Az önállóságról....

(Ez is egy elmaradt bejegyzés....Nem törlöm, maradjon csak itt. Elgondolkodásra érdemes írás.)

https://nlc.hu/eletmod/20260301/ezert-nem-kotsz-kozeli-baratsagokat-pszichologia-szerint/

"....A pszichológia szerint azok az emberek, akiknek kevés igazán közeli barátjuk van, gyakran túl korán tanulták meg az önállóságot.
Ez volt a gyerekkorom legfőbb üzenete: oldd meg. Ha valamit el kell intézni, intézd el. Ha valami fáj, nyeld le. Ha zavaros, rakd rendbe magadban. Senki nem mondta ki, hogy „mostantól egyedül vagy”. Inkább csak egy csendes hangulat lengte körül a dolgokat: az a jó, ha nem vagy teher. Ha kevés gond van veled. Ha mindent kibírsz.

Felnőttként aztán jött a címke: „Milyen önálló vagy!” Büszkén viseltem. Nem kérek sokat. Nincsenek nagy igényeim. Megoldom. Csak közben az életem teli lett ismerősökkel, kollégákkal, kedves szomszédokkal – és nagyon  kevés igazán közeli kapcsolattal.
Azok az emberek, akiknek kevés igazán közeli barátjuk van, nem feltétlenül távolságtartók vagy ridegek. Gyakran egyszerűen csak elképesztően jól tudnak egyedül lenni.

Túl korán tanulták meg, hogyan tartsák meg magukat. Hogyan nyugtassák le magukat. Hogyan menjenek tovább segítség nélkül. Ez az erejük. Csak néha ez olyan erőt jelent, ami árnyékot vet arra a képességre, hogy merjünk kérni, támaszkodni, beengedni. És ha az önállóság túl korán vált páncéllá, teljesen érthető, hogy a közelség nem szükségletnek, hanem opcionális luxusnak tűnik...."

No, mára ennyi........elolvastam néhányszor.........