Ha hárman összejövünk...

Nosztalgiázó találkozóm volt pár napja egyik este… Hasonló korúak lévén, nagyjából hasonlóak a gyerekkori élményeink és az étel-emlékeink is. A (véleményünk szerint) bizonytalan jövőről beszélve került szóba, hogy a „semmiből” mi mindent voltak képesek nagyanyáink - sőt szükség esetén és alkalomadtán még mi is - főzni. (Tudom, mintha valami ilyesmiről írtam volna már egyszer, de akit untat a téma, „ugorjon” !)

Bizonyára egy mai táplálkozás-tudós infarktust kapna a receptek hallatán, de mi valahogy azért mégiscsak túléltük – sőt, már több, mint hatvan-hetven évvel éltük túl ezeket az „egészségtelen” étkeket. Igaz, akkoriban semmiféle tartósító nem létezett a szalicilen kívül – na, abból volt azért a befőttekben, lekvárokon - de az összes többi étel friss kellett, hogy legyen, hiszen nagyon sokáig még hűtőszekrény sem volt. Hát, ha valamiféle nyomort kellene a hátralévő éveimben megélnem, akkor nekem legalább tippjeim lennének, hogy mi mindent lehet főzni a legegyszerűbb anyagokból.

Ám mit csinálna a hamburgeres-pizzás nemzedék ? Akik csak a készételeket, a gyorsan mikróban felmelegíthető étkeket ismerik ? Hallott-e valaki közülük a kifőtt tészta levéből főzött hagymalevesről, vagy a babos-kalácsról ? Komolyan mondom, eszembe jutott, nem lenne bolondság az ilyen „ócsóságokat” összegyűjteni és közreadni. 
Aztán persze rákerestem a neten és „természetesen” van már  ilyen gyűjtemény. Hát, ha valaki akar(na), akkor ma is tud(na) olcsón főzni.

(Ha tudna főzni, ha lenne kedve és ideje főzni....teszem hozzá.) 
Amúgy meg nemrégiben láttam a (német) TV-ben, hogy ott kiadott már valaki egy valami hasonló szakácskönyvet, amiből a segélyből élők megtanulhatják, hogy szinte fillérekből is lehet jóízű ételt készíteni a családnak. És semmit nem kell kidobni, mert minden „átalakítható”. 
Ott vannak olyan begyűjtő-adományozó helyek is, ahol a még használható, de hivatalosan már el nem adható élelmiszereket megkapják a szegények. Magyarországon nem tudok ilyenről...
(Persze örülnék, ha valaki megírná azt az egy-két helyszínt, ahol  rendszeresen ! mégis van ilyen. Nem az alkalmi karácsonyi álszent ajándékozási akciókra gondolok...) 

Fellelkesülve a témán, eszembe jutott, hogy van nekem valahol a sok szakácskönyvem között egy „Semmiből valamit” című receptgyűjtemény is. Előástam. Frank Júlia összeállítása, de nem ez az érdekes, hanem a kiadás dátuma: 1990 ! (Az ára 69.- Ft volt.) Aztán rábukkantam (nem is emlékeztem rá !) a „Sovány pénztárcából gazdag ízek” 1992-es kiadású könyvre is. (Ez már 195.- Ft volt !) Én nem is értem, már akkor is kellet tudni semmiből valamit csinálni ??? Bizonyára nem véletlenül vettem meg… Ma át fogom tanulmányozni ezeket, hátha rábukkanok valami érdekes, olcsó és jó ételféleségre. (Azokon kívül amit ma is rendszeresen készítek...)

Magyarország jobban teljesít

Egy kis hír:

"Vasárnap este, röviddel fél 9 előtt, Péterhida-Komlósd állomáson egy Szombathelyről Pécsre tartó személyvonat mozdonya meghibásodott, a vonat nem tudta folytatni az útját.
A szerelvény mihamarabbi továbbítása érdekében egy segélymozdony indult Pécsről, azonban Szentlőrinc állomáson a motortere kigyulladt. A mozdonyvezető eloltotta a tüzet a tűzoltóság kiérkezése előtt, személyi sérülés nem történt.
A következő mozdony Mecsekalja-Cserkútról érkezett, a személyvonatot végül ez vontatta el Pécsre. A vasútállomásra 2 óra 18-kor érkezett meg a járat, 400 utassal."

További részletek itt:
https://www.bama.hu/kozelet/helyi-kozelet/ket-mozdony-is-kidolt-mire-celba-ert-a-vonat-1561229/

Kép:http://www.szon.hu

És arról ne essen szó, hogy hónapok óta és még hónapokon keresztül Pécsről Bp-re csak buszos átszállással lehet eljutni.
Halló Magyarország ! 2018 van ! - legalábbis Európa többi részén.... Csodálom, hogy még megtűrnek minket az EU-ban. Addig ugrálunk, amíg egyszer csak tényleg megengedik, hogy kilépjünk... A baj csak az, hogy annyira kifosztották ezt az országot azok, akik, hogy egy esetleges a K.O. után nem fogunk tudni már lábra-állni....

A szentegáti Mária (Biedermann) kápolna

Először két "Ilyen volt-ilyen lett" képet mutatok - hogy érzékeltessem, milyen csoda is történt ezen a kicsi kis településen....

A képeken a Biedermann kápolna pár évvel ezelőtti és mai képei láthatók

...és egy rövid videó:

A dolog úgy kezdődött, hogy......

Szigetvárra Indultam egy osztálytársamat meglátogatni, de menet közben – merő kíváncsiságból bekanyarodtam Szentegát felé. Nagyon régen jártam itt, és egy ismerősöm említette, hogy a kastély melletti parkban álló, vagyis már épp összedőlni készülő kápolnát felújítják. Gondoltam megnézem, hogy áll az ügy.

És akkor ért az első  meglepetés. A lombjukat már nagyjából lehullatott fák között, mint felhős égen a nap, úgy ragyogott a kápolna ! Kívülről teljesen kész – gondoltam, készítek néhány fotót. Láttam ugyan, hogy áll a közelében néhány autó, de nem tulajdonítottam neki jelentőséget…

 

És akkor egyszer csak kinyílt a kápolna ajtaja és egy hölgy lépett ki rajta. Természetesen azonnal megkérdeztem, hogy mi a helyzet belül a kápolnával, mire azt a mosolygós, de örömmel, büszkeséggel teli mondatot kaptam válaszul: hogy „Teljesen kész, ma lesz az avatás !”

Hát nem is nagyon tudom pontosan kifejezni az érzéseimet – valószínű ilyesmi lehet a lottó ötös találat, hiszen nem számítottam erre…

Volt jó 2 órám a kezdésig, vendég még senki, hát rendesen körbe-fotóztam kívül-belül a kápolnát.

 
 És megérkeztek a vendégek:

Aztán 2 órára már zsúfolásig tele volt a kápolna, az emberek egy része csak a kapu előtt tudott megállni – szerencsére volt hangszóró, hallani lehetett a bent történteket.

Jönnek a meghívottak....A képen a volt tulajdonos és a fő-szervező is látható

Az alábbi fotót László Jánosnak köszönöm:

Csak röviden a kápolnáról néhány adat:

A most Mária kápolnának elnevezett kis szentélyt a  valamikori Biedermann uradalom központjában  kialakított kastély és park részeként,  a bárói család mauzóleumának építtette Báró Biedermann Rudolf 1896-ban.

A 296 m2-es kápolnát a híres pécsi Schlauch Imre valószínű Kirchstein Ágoston építésszel közösen a Budapest Bazilika mintájára tervezte, kupolája a római Szent Péter Bazilika kupolájának 1:7 arányú kicsinyített mása.

A kápolna igen drága anyagból remekül megépített mestermű, padozata siklósi márvány, freskói műalkotások, orgonáját a világhírű Angster cég készítette.

 

Út a kápolnától a kastély felé

A felújításra váró kastély

A családról rövid ismertető olvasható itt:

https://hu.wikipedia.org/wiki/Biedermann_csal%C3%A1d

Az alábbi cikket és videót elolvasásra/megtekintésre ajánlom annak, aki a család történetével szeretne megismerkedni:

http://mandiner.hu/cikk/20150626_a_sandor_palotatol_egy_alfoldi_tyukolig_biedermann_denes_az_51_es_kommunista_kitelepitesekrol_a_mandinernek

A Biedermann család tagjainak hamvait később a mozsgói temetőbe helyezték át, a kápolnában nincs senki eltemetve, csak a sírfeliratok maradtak meg. 

http://www.mozsgo.hu/temeto anyagában találtam:
A  szentegáti sírkápolnából  ide hozták át és  itt helyezték el a Biedermann család halottait:
Szentegáti ág – turonyi Báró Biedermann Rezső, Báró Biedermann Rezsőné, báró Biedermann Elek

Eredetileg is a mozsgói temetőbe helyezték örök nyugalomba:

Mozsgói ág – turonyi Biedermann Ottó, Tüköry Margit, Tüköry Antal, Kada Sándor, Szentpéteri Kada Alajos és felesége Biedermann Margit hamvait. 

 

Úton hazafelé

Az Almás patak

 

Szentegát kicsi, de szép falu

A Zselic dombjai és jobb oldalon halványan a Misina (TV torony) is látható

Örömteli napom volt ! Megörökítettem, hogy más is láthassa, amit én és megbecsülöm, mert ritka az ilyen.

Még egy fontos hír: a kápolna csak előzetes egyeztetés alapján látogatható. Telefon, ahol érdeklődni lehet: 30-393-7443.

Régi képek:https://mapio.net

Samu 10 éves lett...

Ma épp 10 éve, hogy ez a ványadt, beteg kis cica hozzám került.
Szinte hihetetlen....

(A mai napig kedvenc helyén, az autóm tetején)

Aki gyűlöli a macskákat, az a következő életében egér lesz.

A kutyák kutyák, a madarak madarak, a macskák istenek.

Aki dorombol, annak minden megadatik! 

Énekelni emberi dolog, nyávogni isteni. 

 

1.2.3.

 

http://tanitoikincseim.lapunk.hu/?modul=galeria&h=765443

1. Beszélj kevesebbet és hallgass oda többet, hiszen a te életed csak neked érdekes. Ha kérdeznek, válaszolj röviden és próbálj meg csak szép és érdekes  dolgokat mondani. Soha ne sajnáltasd magad, beszélj udvariasan és halkan. Ne bírálj és vedd úgy a helyzetet, ahogy van. Minden mulandó.

2. Tudjad, szíved és eszméleted minden erejével tudjad, hogy válságos pillanatokban senkire nem lehet számítani. Nincs rokon, barát, kedves, akit igazán ismersz; a nagy pillanatban mindenki eldobja az álarcot, megmutatja a nyers önzést, s te egyedül maradsz, mikor legnagyobb szükséged lenne arra, hogy melletted álljon valaki, s egy jó szóval, biztató tekintettel segítsen. Többet nem is vársz senkitől; de ezt sem kapod a veszélyben. Élj nyájasan és türelmesen az emberek között, de ne bízzál senkinek segítségében. Neveld magad magányossá és erőssé. Tudjad, hogy soha, senki nem segít. S ne sopánkodj ezen. Ember vagy, tehát nem várhatsz semmit az emberektől; s ez a természetes. (Márai Sándor)

3. Nem kell mindent kimondani.

Nem kell mindent megkérdezni.

Nem kell mindenre válaszolni.

Tudom, tudom, tudom…

...... írtam már pár hete arról, hogy elkészült a Lencsehegyi képoszlop. Fotókat is mutattam róla és a mellé felállított keresztről. Igenám, de meghívást kaptam a felszentelésre, amit valószínű sokáig kedves, mondhatnám megható emlékként fogok megőrizni.

Már azt is megtiszteltetésnek vettem, hogy a meghívottak kicsiny táborába én is ott lehettem, mi több a tulajdonos „fuvarozott” oda-vissza az „árkonátbokronát” utakon, de nagyon megérte…

A helyszín – tudom én, nem jön az vissza a képekről – valami varázslatos, felszántott földek, erdős-bokros dombok, olyanok, hogy az ember szinte kinyújtani szeretné a kezét és megsimogatná őket… Nem lapály, nem hegy, olyan igazi szeretni-való dombos vidék.

Csend, mélységes csend és üde friss, az esőt óvatosan előkészítő szél tekergett körülöttünk, nem volt se hideg, se meleg.  Ha nem lettek volna ott a többi résztvevők, én biztos azt éreztem volna, hogy valahol a levegőben „lebegek”.  Nem tudom, érezte-e ezt már valaki, én már többször is, és most elgondolkodtam,  az ilyen elhagyott tájak, az emberi léptékű, természeti környezet váltja ki belőlem ezt az érzést. Mesés.

No, nem akarom túlragozni, életem egy kedves emléke lesz ez a nap. Ha ide tévedne valaki, azok közül, akiknek köszönhetem, hogy ott lehettem – hát ezúton is mondom: hálás vagyok azért a délutánért….

Aki nem olvasta volna, előzmény itt is:

http://aranyosfodorka.blogspot.com/2018/10/kis-csoda-aminek-nagyon-tudok-orulni.html

http://baranyaidombsag.ucoz.hu/news/2018-10-13-1141