Nem tudom,
ki, hogy érzi, de nekem valahogy sok
kedvem se blogíráshoz, se blogolvasáshoz nincs mostanában.
Mintha
minden erő kifogyott volna belőlem,
valójában legszívesebben elfeküdnék az ágyamon
és valami semmitmondó tévéműsort néznék, amin, ill. ami után gondolkodni se
kell….
Szomorúan
értesültem, hogy Kavics abbahagyta a blogolást, s ahogy látom, az a pár ember,
akiket olvasni szoktam – hát valahogy egyik sincs tele megírásra/elmesélésre
érdemes témákkal. Olyan csend van, mintha az élet is megállt volna az ünnepek
múltával.
Bár mondjuk,
egészen még nem vagyunk túl rajta, hiszen az állatriogató, borzalmas évzáró
őrület még vissza-van…
Aztán
persze lehet, hogy egy hét múltával az összes blog-hattyú hamvából újra éled és
írni kezd. Jó lenne.
Olvasom, „kiment a divatból” a blogolás – millió más modernebb, érdekesebb,
gyorsabb, extrább lehetőség van ehelyett a régimódi, elmaradt, egyszerű, hogy
ne mondjam, primitív gondolat-közlési mód helyett.
Hát
bevallom én már más „rendszert” se megismerni, se megtanulni nem akarok. „Rendes”
öregember vagyok, ragaszkodom a megszokott, elavult dolgokhoz, legyen az
kuktafazék, avagy blog.
![]() |
| https://www.jofogas.hu/ |
A
kuktafazekat csak azért írtam, mert a 30 éves kuktámnak eltörtem a fedelét és a
legszebb karácsonyi ajándékom az volt, hogy
a „Jófogás”-on találtam valakit, aki egy pontosan ilyen, öreg kukták ajánlott
eladásra. Megvettem. Újra kerek a világ…. 😀
Hát kérem
egyelőre én se nagyon tudok érdekességet írni csendben csordogáló kis
életemről/ből.
Kívánok az
esetleg ide tévedőnek boldog új esztendőben jó egészséget. És igencsak
szeretném, ha blogíró- és olvasó társaim közül nem vesztenék el még többeket.








