2008. október 2., csütörtök

Madaras

Meglehet, tegnap volt az utolsó igazán szép, meleg őszi délután…Megint a Gyükésben voltunk Lilivel, s bár tegnap szerda volt, a gyerekei nem jöttek velünk, mert az egyik szüretelt, a másik meg nem ért rá. / Igen, iiiigen, a Lili gyerekeiről van szó. Pontosabban a két pécsi gyerekéről. 8 évesek, egy fiú (Fidi) és egy lány (Borcsi) vizsla, akikkel 8 éve minden szerdán és szombaton együtt sétálunk. Igen… Összetartó család a miénk…/
Szóval gyerekek nélkül voltunk. S amiért ez a beírás most születik, annak az az oka, hogy dokumentálni szeretném: én életemben ennyi fecskét még nem láttam ! A múltkori hirtelen hideg miatt nem tudtak útnak indulni. Elég késő van, „rendes” körülmények között ilyenkor már nem szoktak itt lenni. A rét fölött annyi fecske cikázott legyeket, bogarakat kapdosva, hogy az valami fantasztikus ! Kétségtelen, voltak repülő izék is rengetegen – na de én egészen megdöbbentem a látványtól ! Remélem jól bevacsoráztak, és lesz erejük hamarosan a hosszú út megtételéhez.

 

/Mellesleg azért annyit itt és most még hadd írjak meg, hogy amikor vagy 20 ével ezelőtt Kairóban a Níluson egyik este, volt valami hastáncos vacsora, én kint álltam a hajó fedélzetén, néztem a fecskéket és arra gondoltam, hogy milyen fantasztikus is ez, pár dekás picike madár és mire képes ! Ezer km-eket repül, itt is él, ott is él. Én magyar madárnak tartom – nem tudom jogosan-e ? Ám mivel a gondolkodás egy furcsa folyamat, itthon meg szinte minden alkalommal Egyiptom jut eszembe, ha  nagyobb fecske-csapatot látok. Mint ma is…/
  
  


A másik élmény az „csak” egy db. madár volt, ám mivel rendkívül ritka, nagyon élveztem, hogy az első pár percben ő nem vett észre minket. A búbos bankáról van szó. Nekem mindig mosolyognom kell, amikor a le-föl hajtható tollbóbitát meglátom a fején. Hogy mi mindenre képes a természet… Aztán felhők gyülekeztek fölénk, s miután a heverésből való feltápászkodás közben a ma frissen felhúzott farmeremet jól össze-zöld-füveztem, bosszúsan jöttem haza. Itthon viszont az a hír várt, hogy ma jön az asztalos és beépíti az előszoba/konyha ajtót. Na, akkor már csak kevés hiányzik ahhoz, hogy minden kész legyen: nevezetesen egy u.n. szépítő meszelés, amit a fiúk a jövő héten megcsinálnak. /A cuccok zöme egyébként már a helyén is van./ Aztán jöhet a karácsonyig tartó takarítás :-) . . . A búbos bankáról találtam egy klassz kis leírást, mellékelem, hogy jókedvre derüljetek:  
28. A BÚBOS BANKA. Egyéb neve: banka, büdös banka, sáros banka, babuta, babuba, bugybóka, babuk, babuka, babucska, babutyka, budoga, dutka, daduk, dudoga, dod, szurtos dudu, büdös dod, baták, ganajmadár, jututu banka, szalakakóta stb. (Upupa epops L.) Leirás. Rigónál nagyobb és igazi szőke madár, melynek azonban nagyon és ékesen tarka a köntöse. Nyaka, a hát eleje és a mell halavány rozsdaszín, ilyen a feje is és ezért szőke. Dolmánya fényes fekete, fehér ékességekkel tarkálva; farka azonképpen fekete, rajta félholdszerű, a farcsík felé behajló fehér keresztszalaggal. Fejét egy felállítható és lekonyítható koronaszerű - vagy talán inkább pofoncsapott kalapszerű, magas tollbokréta ékesíti, tollai hirtelenszőkék, hegyük fekete, a leghosszabbaké fehér és fekete. Csőre hosszú, könnyedén hajló, vékony, turkálásra nagyon alkalmatos. Fészekalja négy-hét szürke, zöldes olajszínű, vagy agyagos, de egyszínű tojás, melyet faodvakba s az ott található korhadó részekre rakosgat te. Valamennyi madár közt a banka leginkább az, a mely fészkét rutítja, a melynek fiai piszokból és szennyből kelnek; ezért az anyamadár éppen úgy, mint fia is nagyon rossz szagú. Ezért az a «büdös» jelzője. 

   


Élete módja. Ez a nagyon népszerű madár - a miről már tengersok népies neve is tanuskodik - vándor és hazaérkezve leginkább az erdő széleit, bokrosait és a legelő közelségeit lakja. A legelőkön fáradhatatlan kutatója az ott elterülő, hullott lepényeknek, a melyekből a nyüzsgő bogárságot s annak álczáit kitapogatja, kiszedegeti és begyébe csusztatja; de működik nedves, puha talajon is, a melyből kiszedegeti a hernyót, a csimazt, a pajodot, a lótetűt és ivadékát; de elkapkodja a röpülő legyet, az ugró szöcskét is. Hangos madár, mely ágraszállva vígan hallatja pu-pu-pu-pu-pu gyorsan pergő hangját, melytől neveinek nagyobb részét mint: babuk, budoga, huputa stb. vette. Egyike leghasznosabb és legékesebb madarainknak, mely védelmet érdemel. Nálunk szerencsére még nem ritka. 
Itt találtam ezt a jó kis leírást: http://mek.oszk.hu/00500/00550/html/madar-39.htm

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése