...igen, vannak csodák - szerintem a többségéről nem is tudunk.
Mert mi is történt most velem ?
Még valamikor január első hetében délutáni sétám során az egyik ház előtt kidobott "elhasznált" fenyőt találtam, de olyan üdének, frissnek tűnt, hogy gondoltam, letörök belőle pár szálat s hazahozom, legyen a vázámban valami kis zöld. Így is tettem.
Ma, február 10-én így néz ki az én néhány kis fenyőágacskám:
Igen, kipattantak a rügyei...Én ezt valami csodának tartom, bár megkérdeztem kertész barátnőmet, hogy nem lehet-e ez valami különleges fajta, ami "ágról is szaporítható"....Sajnos, ilyen fenyő nincs, volt a válasz, ez még a kivágás előttről a fában, ágban maradt életerő utolsó "dobbanása"....
Elismerem, néha túl érzékeny öregasszony vagyok, és nem szégyellem, én annyira sajnáltam ezt a pár kis fenyőágat... Hogy igyekszik, hogy szeretne élni...de valaki kivágta, pár napig feldíszítette, majd eldobta. S bár ő már a kivágásakor majdnem egészen meghalt, most mégis megmutatta, van/volt benne élet....
Na hát ezért nincs nekem évtizedek óta "élő" karácsonyfám...
És nem tudom megállni, hogy ne másoljam be ide gyerekkorom (!!) egyik kedves versét:
Benedek Elek: NE BÁNTSD A FÁT
Igen, ezt a verset is már egészen kicsi gyerek koromban felolvasták nekem, a kedves "Útravaló'" c. verses könyvemből:
Benedek Elek Virágoskert c. mesekönyve emlèkeztet erre a versre. Mint ovodás kaptam.
VálaszTörlésAzért oly különös, hogy évtizedekkel ezelőtt hallott versek mennyire megmaradnak az ember fejében...és milyen jó visszagondolni rájuk, meg a velük kapcsolatos emlékekre...Nekem még megvan néhány mesekönyvem, mi több. szerintem olyan is van, ami édesanyámé volt. Már műemléknek számít....
Törlés