2019. november 27., szerda

Müzlis, vagy amerikai süti

Most aztán már nem lehet az a kifogásom, hogy a kis konyhámat felforrósítja a gáz-sütő... Sőt... Innen melegítettem egy kicsit a középső szobát és ráadásul hosszú szünet után, süti illata is érezhető....
Nagyon visszafogtam magam az édességek (liszt, cukor) terén, sütit se készítettem nagyon régóta. Most viszont csináltam egy nagy adagot, ezt aztán el lehet majszolgatni minimum újévig. Ez a süti egyszerű és ha elég sokat csinálsz belőle, meg ha nem  falod fel egy hét alatt, akkor jó sokáig kitart/eláll.
(Az alábbi receptnek én most a háromszorosát sütöttem, ez 3 nagy tepsinyi mennyiség lett.)
Egyébként nálam két néven is szerepel, az egyik neve az,  ami megmagyarázza, hogy miből áll, az a "müzlis süti" - a másik neve: amerikai sütemény. Ugyanis hajdanában az egyik kolléganőm Amerikában tanuló lánya hozta és terjesztette el a munkahelyemen. (Atyaég, most számolom,  ezek szerint minimum 25 éve sütögetem ezt a sütit. Szóval nálam/nálunk sikere volt/van.) 


Müzlis, vagy amerikai  süti

30 dk. zabpehely
15 dk. liszt
10 dk. cukor 
2 cs. vaníliás-cukor
1 cs. sütőpor
csipet só
Ízesítés: kakaó, dió, kókuszreszelék, mogyoró, mazsola, vagy ami még eszedbe jut …
(Ezeket az anyagokat száraz állapotban egyenletesen elkeverni.)
Majd:
15 dk. vaj /Rama/
3 egész tojás
Jó alaposan összegyúrni a masszát, majd  egy evőkanálnyit kiszedni belőle, gombóccá gömbölyíteni, majd ellapítani a két tenyered közt.

Vajazott, lisztezett, vagy  sütőpapírral bélelt tepsiben, szárítva/lassan/ sütni.
Fém sütis-dobozban sokáig eláll.

(Tudom, ez valahol régebben már felkerült a blogba, de hátha nem olvasta mindenki, vagy nincs kedve visszakeresni.... )

Összekeverve

Szétlapítgatva

Készre sütve


 
Akiknek régen ilyent sütöttem, már se nem olvassák a blogot, se nem kérnek sütit.... 😔

 

2019. november 25., hétfő

Más világ. Video-ajánló

Ha éppen nincs más "nézni- és gondolkodni-való" avagy túl sok olyasmi van, amivel az ember nem szívesen foglalkozik, - akkor ennek a sorozatnak a megtekintését ajánlom. A hat rész kb. egy óra - de utána aztán rendesen lehet gondolkodni bizonyos dolgokon. Legalábbis nekem nem egy gondolat keringett a fejemben...



Az alábbi cikk is a filmmel foglalkozik:

És ő Esther: 


2019. november 23., szombat

Citrom és egyebek

Rendezgetem a régi anyagaimat. Ezt is jó régóta őrizgettem, most átolvasva állapítottam meg, van benne pár okos ötlet. Ha semmi dolgod nincs, esetleg nézz bele. Hátha....
 
Konyhai turpisságok:
Néhány konyhai ötlet, nem csupán kezdő háziasszonyoknak: 


Mivel van ebben a szövegben egy javaslat, ami a citrommal van összefüggésben (héj lereszelve, fagyasztva) - kérdezném, aki ezt most itt olvassa, mit csinál a citrom héjával ? Mert én (fájó szívvel), de mindig eldobom. Annyi rosszat hallottam a vegyszerezéséről, ill. annak ártalmáról, hogy nem merem használni. Nem hiszem/tudom, hogy alapos mosással ezt a permetezést le lehet mosni.
Igaz, ez mindenféle héjasan fogyasztott gyümölcsre is áll(hatna), hiszen biztos vagyok benne, hogy ma már nem létezik olyan gyümölcs(zöldség), amit nem kezelnek valamilyen vegyszerrel. 
Hmmm. Veszélyes élni...

https://www.hazipatika.com/taplalkozas/zoldseg_gyumolcs/cikkek/citrom_kicsit_sarga_kicsit_savanyu_de_a_mienk_lehet/20070110111157

2019. november 22., péntek

Fotók

Szeretek szép fotókat nézegetni. Légifotókat különösen. Kavics ajánlott egy halom néznivalót - ezúton is köszönöm - és azonnal tovább-ajánlom. Ha szívesen nézegettek szebbnél szebb fotókat, akkor katt ide:
https://fotopalyazat.magyarorszag.hu/kozonseg_szavazas#poll_top


Ha beléptél, akkor szavazni is lehet.
Jó szórakozást, kellemes gyönyörködést - mert van miben ! 
(Kíváncsi lennék - képes volt-e bárki egyetlen "szuperképet" kiválasztani ebből a rengetegből...Én már többször "végigpörgettem" - és képtelen vagyok dönteni....) 

Csak egy kép a sok közül - de őszintén szólva igazságtalannak érzem a többiekkel szemben, hogy épp ezt mutatom meg:



Elhagyott tanya az Alföldön






2019. november 19., kedd

Ez az élet rendje....


Úgy sajnálom, hogy őket (is) elveszítettem. Még akkor is, ha "ez az élet rendje".
Tettem ugyan egy kísérletet, levélben megkerestem egy igazi pókszakértőt  (https://tszuts.wixsite.com/tszuts/magamrol) - ám sajnos sok jóval ő sem biztatott. 

"A keresztesek egyrészről télen vagy telelnek maguktól, sokkal jobban, mint ahogy azt mi kitalálnánk, vagy pedig jobblétre szenderülnek, tehát egy  teleltetés eleve kudarcra lenne ítélve. Szerintem nem érdemes ezzel próbálkozni."

Én  - eddigi tapasztalatim alapján - nem hiszek a "csodás áttelelésben" - legalábbis tavasszal én még soha, sehol egyetlen "régi" (=tavalyi, nagy) pókot nem láttam, csak a picurka, sárga-fekete újszülötteket. 
No, de a természet már csak ilyen...(kegyetlen?)
   
Október közepétől majd minden nap (vagyis este) fényképeztem őket -  bár arra képtelen vagyok rájönni, jól védett bástyáikból miért csak este bújnak elő ? Ráadásul az esték már hűvösödtek. Aztán lassan lassan eltűntek, először a Hármaska, aztán a Négyeske. Azt hittem utolsónak Aranka marad - talán azért, mert ő volt az első, őt tápláltam a legintenzívebben, ő lett a legnagyobb... De nem így történt. 

Nov. 14-én még előbújt az ablakredőny melletti bozótosból - ahová egyébként az utolsó napokban elrejtőzött - de nem jött lejjebb, és a hálót már napok óta rendetlenül hagyta - pedig a "csúcsidőben" minden reggelre gyönyörűséges új hálót varázsolt az ablakomba.
És tegnap már sehol se találtam, pedig elemlámpával is végigpásztáztam azt a helyet, ahová előzőleg rejtőzött.
Ketteske még előbújt egyetlen napra. 
És napok óta már sehol senki....
Csak az emlékük maradt meg.


Sic transit gloria mundi...


Aranka





























































Ketteske

"Nem a búcsúzás fáj a legjobban. Hanem az űr, ami velünk marad utána."
(Jodi Lynn Picoult)


2019. november 18., hétfő

Cipzár

Szétvet a düh...gondolom az ilyen állapotra találták ki a mondást, amilyenben én most leledzem...
Volt egy ilyesféle kedvenc dzsekim... Azaz van.

https://www.army-shop-magyarorszag.hu

Kb.6-8 éve vettem egy turkálóban - szerettem, praktikus, ősszel szívesen hordtam.
Igen ám, de mivel már eleve használt ruha volt és én is gyötörtem már évek óta, nem csoda - tönkrement a cipzárja. Persze, van varrógépem, de ifjabb és türelmesebb koromban is utáltam a cipp bevarrást. Elvittem hát egy olyan varrónőhöz, aki hajdanában kisebb dolgokat javított nekem. Már visszaadta az ipart - állapítottam meg, mert nem láttam a reklámtábláját a ház falán. Így is volt. De azért a "régi ismeretségre tekintettel" elvállalta a dzsekibe a cipzár bevarrást. CSAK bevarrást, mert
1. a régit én kifejtettem
2. az új cippet megvettem (800.- Ft)
Tehát bevarrta.
Ma mentem érte.
5000, igen ÖTEZER Ft-ot fizettem a bevarrásért.
Azt hittem ott ájulok el...
Rendben van, banyához többet nem megyek. De hogy valaki egy fél, de mondjuk egy órás fekete  munkáért 5000.- et kérjen, az szerintem a pofátlanság teteje...
És akkor ezek után igenis megértem, hogy az emberek miért dobálják ki a még használható, de esetleg picike hibás cuccaikat. A varrónők a hibásak. Mindenért.