Próbálok bocsánatot kérni az előző "kifakadásomért". Nem is tudom, miért kell nekem az éjfekete és dühös gondolataimat itt közreadni, hiszen semmit nem érek el vele, max. a saját dühöm néminemű csökkentését - de nem oldok meg semmit...Legfeljebb majd "visszanézve" (ha ugyan lesz mikor és honnan...) akkor tudom megállapítani, jogos volt-e a haragom.
Hát elnézést...akár törölhetném is... de a negatívumok is az életem részei, és a dühöngésem is én vagyok... Vállalom.
Ezt a Dsida Jenő verset adom hozzá mellékletként:
Dsida Jenő: Hideg téli est
Életünk hulló karácsonyfáján
halkan repesnek a lángok.
Fölöttünk és bennünk hömpölyög
a hidegáramú csönd.
Mosson ki, vigyen magával
fodros hátán mindent, ami volt:
esdő várakozások meddőségét,
kulcsoltkezű, hasztalan imákat.
Hópárnás nagy fenyők alatt
üljünk le a törpék közé,
burkolózzunk a hallgatásba
s húnyjuk le félig a szemünket.
S míg csillagok kezdenek pislákolni,
töprengjünk az eljövő felől:
hogyan kellene megszólalni?
S mindent elülről kezdeni?
Majd holnapra keresek valami vidámabbat...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése