2018. augusztus 13., hétfő

Starry Strray Night

Ritkaság, ha vágyom valamire, még nagyobb ritkaság, ha meg is kapom... Írtam pár napja a "kívánságom" meghallása nélkül lehulló csodás, egyetlen csillagról, hát gondoltam, tesztek egy kísérletet ezen a bizonyos "leg-csillaghullásosabb" éjszakán, hátha még egyet sikerül felfedeznem.
Már tíz órakor kiültem, kicipeltem egy kerti fotelt, kipárnáztam, magas támlájára kényelmesen ráhajthattam a fejemet, nem merevedett le a nyakam öt perc múlva. 
Ültem és vártam és persze gondolkodtam. Megbeszéltem a csillagos égbolttal, hogy mi a kívánságom  és tessék már egy, csak egy csillagot ledobni a kedvemért. 
 

https://index.hu/tudomany/2017/08/11/mindjart_megerkeznek_a_perseidak_kar_hogy_alig_latjuk_majd_oket/


Egy óra hosszáig nem történt semmi - leszámítva persze az észmegállító éjszakai repülőközlekedést.  Nem hittem volna, hogy ekkora a forgalom. Ez alatt az egy óra alatt legalább  tíz gép is elhúzott errefelé, ennek fele pontosan fölöttem, jól láttam a villogó fehér és piros fényeiket, s miután elúsztak, a fizika törvényeit követve a hangjuk is követte őket. (Ez elég fura megfigyelés volt, eddig még sosem tűnt fel ennyire, hogy ilyen nagy különbség van a fény és a hang sebessége között). Néhány gép kicsit messzebb szállt,  azokról más kép érkezik hozzám, és a hangjukat se hallani. 
Valamiféle szatellitek is röpködtek, olyan pici mozgó fénypontok voltak, hogy  csakis azok lehettek. Az ISS-t nem láttam. (Igaz nem is néztem meg előtte bent a gépen a tegnap esti útvonalát). 

És persze a csillagképeim, az a pár drágaság, akik ezen a fényszennyezett városi levegőn is átragyognak, megbízhatóan most is fölöttem álltak. Álltak ? Nem, hiszen ahogy haladt az idő, az épületek sarkához, a villanydrótokhoz viszonyítva lassan változott a helyzetük. (Jó, na persze, hogy tudom, nem ők mozognak, én forogtam a Földdel együtt alattuk...) 11-re aztán végre Cassiopeia is fölém került - az ő irányából  kellett várni az égi tüneményt. 

És akkor jöttek. De tényleg, többes számot írhatok, mert hét darabot is láttam ! Sajnos messze nem voltak olyan szépségesek, mint a pár nappal előbb lehullott, de azért rövidebb hosszabb távon mégiscsak felhasították a mélykék ég burkát.  HÉT! Micsoda öröm - nem emlékszem rá, hogy Perseidás éjszakán láttam volna ennyit valaha is. ...Na de a türelem ez esetben nem rózsát, hanem hullócsillagot termett - tán azért, mert annyira, de annyira vártam őket. Aztán 3/4 12-től egy se jött. Éjfél előtt pár perccel elköszöntem a nagyságos asszonytól, még ellenőriztem, hogy a Göncöl halad-e rendesen és nem csúszott-e félre a mindörökké megbízható helyen posztoló Sarkcsillag - de minden rendben volt. Mehettem - boldog szívvel - aludni.
Akinek kell, köszönöm annak ezt az éjszakát.






U.i. sajnos a tücsköm viszont elnémult...már tegnap este sem hallottam. Lehet, csak arra az egyetlen éjszakára, vigaszul nekem szólalt meg...



 

2 megjegyzés:

  1. Micsoda örömök :-)
    Tegnap éjjel, ahogy az előrejelzés is mutatta felhős időnk volt, semmit sem láttunk az égbolton. De már szombat éjjel is kémleltük a csillagos eget - akkor tiszta időnk volt - és megérte, párom 2-őt, én 3-at láttam. Nem nagy, épp csak kicsit, de hullottak. :-)
    Ma éjjel ismét esélytelen, megint esik, borús.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nekem végre szerencsém volt. Úgy sajnálom, hogy a legutóbbi "holdas nagyjelenetet" nem láthattam - akkor nálunk volt teljesen borult az ég.

      Törlés