37 éve

A képek is, a vers sorok is már nem  tudom hányszor szerepeltek itt a blogban. Mégis...

Mégis, nekem életem legfontosabb fotói és legfontosabb pillanatai voltak ezek. Akárhány évig is fogok élni, minden szeptember 5-én OTT leszek - legalább lélekben.

Látod az emberkéket ? Egy voltam közülük, vagyis hogy pontos legyek ezen az úton, akkor én másztam egyedül. 37 éve még nem volt "divat" Szlovénia se, meg a hegymászás se nagyon....

...de felértem....

....és hogy  37 éve, itt, ezen a helyen, már a lefelé úton, boldogan és fáradtan ücsörögve milyen gondolataim voltak - azt leírni nem is tudom. Varázslat volt ez az egész.......Tényleg varázslat.Életem legcsodásabb ajándéka.

Triglav

Nos, elértem,

mit oly nagyon akartam.

Állok a csúcson,

felhők között, mint angyalok,

szívem mellkasomból

kibújni készül.

Mélyen le /és magamba/ nézek…

Hihetetlen, hogy itt vagyok....

Akartam ezt a harcot.

Úgy, mint még soha mást.

Fogadtam: életre-halálra,

s én nyertem meg a fogadást.

1988.szept.5. 11.30