Lakshmi

2008.05.13.szerda

 Tudom, hogy nem a legfrissebb hír, hiszen valamikor tavaly novemberben volt a műtét, de én tegnap este láttam az egész sztoriról egy két és fél órás filmet. /rtl2.de/ Mondhatom, minden tekintetben lebilincselő volt. Egyrészt az elmaradott, de mélyen vallásos világvégi indiai kis faluban élők reakciói, másrészt a szülők hozzáállása, és nem utolsó sorban az az orvosi bravúr, melyet igen részletesen láthattunk. Élmény volt ez a film. És végső konklúziója tán az édesapa kétszer is elismételt mondata: "Két kézzel és két lábbal is a kislányom nekem istennő marad".
. 
Sokan a hindu istennő, Vishnu reinkarnációnak tartják azt a nyolc végtaggal született indiai kislányt, aki ha felnő, talán megtisztelőnek érzi majd eme feltételezést.

Különös egybeesés: Lakshmi Tatma a négykarú hindu istennő, Vishnu ünnepén született.
Ahhoz azonban, hogy egyáltalán megélje a felnőtt kort, a kislányon egy 40 órás, életmentő operációt kellett végrehajtani.

Lakshmi Tatma ugyanis soha nem tudott volna járni, és 12 éves kora körül meghalt volna, ha négy fölösleges végtagjától nem szabadítják meg az orvosok.
A vallásos hindik számára egyértelmű, hogy Lakshmi csakis egyik legfőbb istenük reinkarnációja lehet. Ám vallás ide vagy oda, a kislány számára inkább nyűg, mint áldás a természet ezen furcsa játéka.
A medencéjénél hozzánőtt, ikertestvérétől visszamarad plusz végtagokkal és egy fej nélküli fél testtel létezni nem áldás, és ezzel az édesanyja, Poonam is tisztában van.
"Ő egy csoda, Isten különös áldása, de egyben a lányom is, és tudom, hogy így képtelen lenne a normális életet élni" - mondta az asszony.
Tatmán egy 30 fős indiai orvoscsoport sikeres életmentő műtétet hajtott végre, hogy a kislány ezek után képes legyen teljes életet élni.

Daigo-ji kolostor

2008.05.13.kedd

Daigo-ji ezer évnél is idősebb buddhista kolostor a „Titkos Buddhizmus” centrumban, Japánban. A kolostort Krisztus után 874-ben alapították, a Kasatori hegyen Kyoto császárvárostól délre. Ma 40 szerzetes él és dolgozik a daigo-ji-i kolostorban. Érdekesség, hogy ők házasodhatnak, családot alapíthatnak – ami a buddhista szerzeteseknek amúgy tilos. Ez a kolostor centruma a gyógyításnak és a filozófiának, illetve a buddhista tanoknak és vallásnak. Egy éves tanulóidő után dönthetik el a jelöltek hogy véglegesen a szerzetes életet vállalják – és ez igen kemény egy év, ők látják el a templomi szolgálat nagy részét, hajnalban kelnek, napközben tanulnak, gyakorolják a szertartásokat, ismerkednek a mudrákkal és mantrákkal.A kolostor lakói idegen nyelveken is tanulnak, a diákok már korán megismerkednek a mások segítésének fontosságával, szegény családok gyermekeit tanítják írni-olvasni. . . A templomi kincsek egy része 2008 ápr.24-től aug.24-ig Bonnban kerül bemutatásra.


Der geheime Buddhismus in Japan Der Daigo-ji, ein über 1.100 Jahre altes riesiges buddhistisches Kloster, ist das Zentrum des "geheimen Buddhismus" in Japan. Bis heute ist es ein überaus lebendiger Ort japanischer Spiritualität. Gegründet wurde das Kloster 874 nach Christus auf dem Berg Kasatori im Süden der alten Kaiserstadt Kyoto. Heute leben und arbeiten in dem Kloster Daigo-ji vierzig Mönche. Ihr Kloster ist der Mittelpunkt des sogenannten "geheimen Buddhismus" in Japan, der drittgrößten Religionsgemeinschaft des Landes. Doch "geheim" im Sinne von "im verborgenen, wie eine Geheimreligion praktiziert" ist diese Art des Buddhismus nicht. Der Begriff ist die direkte Übersetzung des Namens für den Esoterischen Buddhismus, "mikkyo". Geheim wird diese Art des Buddhismus nur genannt, weil seine Lehren direkt vom Lehrer zum Schüler weitergegeben werden müssen. Das japanische Wort "mikkyo" besteht aus dem Schriftzeichen "mi", das für das Geheime, aber auch für Intensität und Intimität steht, und dem Zeichen "kyo", das "Lehre" bedeutet. Die beiden esoterischen Schulen des "mikkyo" heißen "tendai" und "shingon". In dem Kloster wird die Schule des "shingon", die "Schule des wahren Wortes" gelehrt, mit einer auch in Japan als besonders kompliziert geltenden religiösen Philosophie. Wer diese Ausführungen selbst schon für kompliziert hält, der hat sich vermutlich noch nicht mit dem japanischen Buddhismus und dessen Entwicklung auseinander gesetzt. Die Mönche vom Kloster Daigo-ji sind stolz auf ihre enorme religiöse Tradition, üben sich aber, wie alle Richtungen des Buddhismus, in einer extremen Toleranz - besuchen zum Beten etwa auch Schreine anderer "Glaubensrichtungen". Über das religiöse Charisma der Mönche des Daigo-ji berichten eine Vielzahl von Legenden und Mythen. Daigo-ji ist seit jeher jedoch nicht nur ein Zentrum für Studien der buddhistischen Religion, sondern auch der Philosophie und der Medizin. Die Mönche sammelten, entwickelten und verbreiteten medizinisches Wissen und führten neue, gesündere Nahrungsgewohnheiten ein. Es wurden Fremdsprachen gelehrt, und in den Wohltätigkeitshäusern lernten Kinder aus ärmeren Familien Lesen und Schreiben. Bis heute verfügt Daigo-ji außerdem über eine umfangreiche Sammlung von unersetzlichen Kunstschätzen. 240 dieser Tempelschätze sind vom 24. April bis zum 24. August 2008 in der Kunst- und Ausstellungshalle der Bundesrepublik Deutschland Bonn in der Ausstellung "Tempelschätze des heiligen Berges: Daigo-ji - Der geheime Buddhismus in Japan" zu sehen. /3SAT.de/

Orfű

Tegnap Orfűn jártam. Ha nem ismernéd, olvasd tovább: 

Orfű - aki csak Baranya megyébe tud utazni, de mégis európai szintű üdülőfaluban szeretné érezni magát, keresse fel Orfűt! Pécstől csak 16 km, és rendelkezésre áll szinte minden, ami egy modern nyaraláshoz manapság szükséges. Van itt strand, mindjárt kettő is, tavakból egyenesen négy, mindenféle vízi sportot lehet űzni, a horgászástól a vitorlázásig, a szörfözéstől a kajak-kenuzásig. (Jet-skízni nem lehet, mert motoros hajók a tavakon nem közlekedhetnek.) A vízparti étkezőhelyeken pizza és hot-dog egyaránt kapható. Van nyári színi előadás, utcabál, cigánybál, sörfesztivál, diszkó. Orfű különféle sportversenyek és múzeumok helyszíne, megtanulhatunk lovagolni a lovas-iskolában, van tenisz, minigolf, malom-múzeum.

Az üdülőfalut erdők ölelik körül, lehet túrázni, sétálni, biciklizni. Vannak panziók, már egy wellness-hotel is, van kempingezési lehetőség, számtalan kiadó apartman. Vannak éttermek, élelmiszerboltok, zöldségbolt, horgászcikket árusító üzlet, fodrász, orvos, gyógyszertár, vízmű és szervezett szemétszállítás. Műúton közelíthető meg Abaliget, ahol barlangtúrán vehetünk részt, vagy Magyarhertelend, ahol melegvizes fürdő várja a látogatókat. A parkolásért egyelőre még sehol sem kell fizetni, pénzért viszont lehet néha hőlégballonnal, vagy sárkányrepülővel a magasba emelkedni, ha a kalaphegyi kilátót alacsonynak találja a tisztelt látogató. És itt él Nagy Bandó András. Valahol itt ... Orfűn.

Akit ezek a dolgok nem vonzanak, s inkább értékeli a természeti szépségeket, a titkos, hangulatos, múltról-mesélő kis helyeket, annak is van ajánlatom. Először ismerkedjünk meg magával a településsel. Négy évtizede Orfű falucska pár házból álló, a Mecsek erdeiben eldugott kicsi, sáros utcájú település volt, néhány házzal. A földes út Mecsekrákos, Mecsekszakáll, Bános, Tekeres felé vezetett, melyek hasonló kis falvak voltak. Majd az út a patakvölgyön át Kovácsszénájára ért ki. Amikor a hatvanas években felragyogott Orfű szerencse-csillaga, az első lépés a fenti négy falu Orfűhöz csatolása volt, csak Kovácsszénája úszta meg a nagy egyesítést. Orfű nevének eredetén vitatkoznak a nyelvészek, tény azonban, hogy 1332-ben már említik az írások Orfeu, Orfew néven. (Gödör? Szakadék? Lyuk? Árok? - jelentése volt? Lásd később: Sárkánykút!) Mecsekrákos a völgyben folyó patak rákjairól, Mecsekszakáll - állítólag - a település "szakáll" - hoz hasonló alakjáról, Bános pedig azok bánatáról árulkodik, akik oda, szinte a világ végére mentek lakni

... Akárhogy is volt, 1963 nevezetes évforduló Orfű életében, mert elkészült első tava (Orfűi tó, 10 ha) aztán 1966-ban a második tó (Pécsi tó, 80 ha), majd a halrezervátum (Hermann Ottó tó, 40 ha) s végül a Kovácsszénájai tó (16 ha). Telkeket parcelláztak, a legnagyobb, a Pécsi tó keleti oldalán egy horgász-telep, a nyugati oldalán vállalati üdülők sora épült fel pár év alatt. A tavak és az egész üdülőkörzet létüket egyetlen dolognak, a Vízfő forrás patakjának köszönhetik. Az ember elgondolkodik néha, milyen véletlenen is múlnak dolgok ... A kagylós mészkő lágyabb anyagát az évmilliók esőcseppjei szép lassan kimosták. Először csak dolinák (kisebb gödör-féleségek, barlangos terület árulkodó jelei!) keletkeztek, aztán a cseppek ereje összegyülekezve elkezdte kivájni a sziklát. Keskenyebb-tágabb járatokban csordogált, vagy ömlött, kavicsokat, később kőtömböket görgetve csiszolta, vájta a barlangjáratokat. Egy darabig ment az útja lefelé, aztán valami kőzetrepedés mentén egyszer csak utat talált magának a felszínre, s már mint forrás bukkant napvilágra. Majd továbbcsörgedezve patakként kereste úti-célját a Kapos - Sió - Duna útvonalon, egészen a Fekete tengerig.

Amikor - életemben először - barlangászként és nem turistaként léptem be egy barlangba, az az orfűi Vízfő barlangja volt. (Ha valakinek lehetősége kínálkozik overállba, lámpás "kobakba" gumicsizmába beöltözve részt venni egy igazi, csúszó-mászós barlangtúrán - ne hagyja ki! Én elkezdtem és hat évig abba se hagytam ... Olyan varázslatos a földalatti világ, ha van bátorságunk a közelébe férkőzni és elég alázatosak vagyunk térdre borulni előtte.) Szóval ez a barlang, az idegenforgalom számára - sajnos - nem nyitott, mégis azt mondom, érdemes elzarándokolni bejáratához, hogy lássák, milyen kis patakocskára épült fel az a dolog, amit ma az "üdülőkörzet" névvel jelölünk. Igaz, ez a patak felhőszakadások után zabolátlan, partját-hídját tépő szörnyeteggé is tud válni, de általában csendes arcát mutatja. Egy hatalmas kőfal aljából bugyog elő, a ráhajló fák árnyékától smaragdzöld-ezüstösen. Mellette egy UFO landolt ... Így nevezik a környékbeliek a Vízmű üzemházát, mely a barlangkutatóknak is szállást adott egy időben. Gomba (?) alakú betonépület, s bár erdőben vagyunk, ahol gomba is nő, azért megoszlanak a nézetek, hogy ez a gomba ide való-e? Idővel azonban hozzá lehet szokni ottlétéhez

... Ha a réten át közelítjük meg a Vízfő forrást, érdemes a barlangászok kis faházához felgyalogolni, szép innen a kilátás. A ház közelében, a nagy fűben és a vízimenta bokrok, csalánok közepette ha szerencsénk van, megtaláljuk a barlangkutatók forrását. Ez olyan forrás, melyből (egyelőre) még nyugodtan lehet tenyerünkbe csorgatva vizet inni. A forrástól sétaút vezet a vízimalomig. Nem szívesen említem "Malom múzeumnak" - bár így hívják - hiszen ez működő malom. Igaz, van itt egy járgányos malom, olajpréssel, ami csak múzeumi tárgy, meg vannak ősrégi malomkövek is, de ha valaki erre jár, hallhatja a sziták, kerekek, őrlőkövek zsongító muzsikáját, ami egy élő, igazi malmot jelez. Mert ez a malom ma is dolgozik. Ha jó előre bejelenti jöttét, a "malmos" Péter, becsületes nevén Füzes Péter (Tel: 20/433-0947, e-mail: ovm@vizimalom.hu) még a kenyérsütés mesterségét is bemutatja. Friss kenyerénél jobbat közel-s-távol nem lehet találni. Akinek igazán nagy szerencséje van, az még Füzes Anti bácsival, a malom régi tulajdonosával, a most működő malom kétkezi felújítójával is találkozhat. Nálánál szakavatottabban senki se tudja elmagyarázni, hogyan is lesz az aranyló gabonaszemekből hófehér liszt. A múzeum mellett egyébként nyáron fafaragó műhely is működik. Ha nem vagyunk lusták és egy nyári hajnalon felkapaszkodunk a Kalap-hegy (tényleg "kalap" alakú!) tetejére, és onnan nézzük végig a napkeltét, szép emléket vihetünk haza, bár a nyári éjszakák tóra épülő ezüsthídjai is emlékezetesek lehetnek.
 

  Orfű nevezetessége a Sárkány-kút. Nagy szerencséje van annak, akinek ottjártakor bemutatja tudását! Mondája a következő: "Valamikor egy hétfejű sárkány élt ezen a vidéken. Bár a föld mélyében lakott, néha azért kijött a napvilágra. Egy éjjel rettenetes vihar tört ki, még a sziklatömböket is meglazította, és egyet rágörgetett az ördög barlangjának bejáratára. A szörny aztán amikor ki akart jönni, nem bírta a követ felemelni. Erőlködött, erőlködött, még a föld is belerepedt, a források is felszínre törtek. Zúgott morgott minden, de csak nem tudta elhengeríteni a követ. Eláradt, lepihent. Aztán amikor összegyűjtötte erejét, újra próbálkozott. Máig se sikerült neki a követ elgörgetni." Ez a forrás egy igen érdekes, úgynevezett időszakos forrás. Kitöréskor mintegy 1000 liter víz tör nagy erővel és nagy hanggal a felszínre, majd a vízmennyiség csökken, illetve megszűnik. Régebben a víz kitörését messze hangzó morajlás előzte meg, ami ma már nem hallható, mert a járatok kaviccsal, földdel eltömődtek. A szakemberek szerint e természeti jelenség magyarázata a következő: a hegy belsejében meglehetősen nagy, részben vízzel, részben levegővel kitöltött üregrendszer van. Ha a víz nyomása nagyobb lesz a levegődugóénál, a forrás működni kezd. Ennek során csökken a víznyomás, és a levegő újra elzárja a vizet. Vannak, akik a nyomásingadozást a Hold ár-apály jelenségével is kapcsolatba hozzák.
 A forrás közelében található Melocco Miklós "Sárkány" szobra.

 A Pécsi tó (sorrendben a második) gátján átsétálva tehetünk egy kisebb túrát észak felé, megnézhetjük Tekeres múlt századi, tipikus német portáit, ahol még a lóistálló is díszes téglából épült. Majd a falu felső végén kisétálva az erdei út háborítatlan csendjében a Hermann Ottó halrezervátum mellett az úgynevezett madár-rezervátum területére érünk. Ha szerencsénk van, meg egy jó távcsövünk, és elég csendben lépkedünk, megfigyelhetjük a madarak titkos életét, vagy ha csak mélázni akarunk a csendben, a tópartra hajló fűzfák alá ülve elmeditálhatunk arról, milyen ügyesek a békák, vagy milyen ügyetlenek a legyek, hisz gyakran válnak béka-ebéddé. Ha kora nyáron szerencsés helyen járunk, mély-bordó és sötétlila kosborokat láthatunk, ősszel pedig rengeteg gomba van.

Felirat hozzáadása

Fészkek /Gyulai Pál/

2008.05.10.szombat

Hurrá, hurrá ! Kikeltek a kispókjaim ! Minden évben aggódva lesem/keresem hol van a fészkük. Egész véletlenül bukkantam most rájuk, ugyanis megnyírtam az égbe-törő aranyeső bokromat és ott leleltem meg a kis sárga fészek-gombócot. Sajnos nem tudok ennél jobb képet produkálni, de talán bizonyításnak ez is elég.

Más: a pókfészekről jutott eszembe: fészket raknak a gerlék a szomszédos villanyoszlopon – a tőlük megszokott trehány módon. A fészkelőhely környéke tele van az odahordott és lepottyantott, alkalmatlan ágacskákkal, s maga a fészek is,…. hát szóval nem valami mestermű.

. Elgondolkodtam, hogy hogy is van az a bizonyos gyerekvers ?  

Gyulai Pál: A szarka és a gilice  

Egyszer a szarkához Gilice betoppan: 

„Taníts, hogy kell fészket rakni,  

Te tudod legjobban.”  

„Szívesen, húgocskám!”  

Dolgozik már rajta,  

„Csak így, csak úgy, csak, csak, csak!  

Mindegyre azt hajtja.  

Szótlanul ott ülni Gilice is restell.  

Búgó hangján: „Tudom, tudom.” 

Beszélgetni kezd el. 

„Hát csináld, ha tudod!”  

Szarka mond haraggal,  

Félbe-szerbe hagyja dolgát, 

S elrepül azonnal.  

Szarkáéhoz képest,  

Fészke gilicének  

Ezért maradt csak egy darab-  

Eddig tart az ének. 

Na, akkor most ki is az, aki nem tud fészket építeni ? Ha megnézed a képet, hááááááát… Én egyébként is a gerléről tudom azt, hogy szedett-vedett fészket épít, ám a gerle a nép nyelvén : gerlice, és a gólyát hívják gilicének. Szerintem a gólya egész rendes fészket tud építeni… Nézzétek meg a darányi gólya fészkét… http://www.kki-darany.hu/ Na most itt állok, és nem tudom eldönteni, kinek a fészkéről van szó, illetve, hogy valóban tévedett-e a madár nevével Gyulai Pál ?

Székely Bertalan

2008.05.08.csütörtök

Székely Bertalan (Kolozsvár, 1835. május 8. – Budapest 1910. augusztus 21.) magyar festő, a romantikát és az akadémizmust elegyítő magyar történelmi festészet egyik legnagyobb képviselője.

Kiváló pedagógus volt. Kezdetben mérnöknek készült és a bécsi műegyetemen tanult, majd 1851-55-ben Bécsben J. N. Geiger és K. Rahl növendéke volt. 1855-ben visszatért Erdélybe, ahol éveken át cégtáblafestéssel, rajzóraadással tartotta fenn magát. 1858-ban az Aichelburg grófi család csehországi birtokán, Marchendorfban dolgozott, ahol meg is nősült. 1859 telén Münchenbe ment Pilotyhoz tanulmányai folytatására. Itt festette ifjúkori Önarcképét, a realista magyar portréfestészet egyik remekművét. Ugyancsak itt készült első jelentős történelmi kompozíciója, a II. Lajos király holttestének megtalálása. 

1861-ben festette Dobozy és hitvese c. történelmi képét. Ettől kezdve mindjobban kibontakozott egyéni stílusa, amelyet az akadémikus komponálás, pszichikai jellemzés és a naturalisztikus anyagábrázolás jellemzett. 1862-ben készítette Gregus János arcképét, s ez évben Pestre költözött. 1863-ban VII. Károly császár menekülése c. falképével (München, Bayerisches Nationalmuseum) nyert ösztöndíjjal Hollandiába és Párizsba utazott, ahonnan 1864-ben tért haza. 1866-ban alkotta a Mohácsi vész, a következő évben pedig az Egri nők c. nagy sikert aratott történelmi képeit. 

1869-ben Olaszországban járt tanulmányúton. Ez idő tájt sok illusztrációt is készített Eötvös József, Petőfi stb., költeményeihez. 1870-ben készült V. László c. történelmi kompozíciója és 1871-ben a Nő élete c. 12 darabból álló ciklusa. 1875-ben alkotta egyik fő művét, a Thököly búcsúját. Utolsó nagyszabású történelmi munkáját a Zrínyi kirohanását 1879-ben fejezte be. Ez időtől kezdve elsősorban a monumentális festészet problémái foglalkoztatták, a század utolsó évtizedeiben több nagyobb freskó-megbízásnak tett eleget.  

1887-89-ben festette a pécsi székesegyházba két freskóját és uo. a Szt. Mór-kápolna faliképeit, 1889-90-ben Lotz Károllyal és Deák Ébner Lajossal a tihanyi apátság freskóit, 1890-96-ban a Mátyás-templom több freskóját, 1896-97-ben a kecskeméti városi tanács dísztermének freskóit. A Vajdahunyad vár részére tervezett Csodaszarvas regéjét bemutató freskósorozat (1900-1902) nem került kivitelezésre. Ugyanúgy nem realizálódtak a Zeneakadémia számára tervezett freskósorozatai sem betegeskedése miatt. E korszak freskófeladatai mellett főként portrékat, női figurákat, ismert Léda-kompozíciókat festett. A 80-90-es években készültek legszebb tájképei. Élete vége felé mindjobban lekötötték festőpedagógiai munkái. Nemcsak technikailag, de elméletileg, esztétikailag is a kor legműveltebb mestere volt, aki a tanításhoz szükséges minden adottsággal rendelkezett. 1871-től a Mintarajziskola tanára, 1902-től pedig igazgatója volt, majd 1905-ben a II. mesteriskola igazgatójává nevezték ki. Szadai házában emlékmúzeumot rendeztek be. http://hungart.euroweb.hu/magyar/s/szekely/

Szép Ernő szép verse

2008.05.07.csütörtök

Szép Ernő: Ne higgy!  

Ne hidd, ne hidd, ami igaz,
Ami kegyetlen, ami gaz,
Mi ocsmány és alávaló  

Ne hidd, ne hidd, ami való.

Hazugság, amit a lap ír,
Félrebeszél az a papír,
Meredt szemekkel aki sug
Az mind gyalázatos hazug.

Ugratnak, játszanak veled;
Nem lehet az, hogy képzeled!
Nem hiheted, ha van hited,
Gazember vagy, ha elhiszed.

Ne hidd el, ne hidd el, mi gaz,
Ordítsd az égre: nem igaz!
Szeme közé kacagj neki,
Ki a borzasztót hirdeti.

Hátrálj, zárkózz el, menekülj,
Vigyázz, ne süllyedj, el ne züllj,
Vigyázz, a szenny meg ne egyen,
Ne rothadj itt elevenen.

Hallod, ne hidd, mi rút, mi vad,
Mi undort és gyötrelmet ad,
A fényképed, meg a tavasz,
S az Igazság, az az igaz.

Csak ami szép, jó, mindig az,
Mit álmodtál, az az igaz,
Mi nem divat, mi nem haló,
Az, ami örökkévaló.

Csak a kedvesség, az öröm,
A pardon, meg a köszönöm,
A gyöngédség, a figyelem,
Csak az az igaz idelenn.

Csak a segítség, a vigasz,
A barátság, az az igaz.
Csak az a gyémánt-szeretet,
Mi a szívekre veretett.

Beléd döfték a kést: ne hidd,
Kiszaggathatják beleid,
Míg lélegzel s eszmél agyad,
A bűnt tagadd, tagadd, tagadd.

Megmarkolom két válladat,
Szemembe nézz, ne hadd magad,
Tiszta maradj, maradj szabad,
Ne bukj el, meg ne add magad.

Légy tiszta, hős légy, légy erős,
Holtrészeg légy, légy eszelős,
A Földre felhőkből tekints.
Te légy az isten, hogyha nincs.

Hihetetlen /Unbelievable/

2008.05.04.vasárnap

Egyik kedvenc számom mostanság. /Bárcsak megtalálnám valahol a szöveg magyar fordítását...de mindegy, így is szeretem. Legalább azt gondolok bele a dallamba és a képekbe, amit akarok./Marc Medlock/

Három napos beszámoló

2008.05.04.vasárnap

Nos kérem, akkor itt egy szokatlanul hosszú beszámoló, de elég sokáig voltam „távol” most megpróbálom pótolni az elmaradásaimat. Rég kaptam ilyen „ajándékot” – mert kifejezetten váratlan és nagy örömöt okozó ajándéknak minősítem @x ajánlatát a http://www.egyszervolt.hu/ oldal felfedezését. Jó ideje „rajtavagyok” és nem tudom abbahagyni. Most - miközben ezt a szöveget írom, a nyitólapja nyitva van, és én sárgarigó-füttyöt, tücsökciripelést, bari-kolompot hallok és egész elgyengülök ettől…/Elkalandozik az agyam olyan helyekre, ahol ez „eredetiben” hallható – és naná, hogy először és azonnal drága, és nap mint nap hiányolt Szlovéniám jut szembe… na hagyjuk…/ Szóval, ha valami kedveset, és a maga nemében értékeset akartok látni, hát feltétlenül látogassatok el erre alapra. Ha meg van gyereketek, unokátok, akkor mindenképp. Röviden az elmúlt napokból néhány örömre méltó eseményről: Láttam Bélát, de olyan lehetetlen helyzetben napozott, hogy a levelektől nem tudtam róla rendes képet készíteni. Helyette viszont itt egy másik fotó. TH. kapta a szőlőben lencse- akarom mondani telefon-végre, s ahhoz képest nagyon jól sikerült portré egy kis mocsári békáról:

 Van persze saját fotóm is, két kis gyíkocskáról, akik úgy látszik szintén jó búvóhelynek tartják a Béla kővárát. Azt gondoltam ki – mint egy mesét - hogy az egyik a mama, aki valami harcban, vagy macskatámadásban elveszttette farka-végét, a másik meg a kislánya. Remélem itt most már boldogan fognak élni, míg meg nem halnak, vagyis a mese végéig, vagy legalábbis őszig. Jaj! Jaj! Remélem Béla nem eszik gyíkokat !!!!! /Ennek utána kell járnom – de mi legyen, ha mégis enne gyíkot a Béla ? Na itt a gordiuszi… / .

Egyébként rájöttem, miképp lehet a virágaimat hatásosan megvédeni a macska-dúlásoktól. Vettem madárhálót, azzal sátor-szerűen lefedtem a veszélyeztetett részt, amíg ezek a .... szóval ezek a macskák meg nem értik, hogy errefelé /a virágaimon keresztül/

 

 

nincs átjárási lehetőség. Nem nagyon zavaró, mert ma már olyan madárhálókat gyártanak, hogy szinte alig látszik. Kontrolláltam, a lyukain a legyek át tudnak repülni – nehogy már Béla károsodjon, hogy nem jut el hozzá elég táplálék. . . .

Más: Beküldtem a Pécs-lexikonba egy újabb szócikk ajánlatot: Lapisi castrum. Fogalmam sincs, tudjátok-e miről beszélek, de én még emlékszem, hogy valamikor az ötvenes-hatvanas években a Lapis közelében volt egy római kori őrtorony-rom. Aztán amikor a Remeterét felé vezető utat megépítették, vagy eldózerolták, vagy betemették, de a helyét ma egy nyomorult tábla sem jelzi. Mindenki ezekkel a belvárosi „karéjos izékkel” van eltelve, pedig az az őrtorony is kibírt ott pár száz évet, és nem az ő hibája, hogy eltűnt a föld színéről.
Javasoltam, hogy maga a régi római út nyomvonala ill. a volt őrtorony helye kapjon legalább egy emléktáblát. http://mecsekikalauz.kdekor.hu/images/43.htm itt is látható a felirat, de pontos helymegjelölés nélkül a „Lapis” fölött. /Érdemes a forgó kis fényképezőgépekre kattintani, egy-egy képet találsz alatta!/  

Egyébként a http://mecsekikalauz.kdekor.hu/ lapon rengeteg érdekesség található, pl. videók a régi bányákról ! Ajánlom @x figyelmébe is. . .

Láttam egy úti-filmet is a Rajna menti városokról/kastélyokról – hát ez is szenzációs volt. Láttam pl. Essen felhagyott és éjszakai misztikus fényárban úszó ipari városnegyedét, bányájának a felszíni épületeit, mely 20 éve zárta be kapuit (Zollverein), s amelyet a világörökség részének kiáltottak ki.  /Sajnos azonnal eszembe jutottak a tavaly fényképezett, bezárt Pécs körüli bányák, ill. azok állapota...../ Ebben a filmben láttam azt a római volt limes „modernített” felújított, változatát, magát a határt jelző oszlopsort és az őrtornyot Messelben – amiről rögtön eszembe jutott a fentebb említett Lapisi castrumunk…meg hogy mi csak tönkretenni tudunk mindent…  Számtalan szebbnél szebb várat is bemutattak és természetesen a Loreley-sziklát /ill. a szobrot is, de az nekem nem tetszett…/

Ez itt a híres szikla, a szoborról nem is teszek be képet

Bürresheim

Drachenburg ←←←. Mint a mesében..

Ezeken felüli, kulináris események: /ismételten/ fantasztikus tejszínes gombapörkölt /naná, hogy a múltkori kucsmagombából, vajsalátával, és a különlegesség kedvéért most árpagyönggyel/. Köles kipróbálva levesbetétnek /jó/. Begyűjtve egy csomó köles-recept /állítólag egészséges, olvass utána, a neten, ha érdekel/.

Télre hatalmas adag sóska és spenót, valamint 10 csokor kapor eltevése a fagyasztóba. Hiába a nyárra várunk, a tél is jönni fog. Nekem a saját magam által eltettekhez valahogy nagyobb a bizodalmam. A bolti mireliteket csak végszükség esetén veszem.

Végezetül "adtam a kultúrának" is. Könyvek: „A Tao virágai” és a „Hogyan mondjunk nemet” – befejezve. Stein Aurél: „Homokba temetett városok” elkezdve. 10 és fél kg. német pletykamagazin átolvasva.

S.A-ról itt is olvashatsz : http://hu.wikipedia.org/wiki/Stein_Aur%C3%A9l

******************************************************************


 

Na, szóval van élet a blogon és a neten kívül is. Lehet, hogy abba is hagyom a mindennapi beirkálást – majd még meglátom, milyen kedvem lesz holnapra.

Örülök, ha volt türelmed végigolvasni, méginkább, ha találtál benne valami kedvedre-valót !

Munkaszünet

2008.05.02.péntek


Úgy gondoltam az éjjel - ha nagy tömegek megengedhetik maguknak, hogy négy napos munkaszünetet tartsanak, akkor én is ...
Ezen felül valahogy nem is találok olyan "igazi" örülni-valót hirtelenjében magam körül...
Ezért ma nem írok, csak olvasok. Kellemes hétvégét addig is, míg kedvem lesz újra a billentyűk mögé/elé ülni.

Támasz Alapítvány

2008.május 1.csütörtök

Kedves olvasó és kommentelő barátaim ! Előre is bocsánatot kérek Tőletek, hogy az előző napi „borzalom” után ma sem tudok valami fennkölt, a május 1-hez passzoló írással indítani – talán estére összegyűjtök egy kis lelkierőt és vidámságot – akkor újra jelentkezem.

Most tanácsotokat szeretném kérni, leveliteket „Mit tehet az ember?” jeligére küldhetitek a kiadóba… 20 éve, a mikor ideköltöztem, ez egy poros, csendes, szegényes gyárkörnyéki, régimódi, családi-házas lakónegyed volt. Úgy 15 éve kezdte „betenni lábát” az ellenség.

A Támasz Alapítvány megvett egy házat – szerencsére viszonylag még messze a lakásomtól. Hogy estefelé nem volt tanácsos arra járni – valahogy még elviseltem. Van több útvonal is, amerre ide lehet jönni. Aztán szép lassan – mint rák a testben - terjeszkedni kezdtek.
Megvettek még egy házat, aztán még egyet, aztán még egyet és így tovább. Pontosan nem tudom, hogy ma a környéken hány ház van a tulajdonukban, mert sok épület „titokban” az övék csak, semmiféle tábla nem jelzi tulajdonjogukat. Ezzel egyidejűleg viszont folyamatosan emelkedni kezdett a lumpenek /?/ nyomorultak /?/ emberroncsok /?/ környékünkön való megjelenése.
Ha délelőtt az egyik kapualjban az éjszakai mámort kialvót talált az ember, már nem is szólt, ha a járdán feküdt, kikerülte. Ha éjszakai gajdolás verte fel a csendet, egy káromkodást a foga közt szűrve, a másik oldalára fordulva próbált elaludni.
 Tavaly aztán megkezdődött a pokol földi elszabadulása…. Megvettek a mi utcánkban is két házat, a harmadik telekre egy monstrumot építettek – hiába tiltakozott az egész utca ellene.
Nos, amióta ezeket az épületeket átadták, az én – sajnálatos módon „sarok” házam / hogy én is inkább haltam volna meg abban a pillanatban, amikor ezt a házat anno kinéztem magamnak/ szóval az én sarokházam hónapok óta /bocsánat, bocsánat, bocsánat/ „hányó és hugyozó sarok” lett.
Ezt egyszerűen nem tudom és nem akarom szebben, finomabban leírni. A szomszéd utca sarkára a háztulajdonos már kitett egy cédulát „Ez itt nem WC” felirattal. Tanácsotokat szeretném kérni: én most mit tegyek ? Kinek szóljak ? A félelmem ugyanis az, ha én meg kiírom, hogy  
„EZ ITT NEM HÁNYÓ ÉS HUGYOZÓ HELY, EZEN ÜGYEIT INTÉZZE A TÁMASZ ALAPÍTVÁNY HÁZA ELŐTT” – abból több irányú bajom is származik/hat.

Ezért várom tanácsotokat: Ti mit tennétek az én helyemben ? Elköltöznél – gondolom, ez lenne az első javaslatod. Na akkor próbálj megkeresni egy ingatlanközvetítőt és mondd, hogy a D. utcában akarsz házat eladni. Régebben a cigányok voltak „csak” az árcsökkentő tényezők, most már a Támasz is.
Na ? Na ? Na ? Van valami jó ötleted ?????? A helyes választ beküldők között kisorsolok egy vödör meleg vizet és két üveg hipót. /Legfeljebb holnap reggel nem takarítom le a járdát/