U.I. - ami kivételesen az "elejére" került, bár utólag...
Ezek a babák csak az emlékemben élnek...Akárhogy is töröm a fejemet, nem tudom, mi lett a sorsuk. Ahogy magamat ismerem, amikor már nem játszottam velük és az ide-oda rakosgatást is untam, akkor elajándékoztam, mint oly sok minden mást...amiket most már hiányolok, nem is kicsit...De hát "késő bánat...."
Régiségeimet pakolva a szekrényben, a napokban eszembe jutottak...Próbáltam visszakeresni, de nem találtam...Ugyanis emlékezetem szerint írtam az én „amerikai” babáimról már. Vagyis - mint kiderült – csak azt hittem éveken át, hogy amerikaiak…
Nem tudom, miképp lehetett anno ilyesféle csomaghoz hozzájutni, az amerikai hadifogságból hazatért apám tábori ismerőse révén, vagy valami más módon, de az biztos, hogy egyszer kaptunk mi egy csomagot "Ámerikából", miben elég nagy mennyiségű kék és rózsaszínű anyag volt – olyasféle minőségű, ami alkalmas volt ágynemű készítésére. (Készültek is, és ezek a hatvanas évek végéig ki is tartottak !) De jött a csomagban két baba is. A fehér, meg a néger....
Egyszer régen olvastam a Hamerli család történetét (http://www.tte.hu/media/pdf/interjuk05-hamerli_antal.pdf ) Nos ebben volt szó arról, hogy H. húgának „Kaethe Kruse” babái voltak. Rémlett valami, hogy azok ilyesfélék voltak, mint az én két "amerikai" babám. Mivel a dátum nagyjából egyezett, azonnal rákeresem a Google-ban, és láss csodát, ott virítottak az én babáim – habár nem egészen abban a viseletben, mint az enyémek, de hát az már egy lottó-ötösnyi mázli lenne, ha véletlenül azoknak a képét találtam volna meg.
Mint kiderült, a babák alkotója Breslauban született 1883 szeptember 17-én mint Katharina Simon.( http://de.wikipedia.org/wiki/K%C3%A4the_Kruse )
Ifjú éveiben Hedda Somin néven színésznőként szerepelt Varsóban, Moszkvában, majd Berlinben. Itt ismerkedett meg későbbi férjével (Max Kruse szobrásszal http://de.wikipedia.org/wiki/Max_Kruse_%28Bildhauer%29 )
Házasságkötésük után idejének jó részét gyerekei számára játékok készítésével töltötte.
1910-ben egy berlini áruház kiállította a babáit, majd amerikai megrendelésre alapította meg első gyárát Bad Kösen-ben. Hét gyermeke felnevelése mellett jó-nevű és ügyes kereskedőnek számított. 1913-ban a Gent-i, 1937-ben a párizsi világkiállításon is részt vettek a babái.
A II. vh. után Bad Köshen a szovjet zónába került, majd az államosítást követően, a bajor Donauwörthben építette fel új üzemét, ahol a mai napig játékbabák készítése folyik.
1968-ben röviddel 85.születésnapja előtt halt meg.
Hogy mik ki nem derülnek az Internet segítségével…..
Ez utóbbi kép csak a baba "felépítését" illusztrálandó került ide....Puha, ronggyal kitömött test és keményebb, valamilyen műanyag-szerű fej és végtagok.
Vigyázzál ezekre az értékes és szép babákra ! A cicáid nehogy elkezdjenek játszani velük😊
VálaszTörlésKiegészítettem a bejegyzést, mert az első változat bizony félreérthető volt.....Ugyanis ezek a babák már évtizedek óta nincsenek meg/nálam, de még csak azt se tudom megmondani, hogy vajon mikor és kinek ajándékoztam el....Igen, vannak dolgok, melyek akkor kezdenek igazán hiányozni, amikor már nincsenek....
TörlésNagyon aranyos babák, kár hogy már nincsenek meg a tiédek! Az arcuk is nagyon jók, külön-külön egyéniségek.
TörlésHa mindent megtartanánk talán már nem férnénk el a lakásban. Szeretek ajándékozni másnak örömet okozni és valóban én is jártam már úgy hogy utólag gondoltam arra hogy miért is adtam én azt oda ? Olyanokat szoktam továbbadni amit nem gyakran használok és arra gondolok hogy más annak hasznát veszi!
TörlésBizony, ha belegondolok, hogy mi minden vándorolt már máshoz....Amúgy nem vagyok a tárgyakhoz túlzottan ragaszkodó - néha már gondolkodtam azon, hogy ha valami szerencsétlen okból "menekülnöm" kellene, mit vinnék magammal ? Hát bevallom, nem sok mindent...Na de ne adja az ég !!!!!
Törlés(Nem tudom, hogyan csúsztak így össze a kommentek - az agyamra megy, hogy állandóan változik itt is minden...) Szóval Katalin: igen, most úgy érzem, milyen jó lenne, ha meglennének - de bennem van az az érzés is, hogy minek is kellene ? "Csak" azért, mert most eszembe jutott ? Ugyanis nem hiszem, hogy "játszanék" velük.Bízom benne, hogy jó helyen vannak, bár bevallom, bosszant, hogy már napok óta töröm a fejem, s nem tudok rájönni, kinek is ajándékoztam,......No de mindegy....Ez van......
Törlés