A téli napforduló december 20, vagy december 21, vagy december 22. Idén 22-én fordul az év.
Ez egyben a csillagászati tél kezdete az északi féltekén, mert a meteorológiai tél már december 1-én elkezdődött. (Legalábbis papíron, mert a valóságban a jelenlegi időjárásnak semmi köze a "megszokott" télhez...)
A Nap ereje az őszi napéj-egyenlőség óta egyre gyengül, elerőtlenedik.
Úgy néz ki, hogy a világban a sötétség győz. Ez az év legrövidebb
napja, most éri el a Nap a Baktérítőt, itt fordul meg, fénye napról
napra erősebb lesz, legyőzi a sötétséget.
Jóllehet a naptárban egész 21-e úgy szerepel, mint a téli napforduló
napja, a valóságban ez az esemény csupán egy pillanat: amikor a Nap
sugarai a Baktérítő fölött delelnek 90 fokos szögben. A Föld forgástengelyének ferdesége miatt az északi félteke téli napfordulója és a déli félteke nyári napfordulója nem esik egybe, pár perc eltérés várható a delelési magasságban.
A téli napforduló a „sol invictus” – a legyőzhetetlen Nap ünnepe,
hiszen ekkor van az év legrövidebb nappala és leghosszabb éjszakája –
innentől kezdve újra nő a fény a világban, tehát a fényesség, a
világosság újra erősödőben van, legyőzi a sötétséget.
A téli napforduló tiszteletének első nyomaira már az i. e. 17-ból
való régészeti leletek utalnak. Ezen két nyolcágú csillag ábrázolja a
Nap születését, és a mezopotámiai Nippur romjai között találták meg.
Az I. e. 11. századból Egyiptomból származik egy vázlat, ahol is
hieroglifák elmagyaráznak egy rajzot, ahol egy alak guggol, háta mögött
pedig csillagképeket láthatunk. Ez a téli napfordulót ábrázolja.
A görögök Dionüszosz újjászületését ünnepelték.
Jelképe gyakran egy öreg férfi prémes bőrruhában,
derekán bőröv, rajta 12 csillag, övcsatját pedig a Bak asztrológiai jele
díszíti. Jobb oldalán (bak)kecske, baljában földgömböt ábrázolnak, amit
csak negyedrészében (a három téli hónapot) világít meg a fény.
Télhez tartozik az elemek közül a víz, égtája Észak, napszaka az éj, színe fekete.
Bevallom,
én innen kezdem számolgatni, hogy mikor is kezd végre kora reggel világosodni,
és mindig oda lyukadok, hogy nagyon messze van az még...akkor is, ha mától
rövidül az éjszaka sötétje.