Zene

Sajnálom, kedves olvasóm, nem ez volt mára "betervezve" - de egyszerűen nem végeztem a feladattal, és ígéretem ellenére se tudom ma megmutatni a tegnap készült képeket. De becs szó, holnap elviszlek benneteket Herman Levente kiállítására !!! Addig is hallgassatok kis zenét, amit  nemrégiben kaptam Délim-től :

http://hu.wikipedia.org/wiki/Little_Richard

Nyomdatörténeti kiállítás

Tegnap beszámoltam a Klimo könyvtárban tett látogatásomról – de nem teljes egészében.

A könyvtárban jelenleg ugyanis  „A pécsi nyomdászat évszázados históriája  (1772-1950)” címmel van egy másik kiállítás is. Technikai eszközök nem nagyon, de nyomdai anyag igen szép számban látható. Ezekből is mutatok néhányat. Elnézést kérek a képek minőségéért - minden üvegtárlókban volt - s azon át sajna nem nagyon lehet jó képet készíteni. (Főképp nem az én gépemmel.)

Sajnos tárgyi emlékek nem voltak, két ilyen nyomdai betűkészletet állítottak csak ki.

Nekem talán legjobban a fenti két tájkép tetszett, ugyanis 100 év különbséggel a várost mutatja. Az egyik 1763-ban a másik 1863-ban készült.
Érdemes rákattintva kinagyítani !

A pécsi nyomdászat közel 240 éves történetének kezdete Klimo György pécsi püspök nevével fonódik össze. A város egykori egyetemének feltámasztására törekvő egyházfő hívta életre az első nyilvános magyarországi könyvtár, a városi papírmalom, vagy épp az elemi oktatás új intézményei mellett az első pécsi nyomdát is: a budai Engel János József 1773. február 5-én kapta meg Mária Teréziától a nyomdaalapítási engedélyt.

A 18. század végétől a nyomdák 1949-es államosításáig - azaz az Engel-féle nyomdától a Pécsi Szikra Nyomda megszületéséig - terjedő hosszú időszakban összesen közel harminc nyomdaüzem működött a városban, természetesen nem egyszerre. A 18-19. század viszonylag szerényebb nyomdaipari igényeit még egy-két, párhuzamosan működő nyomda (Engel, Lyceum, Hochrein, Taizs, stb.) ki tudta elégíteni, de a 19. század végén már öt, 1920-ban nyolc, 1930-ban tíz, 1939-ben pedig egyidejűleg tizenhat (szerényebb és jelentősebb kapacitással bíró) nyomdaüzem működött a városban. Az I. világháború utáni fellendülés nem kis mértékben a pozsonyi Erzsébet Tudományegyetem 1923. évi Pécsre telepítésének, és az egyetemi igények nyomdai kapacitásnövelő hatásának volt köszönhető.

 Különféle pécsi újságok

 A 19.Honvéd gyalogezred története című kötet valaha nekünk is megvolt. Az idők és a költözések folyamán- sajnos - eltűnt valahol, valamikor.

A nyomdászat a 19-20. század folyamán jelentős technikai fejlődésen ment keresztül, ami pontosan tükröződik a pécsi nyomdák történetében és az általuk előállított nyomdaipari termékekben is: a különleges tipográfiai fortélyokat igénylő, művészi kivitelű munkáktól, a napilapokon át, a nagy szériákban gyártott, legkülönbözőbb célokat szolgáló aprónyomtatványokig széles spektrumon mozgott a városi nyomdák termékskálája.

Jelen kiállítás ennek a korszaknak - a klasszikus tipográfia korának - pécsi múltjával kívánja megismertetni a látogatót.  

(http://www.museum.hu/museum/temporary_hu.php?IDT=10875&ID=1608 )

Mutatok még néhányat a tárlókban látható anyagokból - válogatás nélkül. Itt látszik a sokoldalúság, táncrendtől, számláig, imádságos füzettől, esküvői értesítésig sok minden készült a nyomdában:

Klimo György pécsi könyvtára

Régóta készültem erre a látogatásra, valahogy mindig elmaradt. Tegnap aztán végre – jó időben, épp 10 órakor - léptem be hajdanvolt általános iskolám kapuján. Ma ez az épület az Egyetemi könyvtár része. Őszintén szólva a földszinti részt fel se ismertem, nagy örömmel állapítottam meg viszont, hogy az emeleten, ahol a 2. és 3. osztályt jártam, bár voltak átalakítások, de az emlékemben élő képhez azért nagyjából hasonló maradt az elrendezés.

A „látogató csoport” mindössze 3 fős volt, és mindezek ellenére egy igen lelkes, alapos tudású könyvtárost kaptunk vezetőül. Mindent elmesélt és mindent  megmutatott. Igazán kellemes, hasznos  órát töltöttünk vele. Pécsieknek és nem pécsieknek ajánlom ezt a gyűjteményt szíves figyelmébe !

Az alábbi szövegrészeket innen másoltam: http://kulongyujtemenyek.lib.pte.hu/kk-klimokonyvtar   Rövidebben, jobban nem tudnám elmondani. Érdemes végigolvasni, de  „eredetiben” valóban lebilincselő élmény.

A Pécsi Püspöki Könyvtárat, a Pécsi Tudományegyetem Könyvtárának közvetlen jogelődjét Klimo György pécsi püspök (1751-1777) alapította meg 1774-ben, és tette nyilvánossá mindenki „közhasznára”, Magyarországon elsőként. A könyvtár eredeti helye a püspöki palota dél-nyugati szárnya volt. A püspök tervei szerint újra akarta alapítani az 1367 és 1543 között Pécsett működő egyetemet, s könyvgyűjteményét is ennek jegyében alakította ki. Ezt mutatta a könyvtár gyűjtőköre is, hiszen megtalálhatóak voltak itt a 18. századig létrejövő összes tudományág alapvető kötetei: a teológia, az orvostudomány és a jogtudomány mellett a történelem és segédtudományai, a természettudományok, nyelvészet, valamint az irodalomtudomány jelesei is.

Az egykorú és a múlt századi források újfent hangsúlyozzák a könyvtár nyilvános, mindenki számára hozzáférhető jellegét. A Klimo által kőbe vésetett latin nyelvű könyvtárhasználati szabályzat 1774-ből való, s tartalma szerint csak háromféle ember nem léphetett be a könyvtárba: az „idiota”, vagyis a tanulatlan, írástudatlan ember, a „famulus iners”, mai szóval közveszélyes munkakerülő, s végül a „fabulator”, a fecsegő. Tehát szó sem volt semmiféle megkülönböztetésről, korlátozásról, amely az egyes könyvtárhasználók vagyoni helyzetére vagy társadalmi hovatartozására utalt volna. Csak a műveltséggel, a kultúrával való elkötelezettség és a jólneveltség hiánya volt tehát kizáró tényező a püspök szemében, amely akkoriban igen haladó szellemű magatartás volt.

A könyvtár 1774-ből származó latin nyelvű használati szabályzata – szintén márványba vésve – pontos instrukciókkal szolgált a könyvtár használói számára:

„A könyvtár küszöbét titkon át ne lépd. A polcokhoz ne nyúlj. Kérd a könyvet, amelyet olvasni óhajtasz. Használd azt, de őrizd meg tisztán, ne rongáld hasogatással, szurkálással, sem jeleket bele ne rójj. Könyvjelzőt belehelyezned és bármit kijegyezned szabad. Másolván a könyvre ne könyökölj, papirost se tégy reá és jó messze, jobb felől tartsd a tintát meg a porzót. Ostoba, üres fecsegő maradj távol. Csendben légy, hangos olvasással másokat ne zavarj. Elmenvén a könyvet csukd be. A kicsit add vissza a felügyelőnek, a nagyot reá bízva hagyd az asztalon. Fizetned semmit sem kell. Gazdagabban távozz, térj vissza gyakrabban!” (Fényes Miklós fordítása)

A püspöki gyűjtemény 1760-as katalógusa is már ékes bizonyítékkal szolgál arra, hogy Klimo püspök szervezett működési körülmények között szerette volna tudni könyvtárát. Állományának áttekinthetősége és használhatósága a tudományágak szerinti csoportosítás révén nyert rendszerezett keretet. Nemes céljának feltárásaként bevezetőjében következőként üdvözli leendő olvasóit: „Nyájas olvasó, ez a könyvtár... nyitva áll minden tudományt kedvelő embernek, (...) nem a molyok és férgek, amint gyakran történni szokott, hanem a tudásra szomjasak számára gyűlt össze és nyílt meg... Nyájas olvasó használd ezt a könyvtárat (...) a haza tisztességére és oltalmára, magad és mások hasznára.” (ifj. Entz Géza fordítása)

A bibliotéka nyilvánossága a szolgáltatások jellegével és a használattal is alátámasztható. Koller József, a püspöki gyűjtemény könyvtárosa, és neves történésze egy 1775-ös levelében körvonalazta a nyilvános könyvtár nyitvatartási rendjét: ez alapján megtudhatjuk, hogy a könyvtár hetente két napon volt nyitva, szerdán és pénteken 3/4 8-tól 12 óráig és délután 4-től 6-ig. A többi napon is lehetséges volt a könyvgyűjtemény használata, de már inkább csak a papi szeminárium tagjai számára. Több feljegyzés is alátámasztja, hogy a könyvtárból kölcsönzés útján, otthon is lehetett a köteteket használni.

A könyvgyűjtemény alapját Klimo György elődjének, gróf Berényi Zsigmond pécsi püspöknek (1736-1748) egy közel 3000, valamint a Székeskáptalan 1000 kötetes gyűjteménye jelentette. Ezután a püspök pénzt, időt és fáradságot nem kímélve gyarapította tovább könyvtárát. A könyvvásárlások főként Itálián és Ausztrián keresztül történtek, emellett jelentős európai gyűjtemények megvételével is gyarapodott a bibliotéka. Igen szép számú régi könyvet tudott megszerezni a püspök az 1773-ban feloszlatott jezsuita rend könyvtáraiból. 1788-ban Pethő József kanonok hagyatékából, 193 kötettel bekerült a Francia Enciklopédia második kiadása is. A könyvek mellett jelentős ásvány- és érmegyűjteménnyel rendelkezett a püspöki könyvtár.

A püspök körültekintően ügyelt a gyűjteménye gyarapítására. Mivel egy leendő egyetemi könyvtár alapjait igyekezett letenni, tehát a könyvbeszerzésnél is elsődleges „célpontként” a teológia és liturgiai tárgyú könyvek mellé a tanítandó tudományágak szakirodalma került. A könyvkiadást elősegítendő, papírmalmot alapított a Tettyén, és Pécsre hívta Engel János József nyomdászt is. Halála után az őt követő püspökök próbálták könyvtára enciklopédikus jellegét fenntartani. Klimo püspök halála után (1777) a könyvtár nyilvánossága is csorbát szenvedett. Az őt követő püspökök nehezen tudták biztosítani a könyvtár folyamatos működését.

Az alapító halála után Esterházy Pál László püspöksége idején (1780-1799) a könyvtár csak kisebb mértékben gyarapodott, főleg egykorú francia művekkel, de az ő utódai már nem fordítottak figyelmet a könyvtárra, a vásárlások csökkentek, könyvtáros hiányában a nyilvánossága is korlátozódott.

A könyvtár második alapítójának báró Szepesy Ignác püspököt (1828-1838) tekinti, aki felépíttette az új könyvtárépületet. Ő alapította meg a jogi fakultás elődjét, a Püspöki Filozófiai és Jogi Lyceumot. Kérésére készült el a könyvtár első feltáró katalógusa három betűrendes és három tematikus kötetben, amelyet a püspöki könyvtár két könyvtárőre, Vojdás János és Gradwohl Eduárd készített el.

A könyvtár 1832-ben került át a püspöki palotából a mai Szepesy utca 3. szám alá. A könyvtár jelenlegi, klasszicista stílusú épületét Szepesy püspök építtette fel, Piacsek József tervei alapján 1830-ban a várostól kapott telken. A könyvgyűjteményt rokokó oromdíszítésű állványokon, barokk stílusban kialakított külön könyvtártermekben helyezték el, a könyvek kötése és mérete szerint rendszerezve. Az Aranyterembe kerültek a bőrkötéses, arany díszítőelemekkel ellátott gerincű kötetek; a középső terembe – a díszterembe – a Szepesy püspök által gyűjtött 4000 könyv, végül pedig a Hártyaterembe a pergamenbe kötött munkákat válogatták ki. A gyűjtemény a 19. század folyamán kiegészült a Székeskáptalan hagyatékaival, amelyek a hátsó kis szobában nyerték el végleges helyüket.

Szepesy halála után, Scitovszky János püspök idején (1838-1848) még gondosan gyarapították a könyvtárat. Ekkor kerültek a könyvállványokra az ókori és az egyetemes tudomány nagyjainak, valamint a magyar egyházi és kulturális életben jeleskedő személyek Bartalits Mihály szobrász által kifaragott mellszobrai is.

Scitovszky távozása után kevesebb figyelmet szenteltek a könyvtárnak, zömében csak hagyatékokból, és ajándékokból gyarapodott az állománya. A könyvek témája főként az egyházmegyei papság olvasási szokásait tükrözi: így útleírások, természettudományi és gazdasági szakkönyvek, valamint kortárs szépirodalom került a könyvtár állományába.

A gyűjtemény 1923-ban került a Pécsre menekülő pozsonyi Királyi Erzsébet Tudományegyetem kezelésébe gróf Zichy Gyula megyéspüspök (1905-1926) nagylelkű felajánlása révén. Így végre beteljesült Klimo püspök álma: egyetemi könyvtárrá lett könyvgyűjteménye. A Haszonkölcsön-szerződés alapján (1925) a könyvtár a mindenkori megyéspüspök tulajdona maradt, és az egyetem használati jogot kapott.

A könyvtár közel 35 000 kötetnyi könyvvel büszkélkedhet, ezen belül is nyolc kódexet, huszonhárom 15. századi ősnyomtatványt, közel hétszáz 16. századi antikvát, és mintegy tizenhétezer kötetnyi, 1851 előtt készült művet őriz. A könyvek nagyobb hányada latin nyelvű, de szép számmal találhatók német és magyar nyelven íródott munkák is. Kisebb számban képviseltetett nyelvek az olasz, a francia, a görög, a héber, a horvát, az angol, a spanyol, a portugál, a szlovák, a holland, az örmény, a cseh, és végül a lengyel.

A Klimo Könyvtárat jelenleg muzeális külön-gyűjteményként őrzi a Pécsi Tudományegyetem Központi Könyvtára, de köteteit minden beiratkozott olvasó a kutatóteremben haszonnal forgathatja.

A végleges, immár teljesen nyilvános katalógus 2001-re készült el Móró Mária Anna főkönyvtáros munkája révén, így egyrészt az Interneten keresztül kereshetők a püspöki könyvtár kötetei; másrészt könyv-alakban is megtekinthetők. 

"Aranyterem"

"Hártyaterem"

Ez itt egy leltár, könyvszekrényenként és soronként összesítve, abból az időből, amikor még 17904 kötet volt csak...

Meghalt Angster József

Két éve már, hogy írtam a Vasváry házban megrendezett Angster kiállításról….

http://aranyosfodorka.blogspot.com/2010/05/vasvary-zsolnay-angster-harmadik-resz.html

Két éve, s ez alatt a két év alatt a  két személy, akiket olyan nagy örömmel fedeztem fel a családi tablón – örökre elköltözött a békés másvilágra. Tavaly Angster Józsefné  (sz.Zádor Judit), most pedig Angster József  95 évesen hagyta itt ezt a földi világot.

Nem hiszem, hogy van, aki családjuk nevét ne ismerné kies kis hazánkban (? – vagy legalábbis remélem…)

A gyáralapító Angster József 1853-ban asztalos segédlevelet szerzett, majd 1867-ben, tízéves európai vándorút után telepedett le Pécsen, hogy orgonaépítéssel foglalkozzon. Felkészült szakember volt, Párizsban még a Notre-Dame orgonájának építésében is segédkezett. Itthon ez persze senkit nem hatott meg. Eleinte, amíg nem kapott komolyabb megrendelést, kisebb bútorasztalosi munkákkal, verkli- és harmóniumjavításokkal kereste a kenyerét. 

Az első orgonát 1869-ben építette a pécsi izraelita hitközség megbízásából, a zsinagógában. A „referenciamunka" olyan jól sikerült, hogy ekkortól egymást követték a megrendelések. A cég fennállásának nyolcvan éve alatt ezerháromszáz orgonát épített, illetve épített újjá a Kárpát-medencében…..

Az orgonagyár vezetését 1903-tól Angster Emil és Oszkár vette át. A harmadik vezetőgeneráció, 1940-től az 1949-es államosításig Angster József és unokatestvére, Angster Imre voltak, akiknek idejében megalapították az Angster József és Fia Orgona- és Harmóniumgyár Rt. rákospalotai fióküzemét és több technikai újítást vezettek be.

A családot a kommunista hatalomátvételkor meghurcolták, tagjait koncepciós perbe fogták, a gyár értékes fémeit eladták, az orgonakészítést megszüntették.

Az 1949-es államosításig az Angster mintegy 1300 orgonát és 3000 harmóniumot épített. Virágkorában, a 19. század fordulóján jóval több mint száz munkást foglalkoztatott.

Az államosítást követően, 1949-től 1953-ig asztalosüzemként működött a gyár. Nagyjából addig, míg föl nem élték a raktározott faanyagot. A klerikális hangszerre, az orgonára többé „nem volt szükség". Helyette ekkortól stílszerűen koporsót és úttörősípot gyártottak itt.

   

A rendszerváltás után iskolát neveztek el Angster Józsefről, és a gyár falán elhelyezték az emléktábláját. De a gyárépületek ma üresek, elhanyagoltak, elhagyatottak, eszi őket az enyészet. Szerencse, hogy a cégalapító már nem láthatja ezt. Ő virágzó üzemet adott át gyermekeinek, s élete alkonyán, mint ismert és elismert közéleti személyiség, több kitüntetésben is részesült.

Az Angster gyár hagyományait az 1992-ben alapított,  Angster József erkölcsi támogatásával létrejött Pécsi Orgonaépítő Manufaktúra Kft folytatta.

És most ő is elköltözött ősei közé….. Életpályája hullámzó volt - és a XX-XXI. századi Magyarország történetének ismeretében ez nem is csoda. A háború előtt egy híres hangszerkészítő dinasztia leendő cégvezetőjeként élte mindennapjait. 1951-ben egy koncepciós pert követően bebörtönözték. Fél évszázaddal később ismét ünnepelték: 2004-ben ő lett a tősgyökeres pécsiek által alapított Tüke-díj első kitüntetettje.

Ez olvasható róla a baranyanet ki-kicsodában: 

Angster József Pécsett született, 1917. január 2. Végzettsége.: Gépészmérnök (vill. tagozat), Budapesti Műszaki Egyetem. Felesége Zádor Judit. Négy gyermeke van.
Kb. 50 orgonát tervezett Budapestre és különböző városokba. Nevéhez fűződik az Angster József és Fia Orgona- és Harmóniumgyár Rt. rákospalotai fióküzemének létesítése, valamint több technikai, szervezési újítás. Unokatestvérével, Angster Imrével a gyár harmadik vezetőgenerációja voltak 1940-től 1949-ig, az államosításig. Huszonöt évig téglaipari főmérnökként dolgozott. Részvételével 1988-ban orgonaakusztikai kutatások indultak itthon, majd külföldön. Jelenlegi bázisukat Angster Judittal és férjével, Miklós Andrással (mindketten a fizikatudomány kandidátusai) Stuttgartban működtetik. Angster címmel könyvet írt a pécsi orgonagyár és a család történetéről. (Pannónia Könyvek, 1993) Orgonakutatási eredményeit társszerzőként ismertette külföldi szaklapokban, munkáját több előadás és szakcikk is jelzi.

Kitüntetései: Munka Érdemrend, Pécs Millecentenáriumi Díja.   

A MTESZ vezetőségi tagja volt. 

Nyugodjék békében ! 

Kép,szöveg:http://www.ujember.hu/index.php?option=com_flexicontent&view=items&cid=49:archiv&id=6216:orgonak-harmoniumok-hataron-innen-es-tul

http://hu.wikipedia.org/wiki/Angster_J%C3%B3zsef

http://www.baranyanet.hu/kikicsoda/2001/a/angster.htm

Könyvtári bosszantó

Csócsálom a témát 3 napja… Nem tudom, van-e értelme írni róla, ha azzal semmin se segítek. Még a „magam baján” se. Hétfőn azzal jöttem ki a kaptáramból (=Könyvtár a gyengébbek és nem rendszeres olvasók kedvéért), hogy ide többet be nem teszem a lábamat. Aztán lecsillapodva ma már nem vagyok egészen biztos ebben, mert hát végülis kivel szúrok ki, ha nem megyek ? Csakis magammal. Ettől azonban még tény, hogy eggyel nőtt azon események száma, melyek megkeserítik a szám ízét, amikor ide belépek.

Sosem fogom elfelejteni (mivel leírtam, letagadni sem tudom) a lelkesedésemet, az elsőt, amikor legelőször jártam itt. Még készen sem volt egészen, de én már rajongtam érte. Volt valami varázsa az épületnek. Aztán beleköltözött az ember…S az emberrel a bajok....

Jött elsőként ugye, a „késedelmi büntetésem” – sosem fogom megbocsátani, ugyanis egészen biztos vagyok benne, hogy a  belépést dokumentáló füzetbe csak később ragasztották be azt a papírfecnit, amin az áll, hogy ha kések, akkor büntetést kell fizetnem. A második  orvlövés számomra az alagsori büfé volt. Hát bocsánat, de nekem felfordul a gyomrom a szagoktól ott, és akkor. Ide én kulturálódni megyek, nem enni….A zsírszag és a könyv/könyvtár  illata – az két külön világ – s aki ezt a kettőt összeházasította, az a számomra csak egy óriási bunkó, tahó, alak lehet. Annak az életben még nem volt igazi „könyvtár-élménye”.

Most azzal „leptek meg", hogy a ruhatári szekrénykulcsot csak 1000.- Ft letétbe-helyezése után lehet megkapni. Őszintén szólva a táskámat – ha már felvinni nem lehet – nem szívesen hagyom a ruhatárban, és erre igen jó megoldás volt a kicsi szekrény. Betettem, kulcsát elraktam, kivettem – kulcsot otthagytam. És akkor most azért kell fizetni, mert állítólag ellopják a kulcsokat ??!!?? 3 napja csak azon töröm a  fejemet, (de valószínűleg gyenge a fantáziám) hogy miért is kellhet valakinek egy ilyen kulcs ???? Egyszerűen nem értem. Ha a saját cuccát beteszi és kiveszi, akkor miért vinné el a kulcsot ?  Vagy egy üres szekrény kulcsát miért vinné el bárki is?  Nem, nem tudom felfogni, miért lophatnak kulcsot ott. És akkor azonnal jön a második kérdés. Kik lopnak kulcsot ? Az egyetemisták ? A könyvtári kutatók ? Az olvasók ?   Én azt hittem, aki könyvtárba jár, abba legalább valamiféle minimális kultúra már belefészkelte magát. ….

És mi lesz a következő ? A WC-be csak pénzért lehet papírt kapni (mint a vásárcsarnokban, meg a vasúton) mert azt is ellopják a kultúrnépek, az egyetemisták, a nemtudomkik, akik ide bejönnek ? Aztán majd jön az, hogy a parkoló sem ingyenes. Hogy a fotelba leülésért bútorkoptatási díjat kell fizetni. Sőt lámpadíjat, hiszen ott állandóan égnek a lámpák. És fűtésdíjat és vízdíjat is szedhetnek, meg CD koptatási díjat is……...

Egyszóval nem tudom, elmegyek-e még egyszer a könyvtárba. Mindenesetre most nem hoztam ki egyetlen könyvet se. Amíg háborog a szívem (és a gyomrom), addig nem is fogok visszamenni.

Földünk csodái

Csodálatos videók a még csodálatosabb Földünkről – amit talán meg se érdemlünk, s mégis tönkreteszünk…

(Egy kicsi kivétellel) teljesületlen  vágya életemnek, hogy  valami hőlégballonnal, vagy alacsonyan és nem túl gyorsan repülő repülőgéppel  járhassam be a világ egyes részeit.  Az  efféle videókat azért szeretem, mert mindig arra az egyetlen egy (már elmesélt) szibériai utazásomra emlékeztetnek, amit míg élek, elfelejteni nem fogok. Akinek volt hasonló élménye, tudja miről beszélek, aki nem, annak hiába mondom.

Hal-gyógyászat

Érdekes filmet láttam – a témát tekintve már nem is először. Mivel eddig még nem írtam róla, megosztanám veletek a témát, hátha nem mindenki hallott róla, s van olyan, aki az információnak hasznát veszi….

Törökországban van egy  fürdőhely, ahová gyógyulni járnak a pikkelysömörös betegek. 

Az apró, mintegy 8–14 centiméter hosszú rágcsálóhalak, amelyeknek garra rufa, magyarul piros szívogató márna a nevük, a törökországi Kangal-vidéken, az ottani melegvíz-forrásokban élnek, s a feljegyzések szerint évszázadok óta használják őket gyógyításra, maga makedóniai Nagy Sándor is élt a lehetőséggel. Egyébként Törökországban doktorhalaknak nevezik őket. A Kangal patak nagyon meleg (33–36°C-os) vizét csak ez a pontyfélék családjába tartozó hal bírja, s a termálpatakban uralkodó planktonhiány arra késztette a halakat, hogy más fehérjeforrásokat keressenek táplálékul.

A patakban a környékbeliek rendszeresen megmártóztak, és testük – az akkori higiéniai hiányosságok folytán – tele volt bőrbetegségekkel (pikkelysömör, gombás fertőzések, mitesszerek). A márnák falatozás közben nemcsak a felesleges hámréteget távolítják el, hanem enzimet tartalmazó váladékot is fecskendeznek a bőrbe, amely elősegítheti a gyógyulást. Ezek a kis halak, amelyek Iránban és Irakban szintén honosak, tehát lerágják a testről az elhalt bőrsejteket, s ezáltal megszabadítják a beteget több kellemetlen kórtól.

A halterápia során a páciensek beteg testrészeit, elsősorban a végtagokat bemerítik egy vízzel teli kádba, amelyben kangal-halak úszkálnak. A pikkelysömör kezelésekor például 350 hal van egyszerre a kádban (kozmetikai kezeléshez elég 200), s a doktorhalak apró szájukkal a szó szoros értelmében nagytakarítást végeznek – lerágják a beteg felhámréteget a kézről, könyökről, lábról, sőt még az arcról is.

Azok, akik a terápiát kipróbálták, úgy nyilatkoztak, hogy a módszer kíméletes és fájdalommentes, kezdetben legföljebb csiklandozáshoz hasonló érzést váltott ki bennük, s a harapdálások után semmiféle seb nem keletkezik, ellenben eltűnnek a vastag pörkök. A kúra után a végtagokon ismét egészséges lesz a bőr; kissé ugyan pirosabb a természetes színénél, de az érintettek számára az a fontos, hogy megszűnik az elviselhetetlen viszketés, a hámlás, a nyílt, vérző sebek, eltűnnek a gombák, s a neurodermitisz és a pikkelysömör esetében az elhalt hámsejtekből álló vastag réteg. A bőr megtisztítása nehezebb azokban az esetekben, amikor a pikkelysömör vagy az ekcéma az arcot is megtámadta. Ilyenkor a páciensnek teljesen a víz alá kell merülnie, orrát a műúszóknál látott csipesszel fogják be, s a szájában tartott csövön át lélegzik.

Annak, aki alá akarja vetni magát a kúrának, előtte meg kell vizsgáltatnia magát kezelőorvosával. Szívbetegeknél ugyanis veszélyes lehet a nagyon meleg víz. Vérző seb esetén sem végezhető doktorhalas kezelés. Egy kúra három hétig tart, napi kétórás kezeléssel. A betegeknek 7–8 hónappal a terápia után kell kontrollvizsgálatra jelentkezniük, addig havonta legalább egyszer – szükség szerint akár többször is – ismétlik a kezelést. Ez egyébként nem olcsó: egy óra több mint 30 euróba kerül, az egész kúra pedig idehaza ezer euró körüli összegbe (elég borsos ár, de külföldön jóval drágább), viszont állítólag hatásos. Ezt igazolja, hogy egyes német egészségbiztosító pénztárak úgy döntöttek, hogy a kezelési költségek 80 százalékát megtérítik betegeiknek. Nálunk ez még nem jellemző...

(AF. Megjegyzése: SOHA nem lesz ez nálunk jellemző…)

A halterápia – mondják a szakemberek – azért ilyen drága, mert a rágcsálóhalak nem olcsók. Egy példány akár 30 euróba is belekerül. A doktorhal nemcsak a gyógyításban, hanem a kozmetikában is jó szolgálatot tesz: rá lehet bízni a bőrradírozást, elvégzi a pedikűrt, manikűrt, simítja a ráncokat, mérsékeli a narancsbőrt (cellulitisz). Elég tíz percet üldögélni a vízben, amely meglágyítja a bőrt, s akkor munkához láthatnak a farkasétvágyú bőrevő halacskák – egyébként nincs foguk, a szájuk körül található bajusz szolgál reszelőként.

Ezt a nagyszerű leírást itt találtam:

http://www.medicalonline.hu/gyogyitas/cikk/doktorhalak__a_leheto_legbiologiaibb_terapias_eljaras

Tavaszodik…

Nagyon szeretem a kora-tavaszi reggeleket. Már korán világosodik és öt után dalolni kezdenek a feketerigók. A két évvel ezelőtti  rigó-hiány után tavaly már többen voltak, s hangjukból, dalukból ítélve idén is lesznek sokan. Ilyenkor az jut eszembe, hogy hátha ez a „fizetség” a havas télen kitett élelemért, és őszinte szívemből örülök ennek a köszönetnek.

Áprily Lajos: KONCERT

Még nem vonult fel magas erdejébe,

itt fuvolázgat még a halk pirók,

szól az ökörszem cserregő zenéje,

rajban cincognak még az őszapók.

De szaggatott emelkedésre készen

pacsirta szól; küllők rikoltanak,

s rigó-torokból frissen és merészen

kibuggyan már s nő-nő a dal-patak.

A forrásnál pár fürge cinke perget

becéző szót: Kicsi ér! Kicsi ér!

Nagy tarkaharkály járja fenn a kertet

és néha kasztanyettával kisér.

Kép – játék

Tiffanylda szokott furfangos képeket feltenni, s kéri, találják ki az olvasók, hogy mi is lehet az ? Aki kitalálta, nyer valami szépséget. Hát én nem tudok semmiféle szépséget felajánlani (esetleg a 3 macska közül egyről lehetne szó)…. Ezért nem találós kérdésként teszek ide egy fotót,  hanem azonnal megmutatom a megfejtést, mert gyanítom nem jött volna rá senki, hogy mit is ábrázol az első kép.

Felforralt házi tej föle. Imádom. Tiszta koleszterin. Biztos emiatt halok meg 3 nappal előbb, mint kéne.

: - )  De megéri…..

Tavasz Pécsbányán, a Gesztenyésben

Az ember nem bír megmaradni a szobában. A kertem kész,  már amennyit most első nekifutásra tenni lehet. A muskátlik lebujtva, bizonyos magok elvetve, a napba belefért a takarítás és még mindig csak  alig múlt dél….Volt kolléganőimmel megbeszéltük, hogy ebéd után sétálunk egyet, s én a Gesztenyést javasoltam.

Hát bizony az erdő azért még nagyon alszik…Néhány  kankalintő  ugyan már kikukucskál a száraz fű alól és találtunk illatos hunyort is, de még semmi nem zöldül. Barna föld, fű, fák és kristálytiszta kék ék párosa uralta körülöttünk a világot. Ettem egy jó nagy adag hársrügyet (tényleg finom) és próbáltam fényképezni. Itthon este aztán kicsit szomorú voltam, mert hát ugye ezzel a géppel nem lehet bizonyos finom dolgokat… pl. közelről katicabogarat, meg ilyesmiket…de hát a dolog feletti siránkozáson már százszor is túl vagyok, örülök annak, ami mégis sikerült.

Tudtam, hogy van valahol a gesztenyési templomról egy nagyon régi fotóm, vagy egy óráig kerestem a több száz fénykép között, de megtaláltam. Persze nem emlékeztem rá pontosan, milyen szögből készült a régi kép, de azért az én mostani képeimen látszik, hogy ugyanarról a templomról van szó. Idén épp 110 éve adták át – akkor még nem voltak fák körülötte.

A levegő langyos volt, a madarak szerelmesen fütyörésznek, és talán tényleg megjön már a tavasz….Itt az ideje.

 Még alszik a természet...

 Ilyen volt 1902-ben

 2012-ben meg ilyen...

 Templomkapu-részlet

 A plébánia épülete

 Csak ez a kettő nyílott még