2012. július 8., vasárnap

Balatoni álom és ébredés...

Valahol olvastam egy verset, amiben az állt, hogy ahol boldog voltál, oda jobb, ha nem mész évek múlva vissza – mert sosem azt találod, amit keresel. Ugyanis az, amit keresel, csak és kizárólag a te fejedben (emlékezetedben) él/létezik….

Jobb is lett volna, ha erre gondolva, megtakarítok magamnak egy kis kitérőt a múltamba.
Pár napja Hévízre kellett mennem, és – gondoltam nagy okosan – ha már errefelé járok, benézek Alsóbélatelepre, ahol több nyarat töltöttem  öt-hat  évtizeddel ezelőtt.

Természetesen felkerestem a helyet, ahol sátraztunk, meg azt a házat, ahol 1 vagy 2 nyáron üdültünk. Az nem nagyon lepett meg, ill. részben tudtam is, hogy itt változások voltak.
Kicsit póriasan szólva, arra gondoltam, hogy a „templom, meg a kocsma” biztos nem változott sokat. És itt azonnal bocsánatot kérek a két szórakozóhelytől – tényleg csak a szavakkal való játék miatt írtam kocsmát- hiszen ezek anno híres-neves nyári szórakozóhelyek voltak.
Vagyis hát elmentem megnézni a fenyvesi és bélatelepi templomot, illetve a Kupa és a Kispipa vendéglőket. Mind a négynek rendszeres látogatója voltam/voltunk.

A templomok még csak hagyján. A fenyvesit (amire én emlékeztem) vagy 40 éve  lebontották – az újat meg nem ismervén többször is elmentem előtte – mondván nem ezt keresem. Aztán kiderül, hogy de, mégis… vagyis amit keresek, ez áll annak a helyén, a fenyőfák óvó árnyékában.


A bélatelepi meg úgy élt emlékezetemben, hogy meglehetősen csupasz-kopasz területen áll, talán volt körülötte néhány kisebb fa… Most pedig azért nem akartam hinni a szememnek, mert egy valóságos dzsungelben leltem rá…


Itt találtam egyetlen egy olyan kis házat, ami még a múltra emlékeztet. Manapság nem divat az ilyen-olyan „lak” elnevezés, vagy ha van is a házaknak esetleg nevük, azt senki nem írja ki már büszkén a bejárat fölé…


Aztán a  Kupa… Ez még a jobbik eset. Mert ez csak egy éve van bezárva – rentabilitási gondok miatt, s ahogy kinéz, elvileg lenne esély az újra-nyitásra.




Hanem aztán a Kispipa… Most mit mondjak ? Sírt a szívem ? Nem, nem igaz, mert ez NEM AZ a hely, ahol én áttáncoltam pár estét. Ez egy lepusztult mocskos rom, amit semmiképp nem akarok azonosítani az én ifjúságom szép emlékeivel.



Végül az állomásról is készítettem képet. Sok felhős-esős napon az volt a „program” hogy vonatokat néztünk. Szenzáció volt, ha egy 10 vagy 20 fillérest leraktunk a sínekre és az átrobogó vonat laposra préselte. (Ez a játék – bármilyen izgalmas is volt - az 50 filléres fagyi korszakában elég nagy luxusnak számított….)



Ennyi elég is volt – bár valójában sokkal több megnézni-való nem is lett volna. Még talán a strand. Lementem oda is. Ez a kép azonban már nem azonos azzal, amit én őrzök magamban – habár a Badacsony…. Igen, az még a helyén van….



2 megjegyzés:

  1. Ahogy szokásom mondani, minden relatív ! [Ill. hogy az volt-e a "boldogság" (?)- "kérdést" se boncolgassam !) laikus vagyok,- bár ezt-azt én is "összeolvastam" már (szakemberektől ?...) a témával kapcsolatosan.]
    Lehet, hogy a helyzetem könnyebb ?- én kb. azokat az "utakat" mint amiket te, volt,hogy évente (!) 3-4 alkalommal is "bejártam" ( vagy elmentem mellettük) - az is igaz, kb. 1988-óta nem jártam arra ! ( Na, majd talán 2013-ban ?- 25.évforduló alkalmából ?...)

    VálaszTörlés
  2. Természetesen ki-ki "veheti a fáradságot" (mint én ) és megnézheti, pl. Fonyód,Bélatelep és Balatonfenyves honlapjait. ( Talán talál(hat) benne "jót" is ! )
    Ha nem is egészen a témához :
    Az anyázás jobb a pofonnál

    VálaszTörlés