Az utóbbi időben többször előfordult, hogy megbántam egy-egy anyag (vagyis a véleményem) közreadását. Aztán töröltem, gondolva, nem is tartozik az senkire, hogy én mit, miért, hogyan érzek, gondolok....Olyan kis semmitmondóságokat kell csak írni....kinyílt a virág, és sütöttem egy süteményt...de hát nem én lennék, ha nem esnék újra és újra a saját magam ásta csapdába. Tehát: itt a legújabb cikk, mely közreadásának semmi, de semmi értelme, mégis kényszert érzek, hogy itt megörökítsem. (Aztán majd törlöm esetleg, mint már oly sok másikat is...)
Régóta figyelmeztetnek már a kutatók a Kessler-szindrómára. Ez azon események láncolata, amely során egy űrbéli baleset során elszabaduló törmelék újabb baleseteket idéz elő, ezáltal semmisítve meg a Föld körül keringő űrszondák és egyéb más eszközök tömegét. A Princetoni Egyetem kutatói most arra figyelmeztetnek, hogy a következő években rohamosan nőhet ennek az eseménynek a bekövetkezése.
Hugh Lewis, a brit Southamptoni Egyetem kutatójának korábbi munkája szerint az olyan mega-konstellációknak, mint például a Starlink műholdhálózata egyre több ütközést elkerülő manővert kell végrehajtaniuk a következő években. Lewis szerint ez 2028-ra félévente nagyjából egymillió ilyen manővert jelenthet.
A Princetoni Egyetem kutatói szerint ebben a káoszban a napviharok jelenthetik azt a fordulópontot, ami végül a Kessler-szindrómához vezethet – írja az Interesting Engineering. A problémát az jelenti, hogy a napviharok felmelegítik a légkört, ami így növeli a légköri ellenállást. Emiatt a műholdaknak több üzemanyagot kell elhasználniuk, hogy a számukra kijelölt pályán maradjanak, valamint, hogy kitérjenek más űrszondák és az űrszemét elől.
A kutatók szerint 2024 májusában a Gannon nevű napvihar során az alacsony földkörüli pályán keringő műholdak több mint felének kellett extra üzemanyagot használniuk a pályamódosításhoz. A légköri ellenállás növekedése azonban csak az egyik probléma: emellett a napviharok károsíthatják a műholdak navigációs és kommunikációs rendszereit is. Ez végső soron megakadályozhatja őket a kitérő manőverek végrehajtásában, ami a katasztrofális Kessler-szindróma bekövetkezéséhez vezethet – olvasható az arXiv preprint szerveren megjelent tanulmányban.
A kutatók a veszély felmérésére egy új mérőszámot is bevezettek. Ez az úgynevezett Collision Realization and Significant Harm (CRASH) Clock, ami lényegében azt írja le, hogy mennyi idő után következne be egy katasztrofális ütközés, ha a műholdak üzemeltetői hirtelen elveszítenék a kommunikációt az eszközökkel, és nem tudnának kitérő manővert tenni.
A csapat számítása szerint 2025 júniusában ez 2,8 nap volt. A szakemberek arra figyelmeztetnek, hogy ez az idő rohamosan csökken, 2018-ban ugyanis még 121 nap kellett volna mindehhez. A különbség a Starlink 2019-es megjelenéséből fakad.
Mindez azt mutatja, hogy egy erősebb napvihar kiválthat egy ilyen katasztrofális eseménysort, utána pedig a teljes emberi műholdrendszer kártyavárként dőlhet össze.
https://hvg.hu/tudomany/20251218_kessler-szindroma-space-x-starlink-muhold-urszemet-megsemmisules
Na, ha peches vagyok, akkor még ezt is megérem....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése