Kakasd-Bonyhád-Aparhant-Majos-Nagymányok-Szászvár-Magyaregregy

(A Tolna-járó utam újabb, utolsó előtti részlete)

Átküzdöttem magam a Mecseknádasd környéki útjavítókon – többszöri megállással. (Ráfért már erre az útra egy kis plusz aszfalt!)  Szeretettel és jó ismerősként néztem a már többször fotózott öreg templomra, a púpos kálváriahegyre, a hegyteteji várromra és kilátóra, aztán ófalui elágazónál eszembe jutott az a piszok meredek kálváriadomb, majd átszáguldottam Hidason – és Bonyhádot kikerülve máris Kakasdra értem. Ez volt az aznapi első úti cél.

Budapest felé számtalanszor elmentem már ennek a falunak a cifra főtere előtt, de még sosem álltam itt meg körülnézni.

Ezt írja róla a wiki: http://hu.wikipedia.org/wiki/Kakasd

„A régi művelődési ház lebontása után 1987-ben indult meg a híres építész, Makovecz Imre által tervezett faluház építése, a falu lakosságának példamutató összefogásával, társadalmi munkájával. A Faluház ünnepélyes átadására 1994-ben került sor, azóta számos rendezvény méltó helyszíne (bálok, lakodalmak, művészeti kiállítások, konferenciák, kulturális műsorok). A faluházzal megálmodott gondolat az itt élő lakosság együttélésének, összefonódásának állít emléket, amelyet még kifejez az első és második világháború hőseinek és áldozatainak állított emlékmű, valamint a „Zusammenleben” (együttélés) szoborkompozíció.”

Zusammenleben....

 Nézelődtem, fotózgattam itt is kicsit, aztán megkerestem a kálváriát – elég könnyen rátaláltam. Amikor aztán sztorit kerestem hozzá, akkor meg ajánlották nekem L.nénit (aki kérte, hogy a nevét ne írjam le…) Hát jó. Szóval ez a L.néni egy tünemény. Ott ücsörögtem nála majd egy órát. 80 fölött van, nagyon nehéz sorsot cipelve a hátán, mégis tele mosollyal, és pozitív gondolatokkal, továbbá a megváltoztathatatlanba való belenyugvással. Ha egyáltalán, ilyen szeretnék lenni 15 év múlva – de szerintem én sosem leszek ilyen….

 

Szent Mihály arkangyal templom - ennek közelében van a temető, s mellette a kálvária

  

Szent Anna kápolna

Kakasdon – bár épp zárva volt – de a nyitott ablakon bekukucskáltam a fényképezőmmel a tájházba is:

Érdekesnek találtam az u.n. „ulmi bárkát” – (kétféle változata is van, a modernebb rondább.)

Itt lehet erről olvasni: http://elib.kkf.hu/edip/D_15867.pdf  (A 9. oldalon van a leírás róla.) Az emlékmű formáját tekintve azonos az eredeti  ulmival, azonban a méretek aránya 1:4. (Csak röviden, ha nincs kedve valakinek az ajánlatomat elolvasni: a sváb ősök Ulmból ilyesféle bárkával hajóztak lefelé a Dunán, mígnem elértek arra a  déli vidékre, ahol aztán sokan megtelepedtek.)

Kakasdról visszamentem Bonyhádra, itt csak úgy találomra megálltam a város (gondolom én) közepe táján, egy nagyobb park-szerűségben, vagy nem is tudom, fás utcában, és itt sétálgatva készítettem pár szobor-fotót. A képek egy része nem sikerül, ezek maradtak félig-meddig elfogadhatók:

 

Az itt lévő kálvária fotói már fent vannak a csendhegyek-en. Nem én készítettem, ezért kíváncsiságból megmásztam a dombot, és csináltam pár fotót itt is:

Kálvária kápolna

Tulajdonképpen ma már Bonyhádhoz tartozik Majos, itt csak az I. világháborús szobor fotózása miatt álltam meg és  véletlenül  észrevettem egy szép tornácos házat, annak is itt a képe:

Aztán letértem Aparhant felé. Nem gondoltam, hogy ilyen mély, szívemig ható érzelmekkel fogom  jó két óra múlva elhagyni ezt a falut.  Elég nehéz lenne személyeskedés nélkül írnom a dologról, de találkoztam itt valakivel, aki mesélt az életéről, a faluja életéről, a gondolatairól és érzelmeiről… Nekem, a sosemlátott városi idegennek…. És nem is fogom én ezt most itt elmondani, de higgyétek el nekem, vannak néha különös találkozások egymást nem ismerő emberek között is…

Azt is megtudtam, hogy milyen fura egy hely ez. Itt ír róla a wiki: http://hu.wikipedia.org/wiki/Aparhant  mégis, bennem nagyon, nagyon vegyes érzelmeket keltett ez a „mintafalu”-s szöveg és az, amit ott személyesen hallottam. Valami disszonancia van  a kettő között, és nem hinném, hogy az én „ismerősöm” állított valótlanságokat, vagy én túlzom el a dolgokat. Persze biztos a wikiben írtak is „igazak”… de valahol valami nem stimmel ebben a faluban.

(Csak most jöttem rá, hogy mindeme emocionális élmény ellenére, egyetlen fotót sem készítettem… Meglehet ez se véletlen.)

Ezt a falu-közeli "kísértet-tanyát" örökítettem csak meg.... (Vajh miért ????)

Legyen is elég a homályos szövegből ennyi. Egy biztos én ezt a délelőttöt sosem fogom elfelejteni.

Aztán elmentem persze a falu mindkét kálváriáját lefotózni – és folytattam utamat – most már újabb fényképezési célok nélkül, hazafelé.

És akkor egyszer csak mit látok ? Valami homályos messzeségben, fenn a nagymányoki hegy tetején, mintha kis gombocskák sorakoznának…. Kérdeztem, és választ kaptam: igen, igen ott van egy kálvária… (Nem szerepelt a listámon, nem tudtam róla.) No ez már soron kívüli volt, de hát nem hagyhattam ki, ha már itt vagyok. Bevallom, ekkor már elég nehezemre esett az egyébként is piszok meredek hegy megmászása…

De sikerült ez is.

Nincs más képem, erről a településről (ez is bizonyíték arra, hogy eléggé ki voltam már fáradva), megmutatok hát egy fotót, amit a kálvária tetejéről készítettem. Megnézhetitek a közút szintjét és megbecsülhetitek, én milyen magasan álltam a fotó elkészítésekor…..

Szászváron még lefotóztam egy  kicsit bumfordi Szent Borbálát – aztán innen már tényleg csak egy vágyam volt: haza ! haza ! 

 

Kedvenc utamon, Magyaregregy-Hosszúhetény felé kanyarogtam haza – majdnem mondhatnám: hozott haza az autóm, hiszen ezt az útvonalat igen jól ismeri…

Mindent egybevetve jó napom volt. Szép volt. Még a kifáradásomért is hálás vagyok, az élményekről nem is szólva…..

A pécsi A/1 (Zrínyi Miklós) laktanyára emlékezve

Amikor elindultam tolnai kálváriás körutamra, ott poroszkáltam el a régi A/1 mellett. (Nem pécsieknek: ez egy város-széli, hovatovább romokban álló, hatalmas laktanya terület, vagy hogyan is mondjam. Épületek, lőtér, garázsok, stb...) Megláttam, hogy nyitva a kapu - gondoltam egy merészet, index balra (nincs záróvonal!) és máris bent álltam a hajdani őr-porta(vagy mi) előtt....

Óvatosan szálltam ki,  hiszen nem lehetett tudni, nincs-e eleresztve egy kutya, vagy valamelyik romban nem lapul-e mégis valami őr-féle…

Átküzdöttem magam sáros utakon, sűrűre nőtt bozóton és lefényképeztem azt a 4 hatalmas mészkő szobrot/domborművet, melyek a pécsváradi út felé eső legszélső épület jobb sarkát díszítették. Jelenleg még láthatók, nem tudom, mi lesz az épület és ezzel együtt a művek sorsa.

A laktanya építésének ill. a szobrok felkerülésének időpontját és alkotójukat nem tudtam kinyomozni.

Utólagos kiegészítés: a szobrok történetéről pontos adatokat itt lehet találni:
https://www.kozterkep.hu/22225/pecs-zrinyi-laktanya-epuletdiszei 


A legfelső egy katona, a fegyverét szorítva áll, alatta csákánnyal (talán?) egy  bányász, majd sarlóval kezében egy paraszt (földműves), legalul, a hatalmasra nőtt bokrok között már alig látszik egy fiatal ember (talán diák?) könyvvel a kezében.

Nem tudom a  szobrok sorrendje rejt-e valamiféle titkos üzenetet, vagy csak a véletlen hozta, hogy így kerültek felhelyezésre.

Mindenesetre én a mai helyzetet dokumentáltam, hogy a múltnak ez a darabkája megőrződjön akkor is, ha dózerekkel mennek neki az épületnek.

2004 óta állnak üresen, ill. lassan már le vannak bontva a hajdanvolt Zrínyi Miklós laktanya épületei. Fél napot kóboroltam a neten, de az építése, létesítése  történetéről semmit nem találtam. Gyanítom, valamikor az ötvenes években építhették és a szobrok is ennek az időnek a divatos stílusában készültek. Alkotójukat (legalábbis a neten) nem tudtam kinyomozni.

Nagyon sokáig tilos volt ide belépni – még a megszűnést követően is. Mindenféle égbenjáró és abszolút illogikus, hihetetlen hírek keringtek (és olvashatók a neten is) róla, hogy mik lesznek itt…Én ugyan nem vagyok se közgazdász, se építész – de egy üzemképes (bár bezárásakor kissé talán már elhasznált) lakónegyednyi épület-együttesből szerintem azért lehetett volna talán egyszerű lakásokat csinálni, azoknak, akiknek ez egy előbbre-jutási lehetőség lett volna. Persze tudom én, nem akartak „gettósítani” – és nem vitatom, azért ebben is lehet(ett) némi kis igazság.

Én mégis roppantul sajnálom, ha valami, amit viszonylag kevés ráfordítással még használhatóvá lehetne alakítani – ripsz-ropsz el lesz dózerolva. (lásd: Lakits laktanya) és akkor évekig, évtizedekig a helyén csak „álom-várak” épülnek meg méteresre nő a gaz…

Valakik, valamit itt ebben az országban/városban nagyon bénán csinálnak.
Nos jelenleg ez van:

  

    

"Jimmy" nevű olvasómtól kaptam még néhány régi képet - köszönöm ezúton is, és közreadom:

Nagy Ernő őrnagy képe

Nagy Ernő őrnagy képe

bama.hu képe

bama.hu képe

Úgy látszik, még sok évvel megjelenése után is rábukkannak erre a bejegyzésemre. Ma 2020 augusztusában kaptam egy kiegészítést, közreadom: 

(lásd "Bolylandi"  kommentje): a laktanya neve 1988 augusztusban „Petőfi” volt. (Csak zárójelben: szerintem a pécsieknek mindörökre az „ÁPER” név marad meg….)

Cikótól Várdombig

Jó kis le-fel kanyargós út vezet Cikótól  Mőcsényen és Szálkán át Várdombig. Életemben nem jártam errefelé - igaz Tolna megye nem tartozott a mi hivatalunk "működési területéhez".

Roppant módon sajnálom, hogy ezen az úton kihagytam valami igen fontosat, s a nyárra tervbe vett, barátnőknek-mutogatós úton egészen biztos ez is a programunkban fog szerepelni. Nem tudtam róla, hogy Cikó ilyen nevezetes és csodálatos értékkel rendelkezik !!!! Feltétlenül olvasd el az alábbi linken írtakat, bár én megtettem volna elindulásom előtt...     

http://www.turautak.com/cikkek/varak--romok/templomromok/mariaszeplaki-romkapolna--ciko-.html

A műúton elszáguldva a "rom" mellett - ami ráadásul cselesen a nézőnek "hátat is fordít" - csak egy távoli kattintás erejéig álltam meg és sajnos csak este, itthon kerestem rá, hogy mi is lehetett az ?

Hát íme. A két kép, az enyém, meg azé a valakié, aki tudta, hogy érdemes elmenni odáig:

(Fotó innen:  http://www.panoramio.com/photo/26988137)

Az úton továbbhaladva megcsodáltam  a gyönyörűséges és hatalmas szálkai halastavat  is. Akkora a terület, hogy bizonyára nagyobb idegenforgalom esetén is lehet csendes, ember-mentes helyet találni a víz partján.

Ha valakit érdekelne Szálka falu története, itt olvashat róla: http://www.szalka.hu

A kacskaringós, emelkedő úton aztán ahogy elhagyjuk a falut, felérünk a Görögszói dűlő szőlős-dombvidékére, a  legmagasabb ponton egy kanyarban, szemünk elé kerül egy kedves (sváb)kékre festett kicsike kápolna, a „Mausz” vagy Mayer kápolna. Ezt lehet tudni róla:

„A kápolna azon a ponton áll, ahol a Szekszárdi-dombság találkozik a Sárközzel. Mellőle felejthetetlen kilátás nyílik az egész Duna-mentére. A kápolnát felirata szerint a Mayer család állíttatta a 19.század legvégén. Neve az Emmausz - járás hagyományából ered. Húsvét után a hívek Szálkáról ehhez a kápolnához mentek fel, megidézve Krisztus emmauszi útját. Innen Jól látszik Szekszárd, Decs, Várdomb, Bátaszék, jó idő esetén esetleg Baja is.”

Ez igaz. Olyan fenséges a panoráma, hogy ha a mai erős szél nem akarta volna még a kabátot is lekanyarítani rólam, bizonyára tovább ácsorogtam és bámultam volna ezt a szép vidéket.

Úgy örülök, hogy ez a kálváriázós mániám ennyi szép helyre „elvisz”. Soha életemben nem jöttem volna ide, mert hát miért is ? És lám, mennyi szépséget láttam/találtam !    

  

Szálkai halastó

 

Az 1891-ben elejtett gímszarvas bika emlékműve, melynek trófeája 60 évig világrekord volt.

Mőcsényi dombok

A Mausz-Mayer kápolna

Kilátás a Görögszói dűlőről

Grábóc

Sokfelé jártam az elmúlt napokban. Néhány helyet megmutatok. Az első Grábóc, tekintve, hogy ez tette rám a legnagyobb hatást: 

A templom és a kolostor

Az alábbi ismertetőt – tekintve, hogy jobbat semmiképp nem tudnék írni, - innen hoztam:  http://www.szeki.hu/turista/kalauz/magyar/tu000154.htm

„Magyarország egyetlen működő szerb kolostora a Tolnai megyei Grábóc faluban található. Múltja több mint 400 évre nyúlik vissza. 1585-ben a dalmát tengerpart egyik szerb kolostorából, Dragovicból öt szerzetes elindult, hogy a Dél-Dunántúlon korábban megtelepült szerbektől nyert értesülés alapján kolostort alapítson és ellássa a paphiánnyal küzdő hívek lelki szolgálatát. 1619-ben Dragovic összes szerzetese áttelepült Grábócra.

A domboldalon álltak még az Árpád-kori bencés apátság romjai, melynek falain keresztény szentek képeit lehetett felismerni. A hely szelleme vonzotta ide a szerzeteseket, akik a patak mentén építették fából készült celláikat.

Az első kis templom 1587-ben épült kőből és agyagból. 1667-ben az uszkocsik, 1703-ban a kurucok dúlták fel. 1712-ben helyreállították a kis templomot, majd 1736-ban elkezdtek köré-fölé építeni egy nagyobbat, Mórágyról származó gránit terméskőből és helyben égetett téglából. Közben a kis templomot tovább használták, míg 1738-ban lebontották, kihordták, és aug. 13-án már az új templomban mondhattak Liturgiát a budai püspök jelenlétében. A templom 1741-ben lett kész, de egyelőre torony nélkül. A torony 1761-ben épült, majd 1795-ben további munkák során gyarapodott. A harangot egy 1808-ban megtalált régi repedt harang anyagából öntötte Vajnert Péter pécsi harangöntő mester.

A szentélyt a hajótól elválasztó képfal, az ikonosztáz fakeretét Laubr János eszéki asztalosmester készítette. A képeket Vasilij Ostojic újvidéki ikonfestő festette, aki 1768-ban készült el a munkával. A templom falképeit a szintén újvidéki Andrej Saltist festette 1784-85-ben.

A ma is működő kétszintes kolostorépület 1787-ben épült fel. 1895-ben átépítették, ekkor rejtették el az eredetileg nyitott oldalfolyosókat. 1981-87-ben az életveszélyesen lepusztult templom és a kolostorépület is átesett egy teljes helyreállításon.

Az 1960-as évektől 1994-ig szociális otthon működött az épületben. 1994 óta a teljes kolostorépület a szerb egyház használatában van.”

Ez egy nagyon szakszerű és „hivatalos hangú” leírás.

Ugyanakkor én meg nem tudok szabadulni a képtől, a hely varázsától, ami odaérkeztemkor megfogott.

Kálvária-kereső körutamon vetődtem el a faluba, ill. hogy egészen őszinte és pontos legyek, a mőcsényi kálváriadomb megmászása után beszélgettem egy falubéli asszonnyal, s ő hívta fel a figyelmemet a kolostorra – mert én még sosem hallottam róla. Ha ő nem beszél róla, tán el sem megyek a kolostorig/templomig – hiszen a kálvária a falu másik végében, a katolikus templom mellett van és én nem templomokat, hanem kálváriákat „gyűjtök”.

Grábóc itt van Pécstől alig 50 km-re…

A templom belsejére csak azt tudom mondani káprázatos és szemet gyönyörködtető.

Mindenkinek ajánlom, aki nem sajnál egy ilyen útra pénzt kiadni….(=benzin 100 km-re + templomi belépő: 300.- Ft)

(Képek itt is vannak: http://muemlekem.hu/muemlek?id=8618 )

 

  

 

 (Halk megjegyzés: én egyszerűen nem értem, az ilyen helyeket miért nem reklámozzák jobban ? Vagy egyedül én voltam annyira béna, hogy még soha, sehol nem olvastam róla ?)