Kiállítások a Zsolnay negyedben

Rég jártam kiállításon (is). Most gyorsan pótolni kezdem…már úgy értem, hogy majd elmegyek egyre-másra, mert amit elmulasztottam, ugye.... azt már csak sajnálhatom...
És bizony vannak olyanok is, ahová meggondolom, "akarok-e" annyi pénzért bemenni. Épp most ért egy óriási csalódás is, a Káptalan utcában.  http://www.pecsimuzeumok.hu/index.php?s=1&id=230  itt olvasva (kissé felületesen ugyan) egy ismertetőt -  azt hittem, hogy valami tényleg nagyon különleges fog rám várni - hát ehhez képest a kedvezményesen 500.- Ft-omért egy római kori kocsi-utánzatot meg egy eredeti Marcus Aurelius bronzfejet láthattam, pár mini-makett kíséretében - igaz nézhettem volna videón valamiféle ismertető filmet - de a három sötét szobácskában annyira elment a kedvem az egésztől, hogy otthagytam...Nagy csalódás volt számomra....

Másik két kiállításról, melyeket pár napja megnéztem, hivatalos, szakszerű ismertetők itt olvashatók:

http://pecsiprogramok.hu/program.php?id=17265

http://pecsiprogramok.hu/program.php?id=17001

Az első, melyen 3 fiatal festő mutatkozik be, az u.n. E78 galériában található – be kell valljam, valami kellemetlen érzéssel megyek be minden alkalommal ide – ablaktalan, sötét, félelmetes hely, WC-hez vezető úttal, valami fura „bungival” – szóval annyira idegen nekem, hogy azt el se tudom mondani. Még soha nem éreztem itt kellemesen magam. Ettől függetlenül bementem és  (természetesen teljesen egyedül) megnéztem a kiállítást. Íme néhány kép innen: 

(Bízom benne, mindenki tudja, hogy  az első képre kattintva a fotók külön albumban, nagyobb méretben láthatók....)
 

A vaku miatt világos csak !                              A bungi.....

   

 

 

  

A második, a nagy kiállítás az M21-ben volt. (Ha 100 évig élek, akkor sem fogom megérteni, hogy ezeknek a kiállító tereknek miért nem lehet valami „normális” nevet adni ? De hagyom is ezt az általam százszor lerágott csontot. Nyilván csak és kizárólag engem zavar ez az igénytelenség….)

Szóval az M21-ben Aknay Jánosnak volt a kiállítása. A művészről itt olvashattok:  

http://hu.wikipedia.org/wiki/Aknay_J%C3%A1nos

Nem volt gondom a címek megjegyzésével, mert a rengeteg kép zöme: „Emlék”, avagy „Festőangyal”.  Szokás szerint először fotózva, majd lassúbb tempóban, kétszer is  végigjártam a termeket. Nagyon nehezemre esett olyant találni, ami „tetszik” – valahogy nem érintettek meg ezek a képek, különösebb érzelmet nem váltottak ki belőlem, habár nagyon élénk, élő színekkel vannak tele a képeknek köszönhetőn a hatalmas termek.

Megmutatok azért néhányat, de már csak itt láthatjátok, a kiállítás ugyanis a mai nappal bezárt.

"Ki itt belépsz".....azért na hagyj fel minden reménnyel, mert ezt látod

Szokás szerint legelöl van az a kettő, amelyik tetszett.

Itt megjegyzem: a bal oldali érdekes, szobros festmény max. 40 cm-es, a másik "csak" festmény, van két méter is.

Végezetül mutatok a Zsolnay negyedből pár képet - ha már ott jártam:

Az M21-es előtere, végre eltakarva a bezárt büfé

 

Pécsi Művészeti Díjasok

                                                             Ilyen tavasszal kint: 

Irány a katasztrófa...Nincs kiút.

(Nem jut öröm minden napra...)

Ezerszer leírtam, szerintem mindenki tudja is, hogy nem nézek, hallgatok, olvasok magyar tévét, rádiót, újságot. Természetesen az Interneten keresztül el-eljutnak hozzám hírek  – néha azt érzem, még sok is….  A napokban kaptam egy anyagot,  igaz, áprilisi. Mégis beteszem ide, hátha nem nézte/látta mindenki. Értelmes, értékes  beszélgetés – habár attól, hogy valamiről beszélgetünk, sok minden nem változik…..  De hovatovább már az is eredmény, hogy egyáltalán a neten fent van (még).  Mindegy, meghallgatásra ajánlom. Különösen az utolsó perceket....

http://www.atv.hu/videok/video-20150423-friderikusz-2015-04-22

A riportalany: http://ketezer.hu/szerkesztok-bemutatkozasa/szilagyi-akos/

Ez meg itt csak még egy "kis hab a tortára":  

http://nol.hu/velemeny/egy-kivandorlo-vallomasa-1532003

Még kettő.....

Gondolom más is volt már úgy, hogy bizonyos történésekre nem talált magyarázatot...

Mostanában nekem kezd  gyanússá válni az életem. Ezek a váratlan ajándékok..... Hmmmm....(Csak nem búcsúznom kellene ? És előtte még gyorsan, nehogy üres tarisznyával induljak neki a nagy utazásnak, útravalót kapok…... Jó, na,  csak úgy hirtelen leírtam, ami eszembe jutott...)

Mindig vallottam, hogy ha jót teszel, az előbb utóbb „körbejár” – s ha nem is attól, akivel jót tettél, de valakitől majd visszakapod.  Én ezzel a mostani  „ajándék-zuhataggal” nem tudok mit kezdeni. Azért "ennyire" tán mégse vagyok/voltam jó. 

Pár napja csenget a postás – még gondoltam is, hogy tán a szomszédnak hoz valamit, hozzám csak nyugdíjfizetési napon szokott jönni – de nem. Engem keresett. Egy puha, finom borítékot adott át, amin láttam, hogy „mmama” a feladója. El nem tudtam képzelni, mi lapulhat a borítékban, alig vártam, hogy kibonthassam. És ’trara’, ez volt benne, pár kedves sorral kísérve:

 

Igazán mondom, nem is tudom a dolgot hová tenni. Az életben nem láttuk egymást, igaz, leveleket váltunk rendszeresen, 'Magdimama' kommentelget is – de ennyi volt kettőnk kapcsolata eddig. És akkor tessék mondani, miképp lehet, hogy a fejében megszületik egy gondolat, hogy készít, hímez nekem egy pici neszeszert, amin a TRIGLAV, az én szerelmetes Triglavom látható !!!! 
Hogy jut valakinek ilyen az eszébe ? Én, ha száz évig élek, se találok ki ilyen pompás ajándékokat !
Volt pityer, volt hőhullám a szívemen, délután egy szép virágos képeslap neki, és este volt válasz E-mail – de  hát hol van ez mind, attól a kedves gesztustól, hogy nekem, PONT egy Triglavos kistáskám legyen, s mindez csak azért, mert blogilag ismerjük egymást…

Hát ha ez nem a csodák kategóriája, akkor szerintetek mi ? 
 

                                  ********************************

És akkor következzen a másik történet….

Mai napig csodaként élem meg, hogy a kálváriás blog „magától” készül, hiszen én csak befejezem azt a munkát, amit mások elkezdtek, a helyszínt bejárva. Sokszor jut eszembe, hány  méter magas lenne az a hegy, amit összerakhatnánk abból, amit segítőim kálvária-járásuk közben megmásztak. Tán tényleg felérne lassan az égig… És miképp az alábbi példa bizonyítja, nem csak a kálváriával kapcsolatos anyagok jönnek, hanem néha, egészen váratlanul valami más is…(engedélyt kaptam a levél szó szerinti idézésére)

„Keszthelyen sétálva a Kályha múzeum ablakában találtam ezt a kottát és mint látható az első oldali fotó felső sarkában Falu Tamás versének megzenésített változata.

Ablak vagyok tejüveg, nem lát be senki rajta
Mögöttem árnyék kuporog az is állig takartan
Kinyílok néha zajtalan merengő alkonyatkor
Öröm sétálgat alattam, s bánat hajol ki rajtam

Csak érdekességként küldöm sok szeretettel, hátha nem ismeri!
További lelkes munkát kívánok Önnek! üdvözlettel: Zöld Veronika Dunaújváros”

Hát nem csodálatos ? Egyrészt maga a vers nagyon tetszik, még soha nem olvastam/láttam. Másrészt, egy vadidegen, aki engem nem is ismer, vagy csak a blogomon keresztül – elküldi ajándékképp nekem.

Nos igen, hozhatnának nekem ide aranykarkötőt nyaklánccal – nem tudnék örülni. De az ilyen ajándék hosszú napokra, hetekre megmelengeti a szívemet. 

Itt is, ezúton is köszönöm !

  

  

Egy kép – egy pillanat. Cicavirág.

A Szabadság úton van egy kis étterem-söröző, aminek a járdán van egy (épp eladásra meghirdetett) pavilonja. Ma reggel erre jártam – és ezt láttam:

 

 

A kiszáradt tujabokor és a kis árvácska mellett, a legnagyobb forgalom zajában, békésen alszik az egyébként mindenkihez barátságosan odasomfordáló cica….Ismerem, mert ha akkor jártam erre, amikor ébren vigyázta a vendégeket - az első ciccegésre odajött hozzám...

Mi lesz veled cicus, ha nem lesz itt pavilon ?

Ez is Pécs

http://okpecs.hu/tudod-mennyire-veszelyes-helyen-laksz-nezd-meg-a-pecsi-bunterkepen/

Ezt az olvasnivalót, s benne a  klassz kis térképet kaptam ma @x-től. Nem mondhatom, hogy feljuhongtam az örömtől – habár hát „hülye azért nem vagyok” – szóval tudom én, hogy az u.n. Zsolnay negyednek csak a neve hangzik jól – azon kívül nem sok jó van errefelé – legalábbis az itt-lakást/élést, pláne a lakásárakat tekintve.

Pécsi lakosoknak ajánlom, szörföljenek kicsit a térképen. Engem nem lepett meg különösebben pl. a bűnesetek száma sem. Nem véletlen, hogy már pár évvel ezelőtt, amikor besurranó járt nálam, és kihívtam a rendőröket, azt mondták: bevisznek ugyan a jegyzőkönyv felvételére, de vissza nem hoznak. És: azt viszont nem ajánlják, hogy este 10 után errefelé egyedül mászkáljak. Tehát jobb lenne holnap reggelre halasztani a jegyzőkönyvezést.

És nem egészen független ettől az a téma, amit pár napja megírtam már, de még nem tettem nyilvánossá, most épp illik ide:  

Nem túl rég jelent meg a lakóhelyem közelében ez a kamera, ami az alábbi fotón látható. Ahányszor elmegyek alatta, kerregve rám fókuszál…. Van ennek egy tesója is, a Búza téren, a nagy kereszteződésben a McDonald’s mellett. (Még nem fedeztem fel a többit, de biztos vagyok benne, hogy jó néhány helyen les a „Nagy testvér”.) Követ minden mozdulatot. Miután „megnézett” engem, és jól elraktározott a hülye agyába – de jön valaki ellenkező irányból, vagy elmegy mellettem egy autó – azonnal, hiperérzékenyen máris azt nézi.

Meg tudnám ölni. Nem tudom, éreztem e tárgy iránt ilyesféle gyűlöletet.

Holott…

Holott persze hát tudom, minden lépésünk, szavunk, telefonunk, netbejegyzésünk le van ellenőrizve, nyilván van tartva, még az olyan kis senkiké is, mint amilyen én vagyok.

Elgondolkodtam egyébként, hogy miért PONT ide került ez a kamera ? Odébb, a DOZSO előtt több értelme lett volna… Van is egy teóriám…Szerintem itt kapták el a cigányok azt a rendőrlányt, akit végülis megöltek. Sajnos Pécsett a Zsolnay negyed nem úri negyed….  És a kamerától sem lesz az.

Az igazi ajándékok pénzzel nem mérhetők….

Az volt a kérésem, hogy ezt a szülinapomat kivételesen a kedvem szerint ünnepeljük. Hogy ne legyen „meglepetés” – mert volt már nekem az életben épp elég meglepetésem, most békességben szeretném megélni ezt a napot. Megmondtam, hogy mit szeretnék enni, hogy kiket hívjunk meg, hová  és azt is, hogy a felnőttektől  nem kérek semmiféle ajándékot, „csak” azt, hogy békességben, szeretetben együtt legyünk. A gyerekektől pedig azt, hogy még egyszer menjünk ki együtt a Gyükésbe, ahol olyan sok kedves, vidám szép órát töltöttünk.

Valójában majdnem így is sikerült minden, persze azért csak nem tudták megállni, és mégis vettek nekem ajándékot, de az ebéd pompás volt, a hangulat is, minden nagyszerűen sikerült – még csak el se pityeredtem – holott ettől féltem kissé…

Amikor a puszizkodáson és az ajándékok átadásán túljutottunk, akkor leültünk ebédelni és jó sokáig az asztal körül is maradtunk – beszélgetve, nagyon kellemes  hangulatban. Maradéktalanul teljesült a kívánságom.

Az ajándékaim közül egyet nem néztem meg, mert azt mondták, hogy ezt majd csak holnap lehet kinyitni, és aztán pedig naponta egyszer…A nagy izgalomban bevallom nem fordítottam erre a különös megjegyzésre kellő figyelmet. Láttam, hogy a befőttes üvegben valamiféle kis papírkák vannak a cukrok és csokik között – de meg nem fordult a fejemben, hogy mik lehetnek ezek.

Nos, a legszebb ünnep is véget ér egyszer, felmálházva az ajándékokkal, a virágaimmal, a maradék torával és pörkölttel, no meg az üvegemmel, hazajöttem. Itthon jókedvűen pakoltam el mindent, és valahogy a végére maradt (tán szerencsére) a különös befőttes üveg.

Amit kinyitottam – és kirepült belőle a szellem….

A szellem, ami azóta itt él a lakásomban, velem, és álnok módon ahányszor csak rágondolok, elhomályosítja a szememet.

Mert mi volt az üvegben ?

70 picike összecsavart cédulácska – ráírva a két gyerek 70 olyan élménye, amit velem éltek meg, amiért ezen a módon mondtak köszönetet, bizonyítva, hogy – ha én már nem is leszek itt – ezek az emlékek tovább fognak élni rólam – bennük.

Nem tudom, kapott-e közületek valaki ilyen ajándékot ? És ha véletlenül mégis, miképp élte meg ? Én valami olyan mérhetetlen és mindent betöltő szeretetet éreztem a „fiaim” iránt, ami ugyan mindig is bennem volt, de most, mint a vulkán tört elő belőlem.

Nem, nem azt írták le 70-szer, hogy szeretnek, hanem a 70 kis cédulával bizonyították, hogy velük/bennük élek – és talán élni is fogok - hogy mégse éltem hiába….

Nem tudok mondani egyetlen olyan ajándékot sem egész életem során, aminek ennél jobban örültem volna.

„Szólhatok az emberek vagy az angyalok nyelvén, ha szeretet nincs bennem, csak zengő érc vagyok, vagy pengő cimbalom.”

http://sese.web.elte.hu/versek/szeretethimnusz.html

Megérkeztek !

Charlotte Viktoria Diana Windsor  születésével majdnem egy napon, megszülettek/kikeltek/előbújtak rejtekükből az én picuri pókgyerekeim is! Annyira tudok örülni minden évben, amikor meglátom őket ! Most sincs másképp ez, dacára, hogy valami varázslatos módon az újonnan kifeszített ruhaszárító kötelemet találták szimpatikusnak és egyelőre ott függeszkednek, edzik izmaikat - nekem pedig egy időre, más ruha-teregetési lehetőséget kell keresnem.... A fészket – ahová éjjelre behúzódnak – egyelőre nem találtam meg,  az alábbi kép egy régebbi felvétel. De  ezek szerint az a tavaly nyárvégi, meglesett szerelmes pillanat a mamapókom és a vendég fiú között, eredményes volt.

Éljenek a keresztes-pókok ! (Az enyémeknek - már amelyik megmarad - arany életük lesz, mert még etetni is szoktam őket.)

Hja, mindenkinek lehet valami bolondériája….

Ez  egy történet a nálam kikelt gyerekekről:

http://aranyosfodorka.blogspot.hu/2009/05/az-ugy-kezdodott.html

A mama és a papa itt látható – tavaly augusztusi képek:

http://aranyosfodorka.blogspot.hu/2014/09/pokos.html

Ne rohanj....

Van egy aranyos kis könyvecském, amit még tavaly kaptam a barátnémtól, itt láthatod kívülről, ill. a mai napra „rendelt” igéjét:

Eszerint cselekedtem. Annyira vacakul éreztem magam reggel fizikailag is, hogy azt mondtam, ha itthon maradok, a helyzet csak romolhat – tehát el kell menni valahová, hogy elterelődjön magamról a figyelmem. És ha valahová, és ha amúgy is megígértem valakinek, hogy szedek neki galagonyavirágot, meg kíváncsi is voltam, az elmúlt napokban mennyit változott az én Gyükésem (április 15 óta) – hát fogtam egy virággyűjtő szatyrot, meg a fényképezőt és elmentem.  

Ezeket láttam:

Babaszöcske meg kisbogár a boglárkavirágon

 

Szerelmes rózsabogarak a galagonyán,  meg kisbogár az útszéli zsázsán

 

Kiscsiga meg kisbogár a pitypangon

 

Lesben........                     Virágporos potrohhal

 

Mezei harangvirág                         Lucerna

Fekete nadálytő                             Csabaíre

Ösztörűs veronika                   Színeváltó kutyatej

 

Gyógynövények: (csodás illatú) Keresztes galaj       Lándzsás útifű

 

Buglyos zanót                               Réti lednek

 

Még mindig van víz a patakmederben...

 

Virágos kőris - annyi virággal, hogy majd leszakadnak az ágai....

Hát nem csodálatos ? Pitypang-univerzum.

 

Zsurló és galagonya teának

  

Japán keserüfű

 

És mire mindent megnéztem, lefotóztam, mire végiggondoltam a nemtudommit/semmit, a világot körülöttem és önmagamban,  addigra egészen jól is lettem. Már majdnem dél lett, jöhettem haza ebédelni, hogy aztán a délutánomat a tucatnyi fotó feldolgozásával töltsem. Tudom, hogy már láttatok hasonló képeket – hiszen többször voltam tavasszal itt fotózni, meg azt is tudom, nem valami extra dolgok ezek, de nekem jót tett, hogy láttam őket, és hátha mégis van, aki gyorsan végigpörgetve, kicsinyke örömöt talál bennük. A legutolsó képen japán keserűfű látható, amint a vasbeton csatornafedelet sem találja legyőzhetetlennek. Emiatt másoltam be a szöveget az invazív növényekről.

                                                    *********************

Az alábbi képeket/szöveget itt találtam: http://www.nemti.hu/page.php?18

Gondoltam, passzol a mai anyagomhoz, és nem árt felhívni a figyelmet többször is erre a tényre. Mellesleg én nem tudtam, hogy ha ilyesmi lenne a kertemben, akkor akár meg is büntethetnének…

(Abszolút zárójelben: és az mire lenne jó ? Az egész ország telistele van ezekkel a behurcolt növényekkel, SENKI – hivatalosan – nem irtja őket. Kinek lenne jó, ha rólam lenyúznának pár ezrest ??? – Jó, na ez csak költői kérdés volt….Tele a puttonyom a világ hülyeségeivel. )

1: Selyemkóró (tévesen: vaddohány, papagájvirág, stb.) (Asclepias syriaca)	2: Kanadai- és magas aranyvessző (Solidago canadensis, solidago gigantea)
3: Japán keserűfű (Fallopia japonica)

Kérjük, hogy házikertekben történő szaporításukkal ne segítsük további elterjedésüket!

Mindannyiunk kötelessége a fenti növények természetvédelmi és egészségvédelmi célú irtása!

Ennek elmulasztása esetén növényvédelmi bírság is kiszabható, melynek összege belterületen:

0-50 m2-ig: 15 000 Ft
50-100 m2-ig: 15 000-50 000 Ft
100-200 m2-ig: 50 000-100 000 Ft