Őrült állatvilág – bizarr csaták

Hajnali filmélmény: Verrückte Tierwelt: Kuriose Kämpfe. A természetben  mindig  az erősebb nyer….és él tovább.  Ezért sok állat szokatlan taktikákat is alkalmaz. Láttam halat „beetető” vízimadarat, kígyót elásó földikutyákat, alattomosan terjeszkedő méheket, a tengerpart homokján (!) „vadászó” delfineket. És láttam, miként a szentjánosbogár lárvája cseles ragacs-gyöngyfüzérrel fogja áldozatát, majd kéjjel kiszívja belőle az életerőt/testnedveket: saját fejlődése, fennmaradása érdekében. (Nagyhirtelen fura párhuzamok is eszembe jutottak – de most nem erről akarok írni.) És még egy érdekesség: a kifejlett bogár már nem táplálkozik ! Nem tudtam.

Amiért most itten írok, az egy kérdés lenne:  mindenki tudja, miért szentjános bogár a neve ? Én ezt sem tudtam, de utánajártam. Ha téged is érdekel, kattints ide és olvasd/nézd végig:   http://www.termeszettar.hu/anyagok/szentjanosbogar/szentjanosbogar.html

 Képek: http://hallgatlak.blogspot.hu/2010/08/szentjanosbogar-torpeorszag-kerti.html

 

Mivel oly nagyon régen tettem be ide verset, most egy rövidkét adok a szövegemhez:

Pilinszky János: Átváltozás

Rossz voltam, s te azt mondtad, jó vagyok.
Csúf, de te gyönyörűnek találtál.
Végig hallgattad mindig, amit mondtam.
Halandóból így lettem halhatatlan.

Csak úgy elgondolkodtam….

Hallottam ma a tévében, hogy  egy (talán amerikai?) nő riportkönyvet írt halálos betegekkel arról a témáról, hogy mi az a dolog, amit sajnálnak, hogy nem tettek meg az életükben, s amire közeli haláluk miatt már semmiképp nincs lehetőségük ? Kár, hogy a riport elejére csak fél-füllel figyeltem,  a szerző nevét nem tudom és abban sem vagyok biztos, hogy egy, vagy öt dolgot kellett-e mindenkinek mondani, amit sajnál, avagy a kérdéseire kapott leggyakoribb öt választ dolgozta fel a könyvében. Mindegy – akár így, akár úgy, nagyon érdekes volt, hogy az emberek miről beszéltek – akkor, amikor már semmi remény sem volt arra, hogy azok közül bármit is valóra válthassanak. Pl. hogy nem jól szerette a gyermekét – ezt többen is mondták. Hogy nem úgy élt, ahogy élhetett volna, mert vagy nem volt bátorsága, vagy lusta volt hozzá…..hogy nem jól választott párt/hivatást és nem volt mersze változtatni…

Érdekes a kérdés. El is gondolkodtam, én mit felelnék, ha most ezt tőlem kérdezné valaki ? Mert bizony a „vége felé” úgy gondolom mindenki eltöpreng néha azon, hogy mit kellett volna másképp tennie…De nincs lehetőség a visszaútra és valószínű nincs is sok értelme beszélni sem erről a hátramaradó fiataloknak, mert úgysem hiszik el.  

Aztán majd ők is megélik/érik. Vajon felmerül-e bennük, ami bennem már többször is: "Anyám-Apám, EZT miért nem mondtátok ?"

Nincs válasz…

Elkéstem a kérdéssel. 

Nem is tudom, független-e a témától ez a megjegyzésem: Nagymamám ma 113 éve született....neki küldöm a pipacsokat.


@x megtalálta, a cikk a könyvről itt olvasható: http://hvg.hu/egeszseg/20120404_amit_megbanunk_halalunk_elott

Festés lesz

Itt járt nálam a szobafestő. Amikor végignézett a majdnem két szobafalat padlótól mennyezetig betöltő könyvespolcon, azt ajánlotta, hagyjuk ezt a helyén, és csak a szoba többi részét fessük ki. A könyvektől úgyse látszik mögötte a fal… Halkan és befelé mosolyogtam ezen az elgondoláson, de mondtam, cseppet se aggódjon,  majd én lepakolom azt is, meg a másik két szekrény tetején lévőket is…Aztán este végig-gondoltam,  hány napra lesz szükségem, hogy a kisszobába áthurcoljak, közben kiporoljak mindent. Egy biztos, nem lesz kis feladat.

Aztán – már nem is tudom miféle gondolati csűrés-csavarásokkal, de eszembe jutott Nika, az orfűi, meg a múltkor egyszer valami kapcsán már megemlegetett szalatnaki cigányasszony. Mindkettő azért, mert  bár számomra elképzelhetetlen körülmény között éltek, de a körülmények dacára a „lakások” nem voltak piszkosak. (Nem volt olyan eszméletlen rendetlenség és mocsok, mint amit mostanság néha látni  bizonyos képeken. Nem azért mondom, de ez IS a fogyasztói társadalom rovására írható.)

Orfűn a Vízfő melletti domb tetején élt a hatvanas években, még vertfalú vályogputriban egy 3 fős család, nagymama (ő volt a Nika), nagypapa és egy kislány az unokájuk. Mivel a barlangosok heti rendszerességgel oda járó tagja voltam, természetesen jól ismertem őket, beszédes viszonyban voltunk. Már nem emlékszem, milyen apropóból, de magamat ismerve, meglehet, hogy szóba került a kalyiba építési technológiája, meg az, hogy az öreg épp most csinál egyet, felmentem (felhívtak?), hogy megnézzem. Azt láttam, hogy kész állapotában hogy néz ki egy ilyen kunyhó, de hogy miképp készül, azt nem tudtam.

Nos, először olyan 5-8 cm átmérőjű, lehetőleg egyenes faágakat  kalapált le a földbe az ember, ezek közé vesszőt hajlított, ügyesen ide-oda bújtatva, mintegy beszőve a 2 faág közti területet. Két ilyen fal közé falevelet és sarat (agyagot?) kent. Meglehetősen gyorsan haladt ez „építkezés”, míg ott voltam, elkészült a kunyhó egyik fala. Mondjuk olyan 2,5 m x 1,5 m-es darab. A másik kunyhójuk se volt nagyobb (amiben laktak) és volt egy harmadik, ami viszonylag kicsi volt, fogalmam nincs, mit tarthattak ott.

A régi kunyhóba nem hívtak soha be, és én nem pofátlankodtam csak azért, mert kíváncsi voltam. Azt láttam, hogy többnyire nyílt tűzön főznek, azt is, hogy ruhájuk alig lehet több,  mint ami rajtuk van, egyedül a kislányon volt gyakrabban más és más holmi. Nikát láttam a patakban mosni, de sosem álltam le nézegetni, hogy miféle holmikat mos. Az edényeiket is ott mosták ki, előbb sárral bedörgölve, majd átfolyatva rajta a tiszta patakvizet. Az a terület azonban, ahol a kunyhók álltak, a gaztól, bozóttól meg volt tisztítva, sőt a levelek, ágak is elsöpörve, szemétnek, hulladéknak nyomát sem láttam.

(Csak zárójelben: nem rossz módszer ez a fajta mosogatás. Előbb a csajkákát kenyérrel tisztára törölni, majd a patakban ezzel a módszerrel kimosni. Mi is ezt csináltuk, tekintve, hogy semmiféle más mosogatási, mosási, sőt tisztálkodási lehetőségünk nem volt, csak ez a patak, s a tábor 10 napig tartott….)

Szalatnakra jóval később, már a nyolcvanas évek vége felé jutottam el, mint közvélemény-kutató kérdező. Világvégi hely, a magyeregregyi völgyből Kárásznál kell letérni az útról és addig menni, amíg lehet, Szalatnak ugyanis zsákfalu – bemenni lehet, kijönni viszont csak ugyanazon az úton, ahol bementél. Nem volt egyszerű itt megtalálni a keresett személyt – na de jó kérdező nem ismer lehetetlent, csak rátaláltam az asszonyra, aki a listámon szerepelt. Annyira előttem van, ragyogó napsütése szombat, vagy vasárnap kora-délelőtt volt ( egyéb napokon ugyanis reggel a munkahelyemen voltam, és kérdezni csak az esti órákba mentem). A „ház”(ikó)  egy rét szélén állt, mellette almafa virágzott. Nagyobb volt, mint az orfűi, a berendezésből következtethettek a méretére. 

A bejárat a ház déli oldalán volt, az ajtótól balra két heverő állt egymás  után – ennyi volt az épület hossza. Az északi falon egy polc, aztán a kelti falnál még egy polcocska, egy asztal, alatta egy hokedli, majd a sparhelt, és akkor már ismét az ajtónál voltál. Talán 4 x 3 m-es lehetett. Holmi benne alig. Nyilván a legszükségesebbek. A padlója természetesen föld, de talán épp azért, mert nem volt rendetlenség, kifejezetten tisztának tűnt. Az a néhány edény, ami szolgálta őket, a polcon, összehajtott ruhák szintén. Az egyetlen „esztétika-romboló” az az ajtó utáni  második ágyon mélyen alvó cigányfiú volt. De annyira aludt, hogy míg ott az anyjával csendben beszéltem, meg sem mozdult.  Mindjárt azzal kezdte az asszony: a fiam tegnap jött ki a börtönből, nagyon fáradt, azért alszik.

(Míg fiatal voltam, soha, semmitől nem féltem. Se az orfűi putriban, se a szundító börtöntöltelék mellett ülve.)

Nos, mindezek az emlékek annak kapcsán jöttek elő, hogy ezekben a „házakban” nem csak festeni nem kellett, de ha festettek volna, akkor se kellett volna annyi cuccot ide-oda hurcibálni, mint amit én itt egy élet alatt felhalmoztam. Pedig jó ideje úgy vagyok már, hogy semmihez sem ragaszkodom, elajándékozok néha ezt-azt – mert minek is őrizném ? És még mindig mennyi kacatom van !  Én nem is tudom, miért ilyen az ember, hogy szereti maga körül felhalmozni a kedves dolgait. Hogy emlékeztessen valakire/valamire ? vagy szemet-gyönyörködtetőnek ? Bizonyára ez is, az is igaz.

Elhatároztam, most a festéskor selejtezni fogok. Ami nem szemétbe-dobást jelent (azt majd az örököseim úgyis megteszik) – de elpakolok, vagy tán ajándékozok dolgokat…de melyeket?.....Fogalmam nincs…..

  Kép: nem az én szobám, csak nagyon hasonló :-)

Képek:http://www.vargaasztalos.hu/pic/nappali/IMG_4414.JPG

http://www.kepido.oszk.hu/index.php?owpn=21&kepkod=hkro038

Pécs, Békahegy, vagy Békakő

Tud valaki róla ? Mármint, hogy hol van és miért az a neve, ami ?

Mert a helyét én nagyon is jól tudom, de a nevének eredetét nem.

Mióta a kutyákkal elkezdtem a Gyükésbe kijárni, azóta tudom,  hogy a Kispiricsizma dűlő végén lévő hatalmas sziklát Békahegynek vagy  Békakőnek nevezik.  

Piricsizma, no, ez is milyen egy utcanév! Magyarázatát, meg a Szamárkút nevének eredetét itt olvashatod:   http://hu.wikipedia.org/wiki/Piricsizma . 

Ne kérdezd, honnan tudom a Békahegy nevét, csak tudom. Nyilván valaki, valamikor mondta s megjegyeztem…. Olyasmi ez, mint a „Frühweiß” – ahol születtem, de arról legalább van valami a neten.

Utánanéztem ennek a sziklának a Baranya megye (ezen belül Pécs) földrajzi nevei c. könyvben – de nyomát sem találom.

Majdnem ott van, ahol az utca kikanyarodik a  Szamárkúthoz. 

A kő még "szabad oldala". Kis fantáziával tényleg bele lehet látni egy ronda nagy varangyost...

 Ez meg a beépített fele....

Ott sétáltam el előtte tegnap, amikor csalánozni mentem a rétre. Pár éve valami gazdagék építettek oda 2,5 m-es fallal körülvett palotát, tönkretéve ezáltal az egész hely arculatát…Vajon nem lehetett volna itt egy barátságos, kicsi parkot kialakítani ? A zöld fű közepén csücsülő hatalmas „kőbéka” körül ? Vagy eszébe se jutott senkinek…és különben is a parkot fenntartani és rendben tartani kell(ene) – az meg pénzkiadás.

Áh, csak úgy beszélek bele a világba. …

Szóval tud valaki valamit a Békahegyről ? Örülnék, ha jelentkezne a név eredtét ismerő….de nem nagyon hiszem, hogy 
Szamár-kút
A török uralom idején a törökök kirabolták a várost,de a sok aranyat nem tudták hova eldugni.Megöltek egy szamarat,lefejtették a bőrét,és abba varrták bele a kincseket.A kitömött szamárbört elásták a földbe.Később kerestek egy embert,aki elszállítja Törökországba,fáradozásáért egy zacskó aranyat ígértek neki.Amikor a szamarat kiásták a földből,forrás tört elő a helyén,ezért nevezték el Szamár-kútnak. (http://obanyaivolgy.5mp.eu/web.php?a=obanyaivolgy&o=g7YHzRk7Wk)

Csak két kép

Már szárad az első adag csalán a teámhoz:

 
Bár illatot csatolni nem tudok, de elhihetitek, az apró vadszilva virágának illata az egész szobában érezhető:

Idegen akcentus szindróma

Dolgozom, mint egy gép – de nem kis vállalás volt ez az adag, amibe most belefogtam… 28 kálvária adatait összehalászni - nos, az nem megy 3 nap alatt. Ráadásul időközben még újabbakra is bukkantam...Hogy egész őszinte legyek, nem gondoltam, hogy ekkora feladatot vettem önként a nyakamba. Nem mintha egy pillanatra is megbántam volna !!

Közben ilyen-olyan indokkal azért csak csak tartok szünetet, ill. van, hogy a képek „megdolgozása” közben hallgatom a tévét. Mit hallok az előbb ?

Azt, hogy egy német asszonyság, agyvérzés utáni kómából felébredve elfelejtette azt a nyelvet, amin beszélt, vagyis hogy egész pontos legyek, a német helyett dütsch nyelvet /svájci német nyelvjárás/ használt és a „rendes” nyelvén egyetlen szót sem tudott kinyögni. Utánanéztem,  s tényleg van ilyen. Itt lehet olvasni róla, ha valaki – mint én – kételkedne a dologban: http://hu.wikipedia.org/wiki/Idegen_akcentus_szindr%C3%B3ma

Itt is van újdonság: http://www.csaladinet.hu/hirek/eletmod/egeszseg_orvos-valaszol/14435/on_nem_lenni_magyar 

Hinni kell a csodákban

Kedves Blogolvasó ! Valószínű, hogy  most néhány bejegyzés nélküli nap fog következni.

Elfogyott ugyanis a tartalék (konzerv) anyagom, és mivel tényleg csoda történt, nem lesz időm agyalni azon, hogy miről is írjak. Történt ugyanis, hogy egy net-küldte angyaltól ( http://puszikave.blogspot.hu ) 28 kálvária képanyagát kaptam meg fotókban !! Nos  ezekkel akarok foglalkozni az elkövetkezendő napokban, ám mivel a nap nálam is csak 24 órából áll, nem biztos (sőt valószínű), hogy itt egy kis írásszünet következik.

Remélem megértitek…

Köszönöm !

 

Medvehagyma meg a Mandulás kemping

Nekiindultam tegnap – nem mondanám, hogy hívogatóan szép időben – de mivel mindenhol azt olvasom, hogy már virágzik a medvehagyma – hát szedni kell gyorsan… Nos, az én területemen ez bizony nem így van. Alszik az erdő. Méghozzá nagyon is mélyen. Még hófoltot is találtam egy árnyékosabb gödörben.

Megdöbbentően kevés hóvirág volt azon a helyen, a hol egyébként mindig sok szokott lenni, az odvas keltike épphogy bújik, a hunyorokon is látszik, hogy igencsak megviselte őket a többször is visszatért, kései  hó. A som bimbói sem nyíltak még ki teljesen. Nem szedtem medvehagymát, mert túl aprók, nagyon zsengék még ezek a levelek. Legalább egy hetet kell várni, hogy érdemes legyen újra felmenni….

Az erdő nagyon kopasz  – tán ezért – feltűnően sok korhadt, kidőlt fát láttam. El is gondolkodtam, hogy miképp is folyik minálunk az erdőgazdálkodás ?  (Tényleg nem ismerem az erdőművelés itthoni elveit és szabályait.) A Jósitenen kívül itt senki sem tartja rendben az erdőt. Nem tisztogatják – ami persze nem nagy baj, hiszen az idő a nagy varázsló eltakarít az mindent. Lehet, hogy van olyan része a Mecseknek, ami „parkerdő” és ott kicsit nagyobb a rend ? Mert azt tudom, hogy ha viszont szükségességessé válik, akkor aztán nincs kegyelem, akkor jönnek fűrésszel, géppel, és csutkára irtanak mindent…

Hó  lapul helyenként az árokban...

 Még aprócska  a medvehagyma

 Az illatos hunyort is  megfektette a hó

 Szinte nem is látszik hóvirág, itt tavaly fehérlett az avar...

 2012.március 28-i kép....

 Ugyanez a terület ma, 2013 április 8-án

 ...látszik, hogy az odvas keltike épp kezd virágzani....

 Fagomba és kidőlt, korhadt fák

 Csendben, magányosan áll a sóshegyi kilátó....

Visszafelé jövet viszont a mandulás kemping előtt mentem el, s megdöbbenve láttam, hogy bár a kapu zárva, de sehol nincs már kerítés. Nosza, akkor itt az utolsó alkalom, hogy a romokat lefényképezzem. Én kis naiv azt hittem, majd találok a neten régi, még fénykorabeli fotókat, s majd lehet hasonlítgatni milyen volt, milyen lett….. De nem, szinte semmit nem találtam.

Így hát pár kép búcsúzóul azoknak, akik esetleg jártak itt…. Bár nem is tudom…elgondolkodtam, hogy ez épp olyan, mint amikor a koporsó lezárása előtt a halottat még egyszer megnézik. …általában az emberek….én soha, senkit nem néztem meg. NEM azt a képet akarom őrizni róla, hanem azt, amilyen élő korában volt… Picit hezitáltam is, hogy akkor most megmutassam ezeket a szívszorítóan szomorú képeket, vagy se ? Mégis néhányat megmutatok belőlük.  És kérdem itt is, ami egész idő alatt a fejemben  motoszkált: „Miért hagytuk, hogy így legyen ?”….

 A Kemping fénykorában....és ma:

A betontuskókon ilyen házak álltak....

 És végezetül egy kis mókus - hogy valami szép is legyen itt. Tudom, nem tökéletes a kép, de mégis öröm volt, hogy sikerült lefényképeznem....bár nekem úgy tűnik, hogy ő  "tesz az egészre"....lehet, nekem is ezt kéne tennem, s nem siránkozni a megváltoztathatatlanon.

 

A régi kép innen: http://egykor.hu/pecs/camping/1478

A Lakitsok és Pécs

Nemrég jártam a MÁV rendelőben ( Szabadság u.) és meglepődve láttam, hogy az évtizedek óta romos állapotban lévő u.n. Lakits ház felújítása milyen szépen halad. Ezzel majdnem egyidejűleg @x is talált egy anyagot, amire felhívta a figyelmemet. Gondoltam akkor most épp itt az ideje, hogy körülnézzek egy kicsit ebben a témában.

Legelőször azt szerettem volna megtudni, - persze „csak” a neten kutakodva - hogy van-e összefüggés a két pécsi Lakits névvel jelzett épület (villa, laktanya) között. Tény, hogy a neten rengeteg dolog olvasható, de gondolom egy levéltári kutakodással többre mentem volna…Én azonban megelégedtem annyival, amit itt össze tudtam „halászni”. Kicsit bezavar ugyan a keresztnevek nem egészen egyértelmű  használata, de azért valami csak csak kiderül az alábbiakból:

 

Ebben a nagyon jó és mindenképp elolvasásra ajánlott leírásban:  http://pecsicsillagok.uw.hu/cikkek_elemei/lakits_ferenc_ksz.htm  olvasom, hogy „…  1808-ban vette meg … Lakits Xavér Ferenc a Pécs sétálóutcájának elején lévő kereskedő- és lakóházat. A Király utca 5-ös (később és ma 9-es) házszám alatti ház hetven éven keresztül, 1878-ig volt a család birtokában. Eladása után 1895-ben jutott a Hamerli család tulajdonába és napjainkig „A Hamerli” néven ismerik a kereskedőházat a pécsiek….  Itt írtam róla: http://aranyosfodorka.blogspot.hu/2011/09/latogatas-hamerli-hazban.html

…A család az 1860-es évek végén a vasútállomás felé vezető Indóház utcában épített szép villát (ma Szabadság u. 34 szám). A Lakits család Pécs iparosításában is szerepet játszott. A helyi vasgyártást a felvidékről ideszállított nyersvas és a Pécsett bányászott kőszén segítségével alapozta meg Lakits nagyapja. Első vasgyáruk épületeiben utóbb a ma is létező bőrgyár telepedett meg. Későbbi vasgyáruk a város nyugati részén állt. A vaskereskedő cég jól jövedelmezett és a Lakitsok Pécs jómódú családjai közé emelkedtek…

……Amikor a vasgyártásra és kereskedésre nehezebb idők jöttek (a nyersvas ára hirtelen megemelkedett, ám ezt szállítóira a szerződések értelmében nem lehetett tovább hárítani) Lakits apja először is minden szállítójukat becsületesen kifizetett és így elúszott vagyonának nagy része. A csőd miatt nem felszámolást kértek, inkább eladták minden nagyobb ingatlanukat és szerényebben, de tisztességesen éltek tovább… A Pécsett állomásozó katonaság vette meg a vasgyári épületeket és huszárlaktanyaként használta. A régi pécsiek még ma is Lakits-laktanyaként említik az orvostudományi egyetemmel szemben álló épületegyüttest (Szigeti út - Tüzér utca sarka). El kellett még adni a Király utcai és az Indóház utcai házukat is. Végül a Lakits család Pécsett a belváros nyugati részéhez közel, a Báthory utca 18-as (ma 20-as) számú házban lakott. A ház udvarán álló hársfát a csillagász Lakits Ferenc ültette….”

 (Itt meg kell jegyezzem, hogy ez 2 évvel ezelőtti fotóm, csak 99 %-ig vagyok benne biztos, hogy ez a 20-as házszám...de nagyon valószínű.)

És akkor kicsit részletesebben a villáról, meg a laktanyáról:

http://hu.wikipedia.org/wiki/Lakits-villa

„Az építtető Lakits (Lakics) Xav. Ferenc (ifj.) vaskereskedő volt. A kereskedő családból származó, a város vagyonos patrícius famíliái közé sorolt, házassága révén a Piatsek családdal rokonságba került polgár üzlete és lakása a Király utcai házában volt (ma 9. sz.). A kistermetű Lakits a kor pécsi közéletének aktív szereplője, a kulturális ügyek előharcosa volt. Vagyona, összeköttetései, aktivitása révén adtak a szavára. A helyi hagyomány szerint, az akkori városon kívül eső, reprezentatív nyaralót azzal a céllal építtette, hogy az itt rendezendő összejövetelek révén, eladósorba került leányainak rangos férjet szerezzen. A vagyon mellé társadalmi emelkedést akart biztosítani gyermekeinek, arra számítva, hogy a Pécsett állomásozó császári lovasezred tisztikarának fiatal, pénztelen arisztokratái között talál majd számukra kérőt. Ezek sűrűn vendégeskedtek házánál. A kortárs visszaemlékezés szerint, nem sajnálta a pénzt a kis kéjlak berendezésére sem, amelyet valóságos kis múzeumnak tituláltak. Feltehetően díszkert is tartozott hozzá. A családfő nagyra törő terveiből nem lett semmi. Gyermekei megfelelő pozícióba kerültek, de a polgárság körén belül. Ráadásul, Lakits költekező életmódja, hanyag üzletvitele miatt, a vagyon is elúszott a nemsokára bekövetkezett csődben.”

 A villa és környezete a világkiállítás idején. Pécsiek, felismeritek-e  az 1907-es  helyszínt ?

 Itt még áll a ház északi szomszédja - ma már egy összekötő utacska van itt a Köztársaság tér felé

A felújítás előtti állapot

 Ilyen lesz/lett....

Képek: http://www.lakitsvilla.hu/galeria

A Lakits laktanyáról a  Baranya megye földrajzi nevei  c. könyvben  csak ennyit találtam:

A  Dürnbacher féle kaszárnya,  Magyar királyi honvéd huszár laktanya,  majd később 508 szakmunkásképző intézet és kollégium  a Lakits nevű kereskedő telkén épült.

Az épület régi történetéről semmit nem találtam, az „új  korban” való elhíresüléséről viszont már igen:

http://pecsizsidosag.wordpress.com/tag/lakits-laktanya

„………..A bevagonírozásra nem közvetlenül a vasút közvetlen közelében kijelölt gettóból került sor, hanem a kb. egy kilométerre lévő “Lakits” laktanyából.  Ide 1944. június 28-án és 29-én két részletben hajtották át a gettó lakóit. Előtte azonban megfosztották őket utolsó értékeiktől, és a személyazonosságukat igazoló hivatalos irataiktól. A családokat már itt szétszedték: a nőket és a gyerekeket az istállókban – lóállásonként hetesével-nyolcasával – helyezték el, a férfiakat a lovardában. Két nap múlva ugyanebbe a laktanyába zsúfolták a pécsi járás törvény szerint zsidónak minősülő lakosait is. A körülményekről mindennél többet elárul, hogy itt pár nap alatt 17-en követtek el öngyilkosságot.

Körülbelül 3.400 és 3.600 közé tehető azoknak a száma, akiket július 4-én Pécsről Auschwitzba deportáltak.

A megüresedett laktanyába szállítottak át a mohácsi gettóból 1.170 és a bonyhádi gettóból 1.180 személyt. Velük 1944 július 6-án indult Pécsről a szerelvény az “Endlösung”, a vég(ső megoldás) felé….”

E gyászos múlt után – nem tudom pontosan mikortól – iskolaként működött az épület, ám a 90-es években már nagyon tönkrement s vélhetőleg nem jutott pénz a felújítására…(vagy ki tudja, miféle koncepció volt akkoriban ezzel a területtel kapcsolatban)  

2008-ban aztán történt ez:  http://www.pecsiujsag.hu/pecs/hir/helyi-hireink/a-spanyoloke-a-lakits-laktanya-is  - vagyis eltüntették a föld színéről a laktanyát. Ma, 5 évvel később még mindig üres a telek….

 A laktanya/iskola épülete 1999-ben

 A bontás után 2008-ban

Képek: http://www.pecskep.hu

    **************************************************

Csak az érdekesség (és nem a teljesség) végett említem meg, hogy a felsoroltakon kívül találtam még  Lakits-ot:

http://www.lakatospal.hu/index.php?page=kategorizalt&kat_id=15&id=2627&martirjaink-iii-fejezet4-resz-   
Lakits Béla százados  (1919)
”Lakits százados Budapesten már a Károlyi-kormány alatt kifejezést adott annak, hogy a "boldogító" forradalmi eszméknek nem híve. Ezért esküdtszék elé is állították. A proletárdiktatúra alatt belépett a Dormándy-féle ellenforradalmi szervezetbe. Letartóztatták és heteken át sanyargatták a legnagyobb testi és lelki kínzások között. Öt hétig volt a Markó-utcai fogház lakója. Fogságában súlyos tüdőcsúcshurutot szerzett magának.”

http://mek.oszk.hu/09500/09536/html/0014/39.html

Lakits Attila nevű árvaszéki ülnököt a „Nyitra vármegye önkormányzata és közigazgatása”  c. anyagban találtam, az 1800-as évek végéről.

Bizonyára ők is ennek a családnak a tagjai voltak, ámbár ezekből a szövegekből sok nem derül ki róluk….

Hát, mit mondjak, kellemesen töltöttem e témával egy egész hosszú estét, meg a mai délelőttöt. Ha újjászületnék (nem kívánom), akkor lehet, hogy családkutatónak szegődöm…