nézve szép, szabályos kúp alakja miatt kapta a Stromboli - csiga - nevet.

Babits Mihály: Viharjelek

Valami van a levegőben,

Már érzem mindenütt lebegni,

Valami van a levegőben.

Valami jő közel jövőben -

De hogy mi, még nem tudja senki.

Az ég piros a láthatáron.

Mi pirosítja? Hajnal? Alkony?

Tán vulkán tört ki messze tájon,

Vagy szélvihar jön a határon….

"Tavasz van ! Gyönyörű!"

...mondta már József Attila is....
2007.március 16.péntek


A délelőtt medvehagyma szedéssel és Sóshegy - Rotary - Lapis kirándulással telt, pompás napsütéses, meleg időben. Meglepően sokan voltak a hegyen. Nem meglepően - medvehagyma is rengeteg volt......

 

 

 

 

Délután a Névtelen utcában sétáltunk. A panzió melletti kis tavon díszes tollú récepár úszkált, a bokorból fácánkakas repült fel kakatolva, és egyszer csak megjelent, lassan körözött, majd leszállt a tópartra egy gólya.
Így leírva idillinek tűnhet a kép, ám ha hozzáteszem, hogy mindez micsoda elhanyagolt, mocskos környezetben történt, akkor sokat levonok a hír értékéből.
Nem értem, miért ilyen rettentően elhanyagoltak a városperemi közterületek ? Egy Ausztria ebbe a völgybe, vagy pl. kedvenc Gyükésembe már csodaszép parkot varázsolt volna. Mindkét területen patak folyik keresztül, sétautakkal, padokkal rendszeres karbantartással kellemes sétáló/pihenő-hellyé lenne tehető mindkét terület.
Igaz, igaz, igaz...........Még ha rendbe hoznák is, meddig tartana ? Érthetetlen és elkeserítő, hogy sokaknak a szemételhelyezés egyetlen módja, hogy autójukból /!/ egy mozdulattal, kidobják a szemetüket. /Láttam, nem kitaláltam ezt - és egyébként is köztudott./ Évekkel ezelőtt megpróbáltam küzdeni ellene - mára már feladtam. Reménytelen...
A földhözvágott üvegekről meg már ne is essen szó...........Inkább ide teszek egy képet a tőkés récékről:

 

 

Eszter 1975.03.12 - 03.15.

2007.március 15. csütörtök

Álmomban újra dúdolok

Bár

a sors fukarul

kurtára szabta az életed és a sírodba magaddal vittél

lelkemből minden éneket,

álmomban néha mégis

örömtől dúdolok,

ha szárnyukon

hazarepítenek

éjjel

az angyalok.

/Gősi Vali verse/

Blogajánló

2007.március 14. szerda

Ajánlom figyelmedbe: http://www.mindenkikotoben.com/menk.htm


/ A világ egy mai fiatal szemszögéből nézve...../

Csillagászat

2007.március 13.kedd.

Ma reggel - egészen véletlenül - a Phoenix TV-n egy érdekes történetet hallottam, amit eddig nem ismertem, habár érdekel a csillagászat. Bereniké hajáról van szó, ide másolom a tudnivalókat, okosodjatok:

"II. Berenice, Egyiptom királynője volt, férje III. Ptolemaiosz Euergetes király (uralkodott i. e. 246 - i. e. 221), kinek vezetése alatt Alexandria fontos kulturális központ lett. I. e. 243 körül a király egy veszélyes hadjáratot indított a szírek ellen, akik meggyilkolták nővérét, Berenice Phernophorust. II. Berenice felajánlotta Aphrodité istennőnek híresen gyönyörű, hosszú haját - amire rendkívül büszke volt - mert férje biztonságosan hazatért. Haját levágta és elhelyezte azt az istennő templomában. Másnap reggelre a haj eltűnt. Konón, az udvari csillagász, békíteni próbálta a dühös királyt és királynőt (és menteni a templomi papok életét). Bejelentette, hogy a felajánlás akkora örömöt okozott az istennőnek, hogy az égre helyezte azt. Megmutatta a csillagok egy csoportját, amit addig az Oroszlán farkának ismertek, ezt hívják azóta Berenice Hajának."

/Kallimakhosz sem volt rest, és megverselte az eseményt Bereniké fürtje című elégiájában./

Kallimakhosznak ezt a versét ugyan nem ismerem, de ide írok egy másik, számomra igen kedveset:

Nézd a vadászt...

Nézd a vadászt Epikydes, míg nyulat űz a hegyekben,

vagy fürkészi mohón őzike lábnyomát, 

vidáman tör előre a hóban is, 

ám ha elébe adják: "Itt a vad !" - el se fogadja talán. 

Bennem is ilyen szerelem van, 

kergeti azt, ami elfut, 

s únva kerül minden könnyen elért örömet.

/Trencsényi Waldapfel Imre fordítása/

Nem én írtam...

2007.március 12. hétfő.

Vagyok. 

Mint minden itt a földön. 

Megyek. 

Mint ahogy minden halad. 

Élek. 

Mint fűszál él a réten. 

Éltem csúnyán és éltem szépen. 

Van bennem árnyék. 

Van rajtam fény. 

Ennyi csak minden. 

Ez vagyok én. 

Apu, hitted volna, hogy valaha az Interneten olvashatók lesznek a gondolataidat ? S ha már ezt az fentit beírtam, hadd álljon itt a másik, Rád annyira jellemző versed is, amit úgy szeretek és kívülről tudok:

Egy kóbor, szomorú senki megfogadta, 

az életébe ha egy szomorúbb arc kerül elébe, 

csak azt köszönti. 

Ment magányos, elhagyott, árván, 

minden arcba jól belenézett, 

aztán csalódott, könnyes szemmel, 

halkan, nesztelen tovalépett 

Egyszer jött velem szemben 

a magányos őszi esti utcán. 

Arcomba meresztette arcát… 

Aztán végtelen tisztelettel megemelte a kalapját.