2025. február 11., kedd

A természet csodái

 ...igen, vannak csodák - szerintem a többségéről nem is tudunk.

Mert mi is történt most velem ?

Még valamikor január első hetében délutáni sétám során az egyik ház előtt kidobott "elhasznált" fenyőt találtam, de olyan üdének, frissnek tűnt, hogy gondoltam, letörök belőle pár szálat s hazahozom, legyen a vázámban valami kis zöld. Így is tettem. 

Ma, február 10-én így néz ki az én néhány kis fenyőágacskám:




Igen, kipattantak a rügyei...Én ezt valami csodának tartom, bár megkérdeztem kertész barátnőmet, hogy nem lehet-e ez valami különleges fajta, ami "ágról is szaporítható"....Sajnos, ilyen fenyő nincs, volt a válasz, ez még a kivágás előttről a fában, ágban maradt életerő utolsó "dobbanása"....

Elismerem, néha túl érzékeny öregasszony vagyok, és nem szégyellem, én annyira sajnáltam ezt a pár kis fenyőágat... Hogy igyekszik, hogy szeretne élni...de valaki kivágta, pár napig feldíszítette, majd eldobta. S bár ő már a kivágásakor majdnem egészen meghalt, most mégis megmutatta, van/volt benne élet....

Na hát ezért nincs nekem évtizedek óta  "élő" karácsonyfám...

És nem tudom megállni, hogy ne másoljam be ide gyerekkorom (!!) egyik kedves versét:


Benedek Elek: NE BÁNTSD A FÁT

Ne bántsd a fát, hisz ő is érez,
Szép gyöngén nyúlj a leveléhez.
Ágát ne törd, lombját ne tépjed,
Hadd annak, ami, épnek, szépnek.
Szeresd a fát!

Édes gyümölcsét várva-várod,
S te mégis letörnéd a virágot?
Szegény virág gyorsan elszárad,
S te bánkódnál majd, késő bánat.
Ne bántsd a fát!

Fa lombja közt viharban, vészben
Lám meg se ring madárka fészke,
Fáradt ha vagy, leülsz alája,
S elszenderít madár danája.
Szeresd a fát!

Anya ő is, minden levélke
Egy-egy gyermek, gonddal nevelve.
És gyermek minden ágacskája,
Szeretettel tekints fel rája.
Ne bántsd a fát!

Mindaz, kik fákat ültetének,
Sírjukra szálljon hálaének,
Ásóval is költők valának,
Szép lombos fákról álmodának.
Szeresd a fát!

Igen, ezt a verset is már egészen kicsi gyerek koromban felolvasták nekem, a kedves "Útravaló'" c. verses könyvemből:


Valószínű oka van annak, hogy szeretem a fákat...Mesélj a gyerekednek, unokádnak ! A monitor-simogatás -szerintem- semmire sem jó.

2 megjegyzés:

  1. Benedek Elek Virágoskert c. mesekönyve emlèkeztet erre a versre. Mint ovodás kaptam.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Azért oly különös, hogy évtizedekkel ezelőtt hallott versek mennyire megmaradnak az ember fejében...és milyen jó visszagondolni rájuk, meg a velük kapcsolatos emlékekre...Nekem még megvan néhány mesekönyvem, mi több. szerintem olyan is van, ami édesanyámé volt. Már műemléknek számít....

      Törlés