2012. május 7., hétfő

(Budapest)Kőbánya-Máriakéménd-Kishajmás – angyalszobrok bűvöletében


(A kettő + három = öt  angyal története.)

Aki rendszeres olvasóm emlékezhet rá, hogy 2011-ben Máriakéménden jártam, (http://aranyosfodorka.blogspot.com/2011/10/ajandek-nap-ujra-ii-resz-erzsebet.html) és ámulattal (meg szomorúan) írtam az itt talált angyalszobrok állapotáról. Szeretem a pontos, precíz munkát és elkezdtem nyomozni a szobrok után.

Tavaly csak annyit tudtam meg, hogy a Zsolnay gyárban készültek
http://www.szoborlap.hu/16413_mariakemendi_kegytemplom_szobor_diszei_mariakemend_kiss_gyorgy_1912.html


"….a nagyméretű, magyaros varkocsos, középkori öltözetű, domborműves mintájú tunikás angyalszobrok Lechner Ödön tervezte Hit-Remény-Szeretet allegóriák szobrászára nem tér ki Mattyasovszky Zsolnay Tamás sem. A fazonkönyv rajza (6/2045, 2049) mellett sem találunk utalást modellálójára. A szecesszió kedvelte géniuszok heroikusságát előlegezik meg, magyaros jelleggel, erővel. Plasztikája eltér a korabeli épületszobrok akadémikus sablonaitól.
Sajátos az utóélete e plasztikák tartalékpéldányainak. A gyárban visszamaradt példányait évekkel később baranyai kálváriákhoz kapcsolva állították fel. Ma is eléggé épen (szárnyukból letört részekkel) áll a Hit-Remény-Szeretet együttes Kishajmáson a Kálvária-dombján, messziről is jól láthatóan. Részleteiket e felállításban közelebbről élvezhetjük, mint Lechner kőbányai Szt. László-templomán, ahová eredetileg készültek. Máriakéménden a római katolikus templom főhomlokzata előtti kereszthez vezető lépcső két oldalán látható a Hit és a Szeretet (az előbbinél erősebben sérült) figurái. …" 

Aztán  az angyalok után kutatva, egyszer csak találtam egy fotót, melyen három  angyalszobor volt látható és kiderült, hogy ezek a szobrok meg  a kishajmási golgotán állnak. Már akkor elhatároztam,  idén felkeresem őket.   Persze bevallom, közben nem azzal töltöttem minden napomat, hogy e szobrok után kutattam, de megpróbáltam először a gyárban érdeklődni, majd a Zsolnay múzeumban – ám még csak a szobrok létezéséről sem tudtak – ami azért számomra kissé meglepő és valamilyen szinten fájó élmény volt. (Ámbár az is lehet, hogy csak le akartak rázni – hiszen a nevem nem szerepel semmiféle híres/szak/ember listán és már hogy is jön ahhoz egy kis senki, hogy ilyesmi után tudakozódjon  ?)
Majd próbáltam a máriakéméndi plébánián érdekelődni – ahol azt a választ kaptam, hogy menjek le és rendelkezésemre bocsátják, amijük van, de úgy „kapásból” nem tudtak mondani semmi használható információt. Jártam a pécsi levéltárban is, ahol semmi érdemleges adatot nem találtam.
Mostanában újra olvastam a Zsolnay család történetéről szóló könyvemet, mely sajnos a szobrok szempontjából pont a kritikus időben „szenved törést”.  Zsolnay Teréz (ZS.V. lánya) kb. 1889-ig írta naplóját, az ő lánya Mattyasovszky Zsolnay Margit pedig az 1890-es éveket ill. az 1900-as elejét kicsit hézagosan írta meg – szobraink szempontjából épp a megszületés időszaka maradt ki.

Máriakéméndre (még) nem mentem le másodszor, de közbejött ez a kishajmási felfedezés és a múlt heti körutazásom alkalmával azt az infót kaptam a faluban, amit le is írtam, hogy: „….állítólag a Zsolnayak kérték még a háború előtt, hogy a falusiak rejtsék el ezeket a szobrokat. Aztán hálából itt is hagyták, sőt köszönetképp a gyárban készült a 14 stációs golgota mázas kerámiakép sorozata  is.”
Megkerestem a körzeti plébánost is, aki nagyon kedvesen és azonnal (!) visszaE-mail-ozott, az alábbi infókkal: „A kishajmási kálvária szobrait a Zsolnay-gyárban készítette ismeretlen művész ismeretlen megrendelésre. Sokat nem tudunk erről a háború utáni időszakról. Jezsuita atyák, nővérek tevékenykedtek ezen a területen, az ő képzelőtehetségüknek és utánajárásuknak köszönhető talán, hogy a Zsolnay-gyárban talált öntőformákat újra használták, és elkészítették az Ön által helyesen megnevezett szobrokat. Lehetséges, hogy az eredeti szobrokat Maróti Géza tervezte a kőbányai Szent László templom tornyára, de ez nem biztos.”
Ez volt a kulcs – mely kinyitotta a záramat ! Ezúton is köszönet érte.
Azonnal keresni kezdtem a kőbányai templomra a Google-ban és a szó szoros értelmében felkiáltottam, amikor az egyik képről az én egyik angyalom nézett vissza rám !! El nem tudom mondani az örömömet. Tehát megvan a harmadik angyal-sorozat is !!!
No de még mindig nem tudom, ki volt a szobrász !?

Több helyen is téves adat szerepelt a neten - ezeket ebben a (2012-es) anyagomban szerepeltettem is, azonban idővel ezek eltűntek a netről, tehát mint valótlant, nem bizonyítható adatot, töröltem. Vagyis az angyalok szobrásza ismeretlen....

A szobrok fotóit alaposan megnézve azonban tettem egy felfedezést. Ehhez tudni kell, hogy a hit: jelképe a kereszt, a remény: jelképe a horgony, a szeretet: jelképe, a szív. A szobrok neve tehát: Hit, Remény, Szeretet. A  negyedik nevét nem tudom – talán anyjukat a Bölcsességet ábrázolja ?  Érdemes ehhez még elolvasni:  
http://lexikon.katolikus.hu/H/hit,%20rem%C3%A9ny,%20szeretet.html

A megtalált szobrok alapján négyféle változat készült:
Vagyis
Keresztet tartó  „Hit” van  Máriakéménden és Kőbányán
Horgonyt tartó „Remény” van Kishajmáson   és Kőbányán
Szívet tartó „Szeretet” van Máriakéménden és Kőbányán
Két „elnevezés nélküli” imára összetett kézzel álló angyal van  Kishajmáson 2 db.  és Kőbányán 2 db.
Vagyis 5 tökéletes szobor van Kőbányán, 3 hibás szobor Kishajmáson és 2 hibás szobor Máriakéménden.
A kőbányaiak szárnya nagy méretű és ép.
A „vidékiek” szárnya vagy hiányzik, vagy hiányos és nem lehet tudni eredeti méretüket.
A kőbányaiak feje körül glória látható.
A „vidékieknél” a glória hiányzik.
Tehát vagy volt ezeknek az angyal-szobroknak kétféle változata….vagy a vidékiekről lepusztult már néhány „kellék”.

Bizonyítani ugyan nem tudom, de az a feltételezésem, hogy a Budapestre megrendelt angyalszobrokból egy egy "tartalék" példány is készült, ha esetleg szállítás közben  valami baj történne az első számúakkal.  A szállítás azonban  jól sikerült, a tartalék angyalokra nem volt Budapesten szükség. Maradtak tehát eredetileg Pécsett.
Aztán a történelem viharában szétválasztották őket, "eldugták" ide-oda, így került kettő Máriakéméndre, három meg Kishajmásra.

(Pirogránit: mesterségesen készített, a gránithoz hasonló kő. Könnyen olvadó agyagból készül. Az agyagot égetik, porrá őrlik, nyers, nehezen olvadó agyaggal keverik, vízgőzzel gyengén megnedvesítik és nagy nyomás mellett préselik, azután újra égetik. Igen kemény, szívós; falakat raknak ki vele, valamint folyosók stb. burkolására is használják.
Forrás: Pallas Nagylexikon)

A vidéken lévő szobrok (különösen áll ez a Máriakéménden lévőkre) állapota kétségbeejtő és sír a szívem, ha arra gondolok, hogy hamarosan szétmossa őket egy nagyobb eső.

Így hát rájuk is vonatkozik a mondás, hiába angyalok: Porból lettél, porrá leszel….

U.i. Külön köszönet kedves pesti olvasómnak (SZM), aki volt szíves felajánlani, hogy elmegy Kőbányára és a blogom részére  lefotózza az angyalokat.  

És akkor következzenek a képek megtalálásuk sorrendjében:
 Kettő Máriakéméndről: 





Három Kishajmásról:





Eredetileg ide készültek az angyalok:



Budapest-Kőbánya Szent László templom öt angyala:







2 megjegyzés:

  1. Hálás köszönet a cikkért...most éppen a kőbányai szt.László templom bemutatására készülök és ez a cikk nagy segítség volt számomra!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon örülök, ha valami kis segítséget nyújtott az "angyal-sztorim" - a téma igencsak fontos volt számomra - azért is foglalkoztam több alkalommal is velük.
      Köszönöm, hogy írtál, jó munkát, akármit is írsz, sikert kívánok hozzá !

      Törlés