A képek is, a vers sorok is már nem tudom hányszor szerepeltek itt a blogban. Mégis...
Mégis, nekem életem legfontosabb fotói és legfontosabb pillanatai voltak ezek. Akárhány évig is fogok élni, minden szeptember 5-én OTT leszek - legalább lélekben.
 |
| Látod az emberkéket ? Egy voltam közülük, vagyis hogy pontos legyek ezen az úton, akkor én másztam egyedül. 37 éve még nem volt "divat" Szlovénia se, meg a hegymászás se nagyon.... |
 |
| ...de felértem.... |
Triglav
Nos, elértem,
mit oly nagyon akartam.
Állok a csúcson,
felhők között, mint angyalok,
szívem mellkasomból
kibújni készül.
Mélyen le /és magamba/ nézek…
Hihetetlen, hogy itt vagyok....
Akartam ezt a harcot.
Úgy, mint még soha mást.
Fogadtam: életre-halálra,
s én nyertem meg a fogadást.
1988.szept.5. 11.30
Szép emlék! Ennyi év után is gratulálok hogy mertél elindulni és hogy sikerült !
VálaszTörlésKöszönöm Éva! Így visszanézve néha én is csodálkozom, hogy volt bátorságom...de nagyon KELLETT akkor az a siker....Hiszem, hogy megváltoztatta az életemet.
TörlésIgen, emlékszem hogy már többször írtál róla. De ismételten csak gratulálni tudok, és minden elismerésem a tiéd, hogy ilyen veszélyes, erőn feletti útra válalkoztál!
VálaszTörlésKöszönöm Katalin, ahogy Évának is írtam, meg KELLETT tennem ezt az utat - s ennek köszönhetően vagyok most itt.....
TörlésBoldog érzés lehetett, gratulálok hozzá!!! 💕
VálaszTörlésKöszönöm Ági, és bizony nagy boldogság volt - vagyis nem csak volt - tart a mai napig....
Törlés